Brassói Lapok, 1934. március (40. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-01 / 48. szám
XL. évfolyam 48 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK •• pl Belföldre: postai szétküldéssel havonként 60 Főszerkesztő: Szele Béla dr. Csütörtök 1934. évi március 1 ... , # tej» postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. .»». __________^beszedési díj címen Brassóban további 2 líjt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Kézbesítési díj havonként 8 lej. — Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő. — HIRDII l'ÉStE dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 8 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Károly király utca 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. Aki pénzbeszedő megbízott alján fizet, az Kelet PUffiS$@l15BJJal Inmandi miniszter mondta legújabban Gogáról, hogy Kelet Mussolinija szeretne lenni. Mondta pedig ezt abból az alkalomból, hogy Goga-vezér már hangosan türelmetlenkedni kezdett a képviselőházban és követelte az őrizetbe vett vasgárdisták szabadlábra helyezését. Mi nem tagadtuk és nem tagadjuk most ■iem, hogy Goga Oktávián a mi szántunkra megdöbbentően fájdalmas és nagyon keserű csalódás. Abban a garnitúrában, amelyet az impériumváltozáskor az új Románia erdélyi román intellektuelekben átvett, Goga csillogó gyöngyszemnek látszott. Képviselője, mégpedig nagyon értékes és jól felszerelt képviselője volt annak a magasabbrendű emberségnek, amely az örök és tiszta fejlődésben látja az emberiség útját és amelyről letérni csak a politikai kalandorok privilégiuma lehet. Az elmúlt esztendők alatt Goga Oktávián rapszódikus tojástáncot járt a nagy politikai parketten. A legellentétesebb világnézeti megnyilatkozásaiban is ki-kicsillant az egyéni kvalitás ereje, színe és lendülete. Kicsi remény mindig volt arra, hogy Goga ráeszmél arra az egyetlen hivatásra, amely őrá itt várhat és megihletett misszionáriusa lesz a megértésnek. A legutóbbi választáson már nyíltan a fajgyűlölet apostolaként járta Goga Oktávián az országoknolt is sikere. Goga költő is, aki különleges találékonysággal tudja felszervirezni azt a maszlagot, amelytől most olyan sokan kótyagosak. A költő, a nyugateurópai felszereltségű Goga Oktávián átvette a fasiszta elveket és Ady egykori rajongója Csúcsától Berlinig lendült következetlenségben. Tagadhatatlan, hogy nem jelentéktelen jelenség ez az egyéni fordulat. Kétségtelen, hogy a legújabb áramlat szuggesztív ereje olyan egyéniséget nyert meg a maga számára, aki veszteséget jelent a másik oldal szempontjából. Még akkor is, ha sokan vannak, akiknek más a felfogásuk Goga egyéni értékelésében. Mert ilyenek is vannak bőségesen. Akik úgy tudják, hogy Gogából sem itt nem lehetett, komoly harcos, sem ott nem lehetett soha. Szerintük egy beteg lélek ő, akit szükségszerűen magához sodort a gyűlöletpolitikává magasztosított tébolya. Mégis, mégis, ez a Goga — más hiányában is — predesztinálva volt arra a történelmi szerepre, amelyre — sajnos, ezerszer sajnos — az erdélyi román politikusok közül eddig senki sem vállalkozott. Ha az évek folyamán kiállt volna valaki és következetes harcosává szerződött volna annak az erdélyi eszmeiségnek, amely itt, ezen a kis földön örökké és mindig csak a boldog és tiszta megértést, szabadságot termelte ki. Az erdélyi gondolatot az egész romániai közélet vezérmotívumává kellett volna terebélyesíteni. Ezt a szerepet kelllett volna Gogának vállalnia, akinek mindehhez volt erkölcsi hitele itt is, ott is és aki ehelyett kopírozni kezdett kész fajharcos sablonokat. Kiderült, hogy nemcsak politikusnak, de költőnek is gyenge. Megírhatta volna az új politika legszebb hősi eposzát. Ehelyett ocsmány indulót harsog, amely kitaposott beleket és szétvert agyvelőket sürget. — Nem, nem kár érte. Egészen bizonyos, hogy azoknak van igazuk, akik nem sajnálják és nem tartják veszteségnek. -- • . ■ ^———! MA: LÁSSUK NAGYKÁROLYT! :DOUIGJSS A Suvich-körút hullámverése horogkeresztes támadástól fél és csapatot von össze a német határon Bécs, február 28. Az olasz—magyar—osztrák közeledés politikai fejezetének első mozzanata Silvioli olasz külügyi államtitkár hazaérkezésével lezáródott. Suvich, amint már jelentettük, szombaton éjszaka érkezett meg Rómába, de csak hétfőn jelentkezett kihallgatáson Mussolininál, aki előbb Eden angol főpecsétőrrel tanácskozott. Mussolini Savich kihallgatása és jelentésének áttanulmányozása után újra fogadta Edent, majd hétfőn délután folytatta a megbeszéléseket Savich-csal. AZ OLASZ LAPOK A kihallgatásokkal kapcsolatban ez olasz lapok nagyon bőségesen és melegen foglalkoznak Eden tárgyalásaival is, célozgatva arról, hogy a leszerelés ügye bekapcsolható az olasz tervekbe is. Feltűnően hangsúlyozzák, hogy Eden nagyon érdeklődött Savich budapesti és bécsi látogatásáról és arról az elvi megállapodásról is, amely Magyarország, Olaszország és Ausztria között létrejött. Az olasz lapok annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy Mussolininek talán sikerül elfogadtatni Edennel az olasz leszerelési javaslatot, amelynek alapján aztán tovább lehetne folytatni a kérdés körül a nemzetközi tárgyalásokat. Ha ez sikerül, nemcsak az olasz diplomáciának jelent győzelmet, hanem előbbre viszi Olaszország középeurópai terveit is. Dollfuss elsietett nyilatkozata A leszerelés és az olasz—magyar--osztrák összefogás közötti kapcsolat ügye azonban hirtelen elromlott. Dollfussnak egy elsietett nyilatkozata rontotta el. Az osztrák kancellár fogadta az Evening News tudósítóját, aki előtt többek között ilyen kijelentéseket, sőt bejelentéseket tett: — Csapatokat szállíttattam a határra, mert nem tudom, hogy mit terveznek a nemzetiszocialisták február 28-ra. Ekkor jár le tudniillik az ő úgynevezett ulti nátumuk, amelyben a hatalom átadását követelték. Megerősítettem a határőrséget 1 ezer Steimmehr-taggal is. A csapatokat az osztrák—bajor határ mentén, Csehország és Salzburg között helyeztem el. Ágyúja ugyan a határőrző csapatnak nincsen, viszont a többi helyőrségek mindenütt készen állanak, hogy szükség esetén a veszélyeztetett pontok segítségére siessenek. Annak a hírnek, hogy a németországi osztrák légió esetleg betör Ausztriába, nem tudok hitelt adni, bár nem lehetetlen, hogy valami effajta ostobaság is készül. Az újságíró ezek után megkérdezte, hogy várjon Olaszország valóban nyújt katonai segítséget arra az esetre, ha bármelyik más állam megtámadná Ausztriát Dollfuss így felelt: — Erre nincsen kétségtelen támpontom. De annyit tudok, hogy ha bárki benyomulna Ausztriába, nem a támadó csapatai lesznek az egyedüliek, amelyek megindulnak. Érthető, ha Dollfussnak ez a nyilatkozata hatalmas feltűnést keltett Anglában. Maga az Evening News, amely a nyilatkozatot leközölte, vezércikkben szólítja fel a kormányt, hogy ilyen körülmények között azonnal hívja vissza Edent európai körútjáról és utasítson vissza azonnal minden olyan kötelezettséget, amely Anglia esetleges katonai beavatkozását vonhatná maga után. Angliának ezekhez az ügyekhez már nincsen köze, siessen tehát semlegességet biztosítani minden irányban. AZ ANGOL ALSÓHÁZBAN Az Evening News-ben megjelent Dollfuss-nyilatkozat még friss ahhoz, hogy az angol kormány hivatalos formában tenne, vagy tehetne valamit az üggyel kapcsolatban. Egyébként pedig valószínűnek látszik az is, hogy maga Dollfuss is megcáfolja a nyilatkozatot. A Reichspost, amely az osztrák kormány félhivatalosának tekinthető, már cáfol is. Kijelenti, hogy azok a hírek, amelyek szerint az osztrák kormány a bajor határ mentén csapatokat vonna össze, nem felel meg a valóságnak. Magánjelentések szerint azonban valóban nagy és felszerelt csapatok vonulnak állandóan a bajor határ felé. Ez természetesen még nem is volna baj. A baj az, hogy a kis Dollfuss elszólta magát Az angol alsóházban egyébként szorgosan foglalkoznak az osztrák üggyel. Hétfőn Wegwood ezredes kérdést intézett a külügyminiszterhez: " Kapott-e a külügyminiszter a franciáktól olyan közleményt, amelyből az tűnnék ki, hogy a francia kormány magáévá tette Anglia felfogását a hatalmakrak az osztrák kormányformát illető kötelezettség tárgyában? Simon külügyminiszter nemmel felelt. Az angol kormány a külügyminiszter szerint soha sem nyilvánította azt a nézetet, amit Wegwood neki tulajdonít. Wegroood: Ez annyit jelent hogy az angol kormánynak semmiféle nézete nincs a sorozatos ausztriai zsarnokságot követő hátrányokról? Simon: Válaszom azt jelenti, hogy különbséget kell tenni valamely állam függetlenségének támogatása és az illető államban elfogadott kormányforma feletti nézetnyilvánítás között. Kedden Madane képviselő intézett kérdést a külügyminiszterhez: — Mit tud a magyar—osztrák gazdasági szerződésről és örömmel fogadná-e ezt az angol kormány? Simon külügyminiszter későbbre ígért választ A Times is nagy cikket írt a kérdéssel kapcsolatban. Megállapításai szerint egyelőre nincsen szó vámegységről, sőt nincsen szó megkötött szoros szerződésről sem. Mussolini csak munkában tartja tervét, de még nem valósította meg. A felkelés Az osztrák kérdéshez tartozik a levert felkelés „mérlegének“ a kérdése is. A félhivatalos Reichspost hivatalos jelentése szerint a harcok során egyedül Bécsben, csak a polgárok közül, 118 ember halt meg. Ezek közül 101 férfi és 14 nő. A bécsi polgári sebesültek száma 279, amelyből 219 férfi, 62 nő és 5 gyerek. A karhatalmi áldozatok számát nem közli a félhivatalos. Történt újabb halálraítélés is. Gretzban akasztás általi halálra ítélték Golner szocialistát, aki az egyik csetepaté alkalmával két rendőrt agyonlőtt A szövetségi áldozatai elnök élt a megkegyelmezés jogával és Golner büntetését 20 évi fegyházban szabta meg. KICSERÉLIK A BÉCSI MAGYAR KÖVETET? A budapesti Az Est jelentése szerint az osztrák—magyar—olasz kérdéshez tartozik az is, hogy Nelky Jenő bécsi magyar követet kicserélik. A követ hírek szerint már el is hagyta az állását. Egy későbbi jelentés azt adja hírül, hogy Nelky helyébe valószínűleg báró Apor Gábor, a külügyminisztérium egyik tanácsosa kerül