Brassói Lapok, 1934. március (40. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-01 / 48. szám

XL. évfolyam 48 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK •• pl Belföldre: postai szétküldéssel havonként 60 Főszerkesztő: Szele Béla dr. Csütörtök 1934. évi március 1 ... , # tej» postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. .»». __________^b­eszedési díj címen Brassóban további 2 l­íjt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Kézbesítési díj havonként 8 lej. — Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyar­­országon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő. — HIRDII l'ÉStE dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 8 lej négy­zetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Károly király­ utca 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. Aki pénzbeszedő megbízott alján fizet, az Kelet PUffiS$@l15BJJal Inmandi miniszter mondta legújabban Gogáról, hogy Kelet Mussolinija szeretne lenni. Mondta pedig ezt abból az alka­lomból, hogy Goga-vezér már hangosan türelmetlenkedni kezdett a képviselőház­ban és követelte az őrizetbe vett vasgár­­d­isták szabadlábra helyezését. Mi nem tagadtuk és nem tagadjuk most ■iem, hogy Goga Oktávián a mi szántunk­ra megdöbbentően fájdalmas és nagyon keserű csalódás. Abban a garnitúrában, amelyet az impériumváltozáskor az új Románia erdélyi román intellektuelek­­ben átvett, Goga csillogó gyöngyszemnek látszott. Képviselője, még­pedig nagyon értékes és jól felszerelt képviselője volt annak a magasabbrendű emberségnek, amely az örök és tiszta fejlődésben lát­ja az emberiség út­ját és amelyről letérni csak a politikai kalandorok privilégiuma lehet. Az elmúlt esztendők alatt Goga Oktá­vián rapszódikus tojástáncot járt a nagy politikai parketten. A legellentétesebb világnézeti megnyilatkozásaiban is ki-ki­­csillant az egyéni kvalitás ereje, színe és lendülete. Kicsi remény mindig volt ar­ra, hogy Goga ráeszmél arra az egyetlen hivatásra, amely őrá itt várhat és megih­­letett misszionáriusa lesz a megértésnek. A legutóbbi választáson már nyíltan a fajgyűlölet apostolaként járta Goga Ok­távián az országok­nolt is sikere. Goga költő is, aki különleges találékonysággal tudja felszervirezni azt a maszlagot, a­melytől most olyan sokan kótyagosak. A költő, a nyugateurópai felszereltségű Goga Oktávián átvette a fasiszta elveket és Ady egykori rajongója Csúcsától Berlinig lendült következetlenségben. Tagadhatatlan, hogy nem jelentéktelen jelenség ez az egyéni fordulat. Kétségte­len, hogy a legújabb áramlat szuggesztív ereje olyan egyéniséget nyert meg a ma­ga számára, aki veszteséget jelent a má­sik oldal szempontjából. Még akkor is, ha sokan vannak, akiknek más a felfogá­suk Goga egyéni értékelésében. Mert ilyenek is vannak bőségesen. Akik úgy tudják, hogy Gogából sem itt nem lehe­tett, komoly harcos, sem ott nem lehetett soha. Szerintük egy beteg lélek ő, akit szükségszerűen magához sodort a gyűlö­let­politikává magasztosított tébolya. Mégis, mégis, ez a Goga — más hiányá­ban is — predesztinálva volt arra a történelmi szerepre, amelyre — sajnos, ezerszer sajnos — az erdélyi román po­litikusok közül eddig senki sem vállalko­zott. Ha az évek folyamán kiállt volna valaki és következetes harcosává szerző­dött volna annak az erdélyi eszmeiség­nek, amely itt, ezen a kis földön örökké és mindig csak a boldog és tiszta megér­tést, szabadságot termelte ki. Az erdélyi gondolatot az egész romániai közélet ve­­zérmotívumává kellett volna terebélye­­síteni. Ezt a szerepet kelllett volna Gogának vállalnia, akinek mindehhez volt erköl­csi hitele itt is, ott is és aki ehelyett ko­­pírozni kezdett kész fajharcos sablono­kat. Kiderült, hogy nemcsak politikusnak, de költőnek is gyenge. Megírhatta volna az új politika leg­szebb hősi eposzát. Ehelyett ocsmány in­dulót harsog, amely kitaposott beleket és szétvert agyvelőket sürget. — Nem, nem kár érte. Egészen bizo­nyos, hogy azoknak van igazuk, akik nem sajnálják és nem tartják veszteségnek. -- • . ■ ^———! MA: LÁSSUK NAGYKÁROLYT! :DOUIGJSS A Suvich-körút hullámverése­­ horogkeresztes támadástól fél és csapatot von össze a német határon Bécs, február 28. Az olasz—magyar—osztrák közeledés politikai fejezetének első mozzanata Sil­violi olasz külügyi államtitkár hazaérke­zésével lezáródott. Suvich, amint már je­lentettük, szombaton éjszaka érkezett meg Rómába, de csak hétfőn jelentkezett ki­hallgatáson Mussolininál, aki előbb Eden angol főpecsétőrrel tanácskozott. Mussoli­ni Savich kihallgatása és jelentésének át­tanulmányozása után újra fogadta Edent, majd hétfőn délután folytatta a megbe­széléseket Savich-csal. AZ OLASZ LAPOK A kihallgatásokkal kapcsolatban ez olasz lapok nagyon bőségesen és melegen foglalkoznak Eden tárgyalásaival is, cé­lozgatva arról, hogy a leszerelés ügye be­kapcsolható az olasz tervekbe is. Feltű­nően hangsúlyozzák, hogy Eden nagyon érdeklődött Savich budapesti és bécsi lá­togatásáról és arról az elvi megállapodás­ról is, amely Magyarország, Olaszország és Ausztria között létrejött. Az olasz lapok annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy Mussolininek talán sikerül elfogad­tatni Edennel az olasz leszerelési javas­latot, amelynek alapján aztán tovább le­hetne folytatni a kérdés körül a nemzet­közi tárgyalásokat. Ha ez sikerül, nem­csak az olasz diplomáciának jelent győ­zelmet, hanem előbbre viszi Olaszország középeurópai terveit is. Dollfuss elsietett nyilatkozata A leszerelés és az olasz—magyar--osz­trák összefogás közötti kapcsolat ügye azonban hirtelen elromlott. Dollfussnak egy elsietett nyilatkozata rontotta el. Az osztrák kancellár fogadta az Evening News tudósítóját, aki előtt többek között ilyen kijelentéseket, sőt bejelentéseket tett: — Csapatokat szállíttattam a határra, mert nem tudom, hogy mit terveznek a nemzetiszocialisták február 28-ra. Ekkor jár le tudniillik az ő úgynevezett ulti ná­­tumuk, amelyben a hatalom átadását kö­vetelték. Megerősítettem a határőrséget 1 ezer Steimmehr-taggal is. A csapatokat az osztrák—bajor határ mentén, Csehor­szág és Salzburg között helyeztem el. Ágyúja ugyan a határőrző csapatnak nin­csen, viszont a többi helyőrségek minde­nütt készen állanak, hogy szükség esetén a veszélyeztetett pontok segítségére sies­senek. Annak a hírnek, hogy a németor­szági osztrák légió esetleg betör Ausztriá­ba, nem tudok hitelt adni, bár nem lehe­tetlen, hogy valami effajta ostobaság is készül. Az újságíró ezek után megkérdezte, hogy várjon Olaszország valóban nyújt katonai segítséget arra az esetre, ha bár­melyik más állam megtámadná Ausztriát Dollfuss így felelt: — Erre nincsen kétségtelen támpontom. De annyit tudok, hogy ha bárki benyomulna Ausztriába, nem a támadó csapatai lesznek az egyedüli­ek, amelyek megindulnak. Érthető, ha Dollfussnak ez a nyilatko­zata hatalmas feltűnést keltett Angl­ában. Maga az Evening News, amely a nyilat­kozatot leközölte, vezércikkben szólítja fel a kormányt, hogy ilyen körülmények között azonnal hívja vissza Edent európai körútjáról és utasítson vissza azonnal minden olyan kötelezettséget, amely An­glia esetleges katonai beavatkozását von­hatná maga után. Angliának ezekhez az ügyekhez már nincsen köze, siessen tehát semlegességet biztosítani minden irány­ban. AZ ANGOL ALSÓHÁZB­A­N Az Evening News-ben megjelent Doll­­fuss-nyilatkozat még friss ahhoz, hogy az angol kormány hivatalos formában tenne, vagy tehetne valamit az üggyel kapcso­latban. Egyébként pedig valószínűnek lát­szik az is, hogy maga Dollfuss is megcá­folja a nyilatkozatot. A Reichspost, amely az osztrák kormány félhivatalosának te­kinthető, már cáfol is. Kijelenti, hogy azok a hírek, amelyek szerint az osztrák kormány a bajor határ mentén csapato­kat vonna össze, nem felel meg a valóság­nak. Magánjelentések szerint azonban va­lóban nagy és felszerelt csapatok vonul­nak állandóan a bajor határ felé. Ez ter­­mészetesen még nem is volna baj. A baj az, hogy a kis Dollfuss elszólta magát Az angol alsóházban egyébként szor­gosan foglalkoznak az osztrák üggyel. Hétfőn Wegwood ezredes kérdést intézett a külügyminiszterhez: " Kapott-e a külügyminiszter a fran­ciáktól olyan közleményt, amelyből az tűnnék ki, hogy a francia kormány ma­gáévá tette Anglia felfogását a hatalmak­rak az osztrák kormányformát illető kö­telezettség tárgyában? Simon külügyminiszter nemmel felelt. Az angol kormány a külügyminiszter sze­rint soha sem nyilvánította azt a nézetet, amit Wegwood neki tulajdonít. Wegroood: Ez annyit jelent hogy az angol kormánynak semmiféle nézete nincs a sorozatos ausztriai zsarnokságot követő hátrányokról? Simon: Válaszom azt jelenti, hogy kü­lönbséget kell tenni valamely állam füg­getlenségének támogatása és az illető ál­lamban elfogadott kormányforma feletti nézetnyilvánítás között. Kedden Madane képviselő intézett kér­dést a külügyminiszterhez: — Mit tud a magyar—osztrák gazdasági szerződésről és örömmel fogadná-e ezt az angol kormány? Simon külügyminiszter későbbre ígért választ A Times is nagy cikket írt a kérdéssel kapcsolatban. Megállapításai szerint egy­­előre nincsen szó vámegységről, sőt nin­csen szó megkötött szoros szerződésről sem. Mussolini csak munkában tartja ter­vét, de még nem valósította meg. A felkelés Az osztrák kérdéshez tartozik a levert felkelés „mérlegének“ a kérdése is. A félhivatalos Reichspost hivatalos je­lentése szerint a harcok során egyedül Bécsben, csak a polgárok közül, 118 ember halt meg. Ezek közül 101 férfi és 14 nő. A bécsi polgári sebesültek száma 279, amelyből 219 férfi, 62 nő és 5 gyerek. A karhatal­mi áldozatok számát nem közli a félhi­vatalos. Történt újabb halálraítélés is. Gretzban akasztás általi halálra ítélték Golner szo­cialistát, aki az egyik csetepaté alkalmá­val két rendőrt agyonlőtt A szövetségi áldozatai elnök élt a megkegyelmezés jogával és Golner büntetését 20 évi fegyházban szab­ta meg. KICSERÉLIK A BÉCSI MAGYAR KÖVETET? A budapesti Az Est jelentése szerint az osztrák—magyar—olasz kérdéshez tarto­zik az is, hogy Nelky Jenő bécsi magyar követet kicserélik. A követ hírek szerint már el is hagyta az állását. Egy későbbi jelentés azt adja hírül, hogy Nelky helyébe valószínűleg báró Apor Gábor, a külügyminisztérium egyik tanácsosa kerül

Next