Brassói Lapok, 1933. október (39. évfolyam, 224-249. szám)

1933-10-01 / 224. szám

2. oldal Ismét érdekes napja volt a lipcsei gyújtogatás ügynek Van der Lubbe szembesítése a munkástanukkal Ismeretlen részletek a vizsgálóbíró vallomásából '­­ Lipcse, szeptember 30. A Van der Lubbe-pernek ma ismét na­gyon érdekes napja volt. A tárgyalást ma is későn kezdték meg, mert a mára beidé­zett egyik tanú, egy Bienke nevezetű ál­lástalan munkás késett. Bienke végre meg­érkezik és a tárgyalás megkezdődhetik. A tanú tagadja azt, hogy népgyű­lése­­ken beszélt volna és ott arra biztatta mun­kástársait, hogy gyújtsanak fel középü­leteket. Elnök: Nézze, ne tagadja. Tanuk van­nak rá, akik eskü alatt vallják, hogy ön ilyen értelemben beszélt. Bienke: Goromba valótlanság. Az is va­lótlan, hogy én Van der Lubbet beszélni hallottam volna. Nem tagadom, többször láttam, de, mert süket vagyok, sohasem hallottam, hogy a tömegben mit beszél. Azt sem hallottam, hogy Van der Lubbe állítólag azt mondotta volna, hogy a pün­kösdi forradalom alkalmával kellett vol­na a proletariátusnak a hatalmat átvenni. Lehet, hogy mondotta, de, ismétlem, nem jól hallok és így nem hallottam tisztán, hogy mit beszél. A tanú ezután tagadja, hogy kommu­nista lenne és hogy a párt tagja lett vol­na valaha. Ellentétben van a kommunis­ta felfogással. A főügyész: Szóval ön nem értette Van der Lubbet, mert süket, de látni látta. Bienke: Kérem, nem is nagyon láttam ott Van der Lubbet, mert a szemem is rossz. (Derültség). Ezután Dimitroff bolgár vádlott tesz fel kérdéseket. D­imitroff: Ebben az ügyben le volt ön tartóztatva? Tanú: Igen! Március 10-től július 12-ig vizsgálati fogságban voltam, de megszün­tették ellenem az eljárást. Dimitroff: A vizsgálati fogságban nem találkozott ön Van der Lubbéval? Tanú: Nem, a börtönben sohasem lát­tam. A főügyész nem kívánja a tanú meg­esketését, sőt ellenzi azt. A tárgyalás elnöke közli a tanúval, hogy ha hamisan esküszik, nemcsak ha­mis eskü bűntettét követi el, hanem azon­felül is vádat emelnek ellene bűntett elő­segítése címen. Arról, hogy a kioktatás után a tanút megeskették-e, avagy nem, nincs jelenté­sünk. Utána Jahnetzke tanú kerül a bíróság elé, aki kijelenti, hogy tagja volt a kom­munista­ pártnak a múlt év júliusáig, de onnan kilépett, mert világnézetével a párt felfogása nem egyezett meg. Neu­­kölnben — mondja a tanú — egyébként is azon a felfogáson voltak, hogy nem terrorral, hanem gazdasági fegyverekkel kell a felborulás útját előkészíteni. Az elnök: Nézze meg Van der Lubbet. Lubbe feláll. Elnök: Ismeri ön ezt az embert? Hosszú csend következik ezután, amely alatt a tanú egyetlen szót sem szól. Vég­re megszólal a tanú: — Marinus, ismersz engem? Ismét hosszú és kínos szünet. A tanú: Hát nem emlékszel. Segítette­lek, enni adtam neked? Elnök: Na, Lubbe, beszéljen, ismeri a tanút? Felismeri? Lubbe egyetlen szót sem szól. Előbb mereven nézi a padlót, majd­ kényszere­detten mosolyog, de nem válaszol. Tor­gier kommunista képviselő kérdezi ezután a tanút, hogy a terror kérdésében mi volt abban az időben, amikor tanú még tagja volt a pártnak, a párt állás­pontja a Tanú: Az volt a felfogás, hogy fel kell hagyni minden terrorral, mert minden le­ütött, vagy megölt nemzetiszocialista csak újabb és újabb munkás-ellenséget jelent. A VIZSGÁLÓBÍRÓ VALLOMÁ­SÁNAK ISMERETLEN RÉSZ­LETEI Prága, szeptember 30. A prágai lapok ma reggeli számában szélesen és kimerítően foglalkoznak az­zal a vallomással, amelyet Vogt vizsgáló­bíró a lipcsei perben a főtárgyaláson tett. A vizsgálóbíró vallomásának ezek a rész­letei nem kerültek eddig a nemzetközi távirati ügynökségek útján az európai sajtóba. A prágai lapok szerint Vogt vizsgáló­­bíró " vallomása során azt is elmondotta, hogy Taneff vádlott a börtönben öngyil­kosságot akart elkövetni. Dimitroff az egyik kihallgatása alkalmával rátámadt a vizsgálóbíróra és meg akarta verni. Ugyncsak harcias volt a börtönben J­an der Lubbe is, aki több rendőrtiszt ellen támadt. Bűncselekmény, amelyet a mai világ termelt ki Tőzsdespekulánsok akarták meggyil­kolni a japán kormány vezető tagjait A főrendező megszökött, a többit elfogták Tokió, szeptember 30. A japán hadügyminiszter ellen elköve­tett és a kormány több tagja ellen terve­zett merénylet ügyében hónapok óta tartó nyomozás szenzációs fordulatot hozott. A tokiói rendőrség megállapította, hogy az összeesküvést a kormány tagjai ellen tőzsde­spekulánsok szervezték azzal a kimondott céllal, hogy a merényletek megrázzák a pénzpiacot és árzuhanást eredményezzenek. Az összeesküvés tagjai javarészben a tőzsdei alkuszok közül kerültek for. A japán rendőrségnek több alkuszt si­került már elfognia, az összeesküvés ér­telmi szerzője és irányítója azonban meg­ugrott. Villany­központ Kolozsvár székhellyel Eddig Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár és Mára­marossziget kapcsolódtak be az érdekes tárgyalásba Kolozsvár, szeptember 10. Az északromániai városok között nagy­jelentőségű tárgyalások folynak. A tár­gyalások anyaga egy terv, amelynek célja egy hatalmas villamos-központ kiépíté­se volna. Kolozsvár polgármestere ebben az ügy­ben hosszú megbeszélést folytatott már Nagyváradon. Eddig Kolozsvár, Nagyvá­rad, Máramarossziget és Szatmár kapcso­lódtak bele a tárgyalásokba. Belügyminiszter úr ! Embereket kínoznak Margittán Badacsonyról fordítsa el tekintetét egy-egy percre az ország igazi keserűségei felé is Nagyvárad, szeptember 30 Újabb felháborító csendőrbrutalitás.­ És ismét Margittán, ahol a csendőrség annak az ürügye alatt ágál, uralkodik és verekedik hónapok óta, hogy a kommunistáktól kell megtisztítania ezt a jobbsorsra érdemes köz­séget .Ez a legújabb eset azonban már mindet, eddigi mértéket meghalad s kihívja az erő­teljes és követelőző felkiáltást. — Teremtsen egyszer már rendet a belügy­miniszter ebben a csendőrségi dzsungelben, a­hol nem is egy csendőrőrmester, vagy őrspa­rancsnok valóban úgy viselkedik, mint a dzsungel lakói, csak éppen nem annyira ne­mesen. Weisz Jenő asztalossegéd Margittán, Weisz József műhelyében van alkalmazásban. Innen vitte el csütörtökön délelőtt egy községi rend­őr. A csendőrség érdeklődött iránta, oda vitte. Weisz Jenő hamar megtudta a rsendőr­­örsön, hogy mi vár rá. Amint belépett az őr­mester szobájába és megállott annak asztala előtt, nyomban megkapta az első adagot. Az őrmester áthajlott az asztal felett és erőtel­jesen mellbevágta: — Három lépés távolsági Weisz messzebb tántorodott vissza mint három lépés, de az őrmester most már kijött az asztal mellől és nem restelte utána menni. Újabb ökölcsapások következtek, mod már az arcba, ami fájdalmasabb és megszégyeni­­tőbb. Aztán hajrángatás következett s közben az alsólábszárak dühös rugdalása. Ez is bor­zalmasan fájdalmas, szinte elviselhetetlen. Deh­át mit nem visel el egy szerencsétlen ki­­se­bbségi egyed, aki még zsidó és kommunista gyanús is, a hatalmas csendőrőrmestertől? Weisz Jenőnek is csak a könnye elorgott a fájdalomtól, de szólni, tiltakozni már nem mert. Hogyan is mert volna? Hosszas hajrángatás és rugdalás után aztán végre megszületett az első kérdés, amelyből Weisz megtudta legalább, hogy miért van itt és miért verik. A kérdés így szólott: — Kivel festetted az éjszaka a falakra, hogy „le a háborúval?" S azt, hogy „szolidárisak va­gyünk a grivițai munkásokkal?" A megkínzott asztalos­segéd szinte örven­dett hogy végre beszélhet és tiltakozhatik a vád ellen. Nem ő a tettes, dehogy, ő este tíz óráig a cserkészotthonban volt, honnan haza­ment, nem tud semmiről semmit. Különben is ez a cionista szervezetnek a tagja, tehát nem kommunista. Nem, dehogy! Az őrmester erre kikísértette az istállóba, a­hol „vigyázz“-ba állították. — Mozdulni nem szabad, így állott egy félóráig. Közben hallgatta, hogy az őrmester szobájában most valaki mást vt­llatnak. A félóra letelte után találkozott azokkal, akiket utána „vettek elő“. Egy csend­őr Hoffmann susztert és Rosenberger festőt kísértette be hozzá az istállóba. Az „új embe­reket“ is vigyázzba merevítették. Aztán a csendőrlegény munkába kezdett. Hoffmann került sorra. A csendőr ütött, aztán Hoff­mann haját cibálta, újra ütött és ismét cibált. Közben ordítozott, sziszegett, dörmögött, úgy, ahogyan a kedélyállapotának inkább megfe­lelt: — Te zsidót Te büdös zsidót Nesze, zsidót Weisz ezt még kevésbé bírta, mintha ütötték verték, szidták volna. Kérni kezdette a csend­őrt, hogy hagyja abba, mert nem tudja ráz­ni, mindjárt rosszul lesz. Erre a csendőr neki­esett: — Hát te mi vagy? Te is zsidó vagy? Mi­ért van akkor neked rendes hajad? Ezt a bib­lia tiltja. Hol a pájesz? Mi? A kérdéseket rúgásokkal tette nyomatéko­sabbá. Aztán ordított: I 1933. október 8. DR. NANU MUSCEL ^ az egyedüli gyógyszer Inii­umza, míg­ ^ rén idegzsábák, stb., ellen* Csakis eredeti csomagolásban árusítják. Minden dobozban az orvos aggg jelzésével ellátott 2 a kapszula (oátyá­­ban) van. Kapható ^ gyógyszertárakban és drogériákban ^ — Vigyázz! Fel a fejjel! Ha Weisz engedelmeskedett és felfelé né­zett ,akkor a lábszárait rúgta, ha lesütötte a fejét, akkor a fejét verte. Két óra hosszat szórakozott így a csendőr. És akkor új műsorszámot talált ki. Egy tol­­vajlásért lefogott embert hozott elő és rápa­rancsolt, hogy üsse pofon Weiszot. A tolvaj vonakodott, de néhány ökölcsapás meggyőzte, hogy jobb engedelmeskedni. Mikor a pofon elcsattant, akkor Weisz kapott parancsot: — Most add vissza neki! Ezt már nem bírta tovább a szerencsétlen asztalossegéd. Kijelentette, hogy inkább ver­jék agyon, de ő nem engedelmeskedik. A csendőr vigyorgott. Hát jobban szereted, ha téged ütnek? Megkapod. Most újra Hoffmannt vette elő és addig ütötte, amíg Hoffmann vál­lalkozott arra, hogy pofon üti Weiszot. De gyengén ütött. Erre a csendőr megmutatta neki, hogy milyen pofokat kell adni és újra ütötte-verte, amíg csak bele nem fáradt. Nagyon elfáradt. Déli 12 órától délután négyig „teljesítette kötelességét". Bucsúzásul még kényszeríteni akarta Weiszot, hogy ves­sen. keresztet Aztán elengedte őket. A vádat nem lehetett rájuk bizonyítani, s egyébként is csak "szó­rakozás" volt az egész. Weisz a csendőrségről egyenesen Nagyvá­radra ment. Ilutza tiszti főorvos vette fel a látleletet A feljelentés megtörtént. Az ügyész­ség és a bíróság mindenesetre szabályszerűen le is folytatja majd ezt az ügyet Nem lehet kételkedni abban, hogy a csendőr súlyos bün­tetést kap. De addig? Addig még az emberek százait verheti vé­resre! Ez az ügy m­ár nemcsak a bíróságra tartozik, hanem a belügyminiszterre is. Azon­nal, de azonnal el kell távolítani azt az em­bert Margittáról és nem szabad odaengedni sehová, ahol akár ártatlan, akár bűnös embe­rek kerülhetnének a keze ügyébe. A balkáni törekvések külföldi megvilágításban London, szeptember 30. A Daily Telegraph rendkívül érdekes cikkben világítja meg a balkáni politikai törekvéseket, amelyek, a lap szerint, az utóbbi időben reális elgondolásokká erő­södtek s minden jel arra vall, hogy a közel­jövőben egészen érdekes kialakulás­hoz vezetnek. A lap tudósítói jelentése nyomán fel­hívja a figyelmet arra, hogy a genfi ta­nácskozások lezajlása után Venizelosz, a szerb királyi pár, Litvinov és Titulescu valamennyien Ankarába mennek, ahol saját bevallásuk szerint is, fontos politi­kai találkozó lesz. Nem lehet kétséges, hogy ez a szokatlan összetételű konferen­cia a Balkán-Unió újra felmerült tervét vitatja tovább és pedig azzal az újabb elképzeléssel, hogy a kialakuló blokk az Aegei-tengertől a Balti-tengerig terjed­jen. Abban az esetben, ha ebbe a balkáni csoportosulásba Bulgária is belép, úgy az új szövetség hat országot ölelne fel és kétségkívül jelentős erőt képviselne min­denféle szempontból. A Daily Telegraph szerint a nemrégi­ben létrejött görög-török szerződés kissé nyugtalanítja a terv megvalósításának szorgalmazóit, egyúttal azonban ösztön­zést is nyújt nekik. A Szerbia és Török­ország között kezdeményezett politikai közeledés már ezt a cákitű­zést szolgálja Robbanás egy lengyelországi lőporgyárban: 3 halott, 5 sebesült Varsó, szeptember 30. Radamból Varsóba küldött jelentés szerint a városka közelében fekvő piron­­kai lőporgyárban hatalmas robbanás volt, amely a gyár egyik részét romhalmazzá döntötte. A romok alól 3 halottat és 5 sebesültet ástak ki. A robbanás okát még nem állapították meg. Lehet, hogy merényletről van szó.

Next