Brassói Lapok, 1933. december (39. évfolyam, 277-300. szám)

1933-12-02 / 277. szám

XXXIX. évfolyam 211. szám Főszerkesztő: Szele Béla dr. Szombat t e LŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: postai szét­küldéssel havonként 60 lej, postantalványon átutalva, vág országon negyedévre­­12­­pengő, félévre 24 pengő, egész évre 46 pe 1933. évi december 2­1 . .­gy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszedési díj címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Kézbesítési díj havonként 8 lej. — Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 000 lej, egész évre 1200 lej — Magyar -ngo — HIRDETÉSEK, díja hirdetési oldalon 3 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegol­alon 5 lej négy­zetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Károly király utca 56—58. Telefonszárnok kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. ! Bolt a jobboldalhoz Igen, a nagy politikai üzlet most a jobboldalon nyílik­ Még­pedig minden kis­kapuban kettő-három... Kétségtelen hogy egyes pregnáns esetek és sikerek erősen biztatóak a vállalkozó szellemek részére. Igen, főleg Mussolini és Hitler. Ezek a nagy példák, de vannak kisebb sikerek is. Kis bizonyítékok arra, hogy egy rendes, okos, előrelátó pártvezérnek most minél gyorsabban és minél alapo­sabban át kell hangolnia az egészet. Elég volt a cincogásból, ki a hegedűkkel a ze­nekarból. Ma csak nagybőgőkkel lehet eredményeket elérni. Rezes trombiták­kal, viharos harsogással. És választás is van. Ki mer ma a ragyogó széldák után el­avult jelszavakkal hordóra állni. Demokrácia! Emberi jogok! Tiszta hu­mor. A sikernek kitaposott útjai vannak. A siker útját kitaposták a külső tehetet­lenek, az autarkiás messiások és belülről az egymásután elvonuló kormányok, a­melyek verkliszerűen húzták ugyanazt a nótát. Hosszú évek óta nem történt itt egyéb, mint variálták és permutálták a tartomá­nyok adóját, sorvasztották a­z erdélyi életerőt és pumpolták a pénzt Bukarest­be, meg az Ókirályságba. Is,esorvadt itt mindenki: német, ma­gyar, zsidó egyaránt, sőt szükségszerűen elgyöngült az erdélyi román is. A regáti kizsákmányolás, amelynek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a Nem­zeti Bank pár éves statisztikája, ordítva igazolja azt a gazdaságpolitikát, amely okkult erők nélkül is szükségszerűen ide­vezetett. A gazdasági bajokból eredő dühöt és elkeseredést pedig ősi recept szerint bűn­­bak-rendszer­rel szokás levezetni. Most pedig Hitler úr ú­j módszerig re­ceptet írt elő erre a hangulat-levezetésre. Jobboldali célkitűzések, a parlamen­tarizmus ócsárolása, rendi alkotmány és üsd a zsidót — Íme ez az új politikai kon­cepció, amelyet egy népvezérnek ma variálni kell.­­ Ebből, ha nem is az egészet,­­ de rész­leteket feltétlenül át kell venni egy ren­des pártfü­krernek. De minél előbb, ne­hogy a másik hasznosítsa. És jön Goga ur, Boca úr, Groza úr és most már Bratianu Gheorghe ur is. A fasiszta liberalizmus, mint a leg­újabb politikai vegyi képlet. Mert minden lehet. Nincs ellentmondás és nincs hazugság. A hordó az az örök és múlhatatlan beton, amelyre a leg­könnyebben lehet tömegek és országok sorast felépíteni. Most görgeti mindegyik a végzetes hor­dót, most kapaszkodnak a tetejébe, most nyílnak versenyre a gigászi szálak, hogy könnyedén lenyeljenek mindent itt is. Vá­lasztunk. Illetve választanánk, de kiben, miben? A mi vezérgarnitúránk fajsúlyát a legjobban azon keresztül lehet lemérni, ahogyan beleszédültek ebbe az áraml­a-Ezek nem voltak, ezek nem lehettek politikusok. Akik ilyen könnyen el tud­nak árulni eszméket, azoknál a fasizmus is eladó áruvá rothad előbb-utóbb. Kis boltosok ezek, akik rohannak a nagy kirakodó vásárra, amelyet ezúttal választásnak neveznek. Utasítsátok vissza az áruikat, mint a leghitványabb hamisítványt. Ezek még fasisztáknak is tarmik. Nem félelmetesek, csak végtelenül undorítók. MA, LÁSSUK SZATMÁRT!­ ­ Már nem is tagadják, hogy Németország és Franciaország közvetlen tárgyalásai teljes ered­ménnyel kecsegtetnek Páris beleegyezik abba, hogy Németország fegyverkezé­. Hitler a csehekkel is tárgyalni akar — Mussolini a kéthatalmi szövetséget veti a német - francia, megegyezés ellen . A kisántani gazdasági konferenciáját is elakasztotta az új európai hatalmi eltolódás Paris, december 1. Minden hivatalos titkolózással és taga­dással szemben áll a tény, hogy Fran­cia­ország és Németország napok óta köz­vetlenül tárgyalnak. Úgy a német, mint a francia politika hivatalos fórumai hall­gattak mind a mai napig a folyamatban levő nagy eseményről, de a helyzet any­­nyira tarthatatlan volt már, hogy ma végre nyilatkozni voltak kénytelenek. A nyilatkozat nem mond ugyan sem­mit, de annyit mégis elárul, hogy a tár­gyalások megkezdésekor Berlin és Pakis megállapodtak abban, hogy tárgyalásaik részleteit titokban tartják. Azt tehát már nem tagadják, hogy tár­gyalnak, legfeljebb azt tagadják, hogy mit tárgyalnak. Idevonatkozólag is vannak azonban szinte pozitívnek tekinthető értesülések. Az egyik forrás a londoni Exchange Te­legraph, amely ma újból azt közli, hogy Hitler és a berlini francia nagykövet messzemenő eredménnyel napok óta tárgyalnak. A lap szerint, a tárgyalások során, a két állam már eljutott addig, hogy Francia­­ország beleegyezik a német milícia rend­szerébe. Állítólag 300 ezer katonát tart­hatna Németország és ezenfelül engedel­met kapna arra, hogy az eddig tiltott fegyverekkel „korlátolt számban" felfegy­­verkezhesse magát Építhetne tizenöt centiméteres ágyukat, könnyű tankokat, kétszáz repülőgépet, sőt arra is engedelmet adna Franciaor­szág, hogy a nérmi hi'lis,'y',bőség a ke­leti határain bizonyos erődítéseket is emelhessen. E hatalmas és jelentős engedmények ellenében Németország arra kötelezné magát, hogy építendő légi haderejét nem­­zetközösíti, ha a szomszédos és a többi ál­lamok is hasonlóképpen járnak el és nagy harci bombavető gépeiket megsem­misítik. Ha a hir igaz, úgy hatalmas szenzációt jelent. És valószínűnek kell tartani, hogy a hir igaz. Igaz, mert a Matin és az Echo de Paris is megerősíti a hirt és ezenfelül Pertinax azt írja, hogy birtokában van a Hitler és a francia követ között lefolytatott tár­gyalás egész anyagának, amely körülbe­lül megegyezik az angol lap jelentésével Sőt vannak olyan jelentések is, ame­lyek szinte azt igazolják, hogy ezek a tárgyalások a legrövidebb idő alatt ered­ményesen befejeződnek. E jelentés ugyan­csak közvetett bizonyíték, de nagyon va­lószínű és ezért számításba kell venni. Arról van szó, hogy Göring december 1­2-re ismét összehí­t­­ta a birodalmi gyűlést. Azt mondják, hogy a birodalmi gyűlés ez alkalommal is a Kroll-színházban tartja meg ülését és kihangsúlyozzák ennek kap­csán, hogy az ülés tárgysorozatát és na­pirendjét még nem állapították meg. Mi lehet vágjon ennek az ülésnek tárgy­­sorozata más, mint a lefolytatott és be­fejezett német-francia tárgyalások ratifi­­kálása? Ha eredmény lesz, úgy azt el kell a nyilvánosság előtt könyvelni és azt meg kell ünnepelni és ennek legjobb formája a­­ parlament ünnepi ülése. í [í !! ! Csehországgal is tárgyalnt akar Hitler Az optimista hírek során ma azt is je­lentik, hogy Hitler abban a pillanatban, amint a francia tárgyalásokat befejezve, azonnal hozzákezd ahhoz, hogy másik ha­ragosával és ellenségével is békét kössön. Csehországgal is tárgyalni akar a né­met kancellár. Ezzel a felröppent hírrel szemben a párisi Havas-ügynökség azt jelenti, hogy a német-cseh tárgyalások valóban meg­indulnak majd, de ezeknek sokkal ki­sebb jelentőségük lesz, mint a német­francia tárgyalásoknak. A Havas-ügynökségnek az a véleménye, hogy Csehországot a kisántant­ szerződés kötelezi és ezért az ország szövetséges tár­sainak tudta és beleegyezése nélkül más államokkal nem tárgyalhat és velük meg­állapodásokat és szerződéseket nem köt­het. Ebben a beállításban mindenesetre már sokkal érthetőbbek azok a titokzatos tár­gyalások, amelyek Rómában folynak és amelyeken részt vesz Anglia nagykövete, a Népszövetség főtitkára, sőt, esetleg az odaérkező Litvinov is. Vannak olyan londoni jelentések is, a­melyek szerint Sir Erik Drumond e tárgyalások során már meg is egyezett Mussolinival abban, hogy Anglia teljes egészében hozzájárul és elfogadja Olaszország leszerelési po­litikáját. Sőt, állítólag, az a megegyezés is létre­jött, hogy a két állam mindaddig nem avatkozik bele a német-francia tárgyalá­sokba, amíg tisztán és hivatalos helyről enunciálva nem ismerik a német követe­léseket. Nem avatkoznak bele, de azért köz­ben már javában beleavatkoznak. Vagy mi mást jelent a kéthatalmi ter­vezet, amellyel, mint annak idején a négyhatalmi gondolatával, ugyancsak Mussolini áll elő. A német-francia meg­békélés Nyugat-Európában befejezett és megingathatatlan helyzetet teremtene. Helyzetet, amelyben Franciaországnak nem lenne többé szüksége a többi európai hatalom szövetségére, vagy jóindulatára. Ha a német-francia béke helyreáll, a francia politika, függetlenül, szembehe­lyezkedhetnek minden európai politikai alakulat ellentörekvéseivel. MIÉRT KELL A HÉTHATALMI? Ezért kell a négyhatalmit kibővíteni és ezért kell a világ leghatalmasabb hét ál­lamának szövetkezése. Mussolini most össze akarja hozni: An­gliát, Franciaországot, Németországra és Olaszországot, Amerikával, a Szov­jettel és Japánnal. Ez a szövetkezés béke­biztosíték is le­het De védelem is lehet a francia-néme­t európai egyeduralmi törekvésekkel szem­ben is. A Reuter-ügynökség egyelőre cáfolja a hírt, hogy ez a kéthatalmi valóban ki­alakulóban volna, de maga is elismeri, hogy Mussolini a Népszövetség módosítása-

Next