Brassói Lapok, 1933. december (39. évfolyam, 277-300. szám)
1933-12-02 / 277. szám
XXXIX. évfolyam 211. szám Főszerkesztő: Szele Béla dr. Szombat t e LŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: postai szétküldéssel havonként 60 lej, postantalványon átutalva, vág országon negyedévre12pengő, félévre 24 pengő, egész évre 46 pe 1933. évi december 21 . .gy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszedési díj címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Kézbesítési díj havonként 8 lej. — Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 000 lej, egész évre 1200 lej — Magyar -ngo — HIRDETÉSEK, díja hirdetési oldalon 3 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegolalon 5 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Károly király utca 56—58. Telefonszárnok kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. ! Bolt a jobboldalhoz Igen, a nagy politikai üzlet most a jobboldalon nyílik Mégpedig minden kiskapuban kettő-három... Kétségtelen hogy egyes pregnáns esetek és sikerek erősen biztatóak a vállalkozó szellemek részére. Igen, főleg Mussolini és Hitler. Ezek a nagy példák, de vannak kisebb sikerek is. Kis bizonyítékok arra, hogy egy rendes, okos, előrelátó pártvezérnek most minél gyorsabban és minél alaposabban át kell hangolnia az egészet. Elég volt a cincogásból, ki a hegedűkkel a zenekarból. Ma csak nagybőgőkkel lehet eredményeket elérni. Rezes trombitákkal, viharos harsogással. És választás is van. Ki mer ma a ragyogó széldák után elavult jelszavakkal hordóra állni. Demokrácia! Emberi jogok! Tiszta humor. A sikernek kitaposott útjai vannak. A siker útját kitaposták a külső tehetetlenek, az autarkiás messiások és belülről az egymásután elvonuló kormányok, amelyek verkliszerűen húzták ugyanazt a nótát. Hosszú évek óta nem történt itt egyéb, mint variálták és permutálták a tartományok adóját, sorvasztották az erdélyi életerőt és pumpolták a pénzt Bukarestbe, meg az Ókirályságba. Is,esorvadt itt mindenki: német, magyar, zsidó egyaránt, sőt szükségszerűen elgyöngült az erdélyi román is. A regáti kizsákmányolás, amelynek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a Nemzeti Bank pár éves statisztikája, ordítva igazolja azt a gazdaságpolitikát, amely okkult erők nélkül is szükségszerűen idevezetett. A gazdasági bajokból eredő dühöt és elkeseredést pedig ősi recept szerint bűnbak-rendszerrel szokás levezetni. Most pedig Hitler úr új módszerig receptet írt elő erre a hangulat-levezetésre. Jobboldali célkitűzések, a parlamentarizmus ócsárolása, rendi alkotmány és üsd a zsidót — Íme ez az új politikai koncepció, amelyet egy népvezérnek ma variálni kell. Ebből, ha nem is az egészet, de részleteket feltétlenül át kell venni egy rendes pártfükrernek. De minél előbb, nehogy a másik hasznosítsa. És jön Goga ur, Boca úr, Groza úr és most már Bratianu Gheorghe ur is. A fasiszta liberalizmus, mint a legújabb politikai vegyi képlet. Mert minden lehet. Nincs ellentmondás és nincs hazugság. A hordó az az örök és múlhatatlan beton, amelyre a legkönnyebben lehet tömegek és országok sorast felépíteni. Most görgeti mindegyik a végzetes hordót, most kapaszkodnak a tetejébe, most nyílnak versenyre a gigászi szálak, hogy könnyedén lenyeljenek mindent itt is. Választunk. Illetve választanánk, de kiben, miben? A mi vezérgarnitúránk fajsúlyát a legjobban azon keresztül lehet lemérni, ahogyan beleszédültek ebbe az áramla-Ezek nem voltak, ezek nem lehettek politikusok. Akik ilyen könnyen el tudnak árulni eszméket, azoknál a fasizmus is eladó áruvá rothad előbb-utóbb. Kis boltosok ezek, akik rohannak a nagy kirakodó vásárra, amelyet ezúttal választásnak neveznek. Utasítsátok vissza az áruikat, mint a leghitványabb hamisítványt. Ezek még fasisztáknak is tarmik. Nem félelmetesek, csak végtelenül undorítók. MA, LÁSSUK SZATMÁRT! Már nem is tagadják, hogy Németország és Franciaország közvetlen tárgyalásai teljes eredménnyel kecsegtetnek Páris beleegyezik abba, hogy Németország fegyverkezé. Hitler a csehekkel is tárgyalni akar — Mussolini a kéthatalmi szövetséget veti a német - francia, megegyezés ellen . A kisántani gazdasági konferenciáját is elakasztotta az új európai hatalmi eltolódás Paris, december 1. Minden hivatalos titkolózással és tagadással szemben áll a tény, hogy Franciaország és Németország napok óta közvetlenül tárgyalnak. Úgy a német, mint a francia politika hivatalos fórumai hallgattak mind a mai napig a folyamatban levő nagy eseményről, de a helyzet anynyira tarthatatlan volt már, hogy ma végre nyilatkozni voltak kénytelenek. A nyilatkozat nem mond ugyan semmit, de annyit mégis elárul, hogy a tárgyalások megkezdésekor Berlin és Pakis megállapodtak abban, hogy tárgyalásaik részleteit titokban tartják. Azt tehát már nem tagadják, hogy tárgyalnak, legfeljebb azt tagadják, hogy mit tárgyalnak. Idevonatkozólag is vannak azonban szinte pozitívnek tekinthető értesülések. Az egyik forrás a londoni Exchange Telegraph, amely ma újból azt közli, hogy Hitler és a berlini francia nagykövet messzemenő eredménnyel napok óta tárgyalnak. A lap szerint, a tárgyalások során, a két állam már eljutott addig, hogy Franciaország beleegyezik a német milícia rendszerébe. Állítólag 300 ezer katonát tarthatna Németország és ezenfelül engedelmet kapna arra, hogy az eddig tiltott fegyverekkel „korlátolt számban" felfegyverkezhesse magát Építhetne tizenöt centiméteres ágyukat, könnyű tankokat, kétszáz repülőgépet, sőt arra is engedelmet adna Franciaország, hogy a nérmi hi'lis,'y',bőség a keleti határain bizonyos erődítéseket is emelhessen. E hatalmas és jelentős engedmények ellenében Németország arra kötelezné magát, hogy építendő légi haderejét nemzetközösíti, ha a szomszédos és a többi államok is hasonlóképpen járnak el és nagy harci bombavető gépeiket megsemmisítik. Ha a hir igaz, úgy hatalmas szenzációt jelent. És valószínűnek kell tartani, hogy a hir igaz. Igaz, mert a Matin és az Echo de Paris is megerősíti a hirt és ezenfelül Pertinax azt írja, hogy birtokában van a Hitler és a francia követ között lefolytatott tárgyalás egész anyagának, amely körülbelül megegyezik az angol lap jelentésével Sőt vannak olyan jelentések is, amelyek szinte azt igazolják, hogy ezek a tárgyalások a legrövidebb idő alatt eredményesen befejeződnek. E jelentés ugyancsak közvetett bizonyíték, de nagyon valószínű és ezért számításba kell venni. Arról van szó, hogy Göring december 12-re ismét összehítta a birodalmi gyűlést. Azt mondják, hogy a birodalmi gyűlés ez alkalommal is a Kroll-színházban tartja meg ülését és kihangsúlyozzák ennek kapcsán, hogy az ülés tárgysorozatát és napirendjét még nem állapították meg. Mi lehet vágjon ennek az ülésnek tárgysorozata más, mint a lefolytatott és befejezett német-francia tárgyalások ratifikálása? Ha eredmény lesz, úgy azt el kell a nyilvánosság előtt könyvelni és azt meg kell ünnepelni és ennek legjobb formája a parlament ünnepi ülése. í [í !! ! Csehországgal is tárgyalnt akar Hitler Az optimista hírek során ma azt is jelentik, hogy Hitler abban a pillanatban, amint a francia tárgyalásokat befejezve, azonnal hozzákezd ahhoz, hogy másik haragosával és ellenségével is békét kössön. Csehországgal is tárgyalni akar a német kancellár. Ezzel a felröppent hírrel szemben a párisi Havas-ügynökség azt jelenti, hogy a német-cseh tárgyalások valóban megindulnak majd, de ezeknek sokkal kisebb jelentőségük lesz, mint a németfrancia tárgyalásoknak. A Havas-ügynökségnek az a véleménye, hogy Csehországot a kisántant szerződés kötelezi és ezért az ország szövetséges társainak tudta és beleegyezése nélkül más államokkal nem tárgyalhat és velük megállapodásokat és szerződéseket nem köthet. Ebben a beállításban mindenesetre már sokkal érthetőbbek azok a titokzatos tárgyalások, amelyek Rómában folynak és amelyeken részt vesz Anglia nagykövete, a Népszövetség főtitkára, sőt, esetleg az odaérkező Litvinov is. Vannak olyan londoni jelentések is, amelyek szerint Sir Erik Drumond e tárgyalások során már meg is egyezett Mussolinival abban, hogy Anglia teljes egészében hozzájárul és elfogadja Olaszország leszerelési politikáját. Sőt, állítólag, az a megegyezés is létrejött, hogy a két állam mindaddig nem avatkozik bele a német-francia tárgyalásokba, amíg tisztán és hivatalos helyről enunciálva nem ismerik a német követeléseket. Nem avatkoznak bele, de azért közben már javában beleavatkoznak. Vagy mi mást jelent a kéthatalmi tervezet, amellyel, mint annak idején a négyhatalmi gondolatával, ugyancsak Mussolini áll elő. A német-francia megbékélés Nyugat-Európában befejezett és megingathatatlan helyzetet teremtene. Helyzetet, amelyben Franciaországnak nem lenne többé szüksége a többi európai hatalom szövetségére, vagy jóindulatára. Ha a német-francia béke helyreáll, a francia politika, függetlenül, szembehelyezkedhetnek minden európai politikai alakulat ellentörekvéseivel. MIÉRT KELL A HÉTHATALMI? Ezért kell a négyhatalmit kibővíteni és ezért kell a világ leghatalmasabb hét államának szövetkezése. Mussolini most össze akarja hozni: Angliát, Franciaországot, Németországra és Olaszországot, Amerikával, a Szovjettel és Japánnal. Ez a szövetkezés békebiztosíték is lehet De védelem is lehet a francia-német európai egyeduralmi törekvésekkel szemben is. A Reuter-ügynökség egyelőre cáfolja a hírt, hogy ez a kéthatalmi valóban kialakulóban volna, de maga is elismeri, hogy Mussolini a Népszövetség módosítása-