Brassói Lapok, 1934. március (40. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-01 / 48. szám

4. oldal ». sz, 1934. március 1. A Zsilvölgye mintha kezdene magához térni Riport­köruton végig Szénországon Egy országrész, amelynek kétszeresen kellett véreznie: 1. mert gazdasági válság volt, 2. men politikai fiare üldözője lett Zsilvölgye — ígéretföldje — Siralomvölgye Petrozsény, február 28. Riportköruton, végig a Zsilvölgyében. Távolabbi tisztelt olvasó, aki hallott már a Zsilvölgyéről, de közelebbi ismeretséget nem kötött a Szélnek eme külön kis birodalmával, néhány cikken keresztül el fogom önt vezetni benne. Érdekes utazás lesz, ha nem is mindig élvezetes, mert néha le kell vetni a jó polgá­ri kényelmet és bele kell bújni a munkaruhá­ba, kézbe kell venni a bányászlámpást, külön­ben nem ér az egész semmit. Le fogunk szállni párszáz méterre a föld gyomrába, ahol ezer és ezer bányász robbant­ja, vájja, csákányozza az aknákban a szenet. Benézünk a hatalmas gépü­zemekbe, amelyek osztályozzák, tisztára mossák, új alakba for­málják a szenet. Tisztelgünk az irodákban, ahol igazgatók és mérnökök irányítják a szénbirodalom ügyeit. Felkeressük a telepeket, ahol a föld mélyén dolgozó bányászok laknak, a munkásotthono­kat és megnézzük, hogyan élnek. Ellátogatunk Petrozsényba, Vulkánba, Lu­­pényba, aztán Petrilára, Lónyára, Aninoszára, ahol mindenütt a Szén uralkodik és emberez­tek a rabszolgái. Szóval végigmegyünk a Zsilvölgyén. DIÓHÉJBAN A SZÉNBIRODALOM MÚLTJA A hely, ahol most vagyunk, Petrozsény, a a húszezer lak­osú város, ötven hatvan évvel ezelőtt itt még nem volt város. A hetvenes években itt a város helyén erdő és hegyileg elit volt, pár kunyhóval, amelyekben favágók és pásztorok laktak. Ötven-hatvan évvel ezelőtt itt nem voltak bányászok és nem volt szén. Azaz: szén volt, de a szén nyugodtan aludta évezredes álmát a hegyek gyomrában. A széncsapások itt-ott ki­dugták fejüket a foki alól, de hiába kínálták magukat, nem kellett senkinek. Kinek is ju­tott volna eszébe szénnel fűteni itt, ahol annyi volt az erdő és erdőben a fa, hogy sok is volt már belőle! Az erdő sem kellett senkinek. A Szurdok­­szoroson túl, ahol alföld van és keletje lett volna a fának, ott vámőrség állta útját, ott Románia volt. Az ellenkező irányban pedig volt fa elég, a fában gazdag vidék messzire elnyúlt. Olyan messzire, hogy nem volt érde­mes a fát szekérre rakni és még messzibb vi­dékre elszállítani. Vasút pedig nem volt. A zsilvölgyi szénbirodalomnak azóta van története, amióta vasút van. A hetvenes évek­ben kezdték a vasutat erre építeni és amikor készen volt, megkezdődött a szénbányászat is. Először a Brassói Kőszénbánya rt. kezdte itt meg a szénbányászatot és a petrozsényi Keleti-bánya feltárását, majd a nyolcvanas években, amikor innen tovább vezették a vas­utat, a Salgótarjáni rt is belekapcsolódott a zsilvölgyi szénbányászatba és megnyitotta a vulkáni és lupényi tárnákat. Mindezek persze eléggé ismert dolgok, de hát így dióhéjban nem árt, ha elismételjük az emlékezet felfrissítésére. Nagyobb lendületet vett a szénbányászat a Zsilvölgyében, amikor megalakult az „Unkány —Zsilvölgyi“ társaság, amely átvette a lupényi bányát és több helyen új tárnákat nyitott meg. Az impériumváltozás után aztán egyesültek az összes zsilvölgyi szénbánya-érdekeltségek és 1 milliárd 450 millió lej alaptőkével új rész­vénytársaságot alapítottak „Petroşani S. A.“ néven. A nacionalizált társaság román vezetés alatt áll, de jelentős érdekességgel bír benne a magyarországi Salgótarjáni szénbánya rt. ZSILVÖLGYE — ÍGÉRETFÖLDJE — SIRALOMVÖLGYE Néhány évvel ezelőtt Ígéretföldjének nevez­ték a Zsilvölgyét, aztán következett az a kor­szak, amelyben Siralomvölgye lett, most­­ pedig hasonlít egy beteghez, amelynek az ál­lapotában némi javulás kezd beállani. A Zsilvölgye kezd magához térni. Az élet­ütem még nem nagy erővel gyorsul, de javul, ha egyelőre vontatottan is. Minden létnek az alapja itt a szén. A szén irányítja a bányász, a kereskedő, az iparos, o­rvos, ügyvéd és mindenki sorsát. A szén az áldás és a beléfektetett munka jö­vedelme teremtette meg mindazt ami itt van: a várost, a telepeket, a nagyközségeket, az ipart, a kereskedelmet, az egzisztenciákat. A Zsilvölgye virágkorát élte néhány évvel ezelőtt. Tizenkétezer bányász dolgozott a bá­nyák mélyén, hogy felszínre hozza a szenet. És a zsilvölgyi lakosság száma hatvanezerr­e szaporodott. És ma? Ma csak hatezer bányász dolgozik, az sem a hétnek m­inden napján és a lakosság száma is kevesebb lett. Néhány évvel ezelőtt ismeretlen fogalom volt a Zsilvölgyében a munkanélküliség. Aki akart, mindenki dolgozhatott és abból, amit keresett, meg tudott élni. És ma?... A szélnek eresztett és hazatoloncolt munkástömeg után is maradt még legalább háromezer munkanél­küli. Volt idő, hogy egy képzett bányász napi keresete nyolcórai munkával megközelítette a 300 lejt és a hétnek minden napján dolgozha­ Aztán jött: Stan Vidrigh­in. Illetőleg pardon: jött a nemzeti-parasztpárti , kormány és Stan Vidrigh­in, az ő vasutügyi ve­zérigazgatója. Ha emlékezetünk nem csal, ez 1928-ban volt. Vidrigh­in úr azzal kezdte vasutügyi működé­sét, hogy a liberális érdekeltségű zsilvölgyi bányák szenének átvételét megtagadta. Kije­lentette, hogy ő csak válogatott, mosott szettet vesz át a vasút részére. Igaz, hogy a többi szénbányák sem mossák a szenet, akik a vas­útnak szállítanak, de azok a bányák viszont nem liberálisoké. A bányatársulat akkor azt mondta: —­jé, építünk szénmosókat és szállítunk a vasútnak mosott szenet, ahogy tetszik! Egy ilyen szénmosónak a felépítéséhez azon­ban idő kell. Hatalmas gépeket kell külföld­ről hozatni és még hatalmasabb épületet kell hozzá építeni. Két évig tartott a szénmosótelep és üzem felépítése és ezalatt, Stan Vidrighin vezérigazgató, leszállította a bánya által szál­lítandó szén mennyiségét h ötven százalék­kal A nemzetipárti kormány és a liberális érde­keltségű zsilvölgyi bányatársaság között meg­indult az élet­halálharc. A bánya termelni akart és szállítani akarta a vasútnak a szenet, de a vasút nem reflektált a zsilvölgyi szénre. Azt hiszem, így mondják kereskedelmi nyel­ven. A harc folyt és ehhez a gyászos korszakhoz fűződik a lupényi sortűz is, amikor Rozvány prefektus úr belelövetett a sztrájkoló munká­sokba és huszonkét halottat hagyott a helyszí­nen. De 1929-ben még 12 ezer munkás bányászott szenet a Zsilvölgyében és a lezüllés periódusa azután következett csak­. A POLITIKA ÉS A TŐKE HARCÁNAK GYÁSZOS MÉRLEGE Álljon itt egy kis táblázat arra vonatkozó­lag, hogy az országot pusztító gazdasági vál­ság ideje alatt sem szünetelő nemzetipárti—li­berális harc milyen eredményt mutat Mert a Jorga-kormány távozása után újra hatalomra jutó nemzeti párt tovább folytatta a liberális tőke és érdekeltségek elnyomását. A politikai cél a liberális párt gyöngítése volt, de az eredmény virágzó vállalatok lezülleszté­se, munkanélküliek tömegének a kitenyésztése volt Az alábbi adatokból nem tűnik ki, hogy mennyivel járult a válság és mennyivel a nem­zetiek politikája ahhoz, hogy a zsilvölgyi szén­­termelő vidék a mostani színvonalára süllyed­jen. Ezt meg kell állapítani a tárgyilagosság szempontjából. Viszont természetes, hogy a válság alatt kétszeresen sújtotta a zsilvölgyi érdekeket és súlyosabban éreztették hatá­sukat a nemzetiek kormányának ostorcsapásai! De lássuk a táblázatot: 1. A nemzetipárti kormány ideje alatt 933.460 tonnával vett át a vasút kevesebb szenet a zsilvölgyi bányáktól, mint az az előtti négy esztendőben, ami kb egy évi széntermelés mennyisége. 2. Míg 1929-ben majdnem 12 ezer volt a munkáslétszám, add­g 1933-ban már csak 6 ezer, ennyivel kellett leépíteni a munkások számát a vasúti szénredukció miatt. 3. A négy év alatt 330 munkanappal dol­goztak kevesebbet a bányák, mint az azelőt­ti négy évben, vagyis egy teljes munkaév kárba veszett. 4. Ugyancsak ezalatt a négy év alatt 327.642.795 lejjel folyt be kevesebb adó és illeték az állampénztárhoz a zsilvölgyi szén­bányáktól a széntermelés leszállítása követ­keztében. 5. A zsilvölgyi bányák 11 üzemet szüntet­tek be teljesen. Ezeknek a bányaüzemeknek újból való megnyitása lehetetlen, mert ugyanolyan költséggel járna, mintha új ter­melési helyet tárnának fel. Ezek az adatok ha nem is éppen hitelesek, de megbízhatók és ellenőrizhetők. Mindezt természetesen nemcsak a bányák, azoknak munkásai, alkalmazottai érezték meg és érzik még ma is, hanem a zsilvölgyi lakos­ság is, amelynek sorsa közvetlenül, vagy köz­vetve­­ a széntermelés sorsától függ. Dehát mindez a múlté, már ami a történeti részt illeti. Mert a politika és a tőke, nem is annyira a tőke, mint inkább a politika harcá­nak gyászos eredménye itt fekszik kiterítve és — Szívbetegeknek és érelmeszese­désben sie­vedüknek a természetes „Fe­­renc József“ keserűviz használata könnyű és pontos bérműködést biztosít tönkrement sorsok, munkanélkülivé vált mun­­k­ások siratják. Most liberális kormány van és ez a kis kü­lön ország itt, melynek gazdasági válságon túl is véreznie kellett azért, mert liberális tőke­érdeket képvisel, kezd újraéledni. A tizennégynapos munkaitónap helyett élet­­be lépett a húsznapos, a huszonkétnapos mun­­kahtónap. Több szenet termelnek, több a munkabér, a fizetés, nagyobb a kereskedelmi forgalom. E pillanatban, amikor elindulunk, h­ogy be­járjuk, ez a helyzet a Zsilvölgyében, a Szén birodalmában. Pogány Marcel tett, a vasárnapot kivéve. Ezenkívül ingyen kapott lakást, fűtést, világítást. És jól keres­tek a segédmunkások, a napszámosok is. Mir­t ma a képzett bányász keres annyit, mint akkor a napszámos... És mennyit­­ kereshetett a bánya, Úristen, mennyit kereshetett, amikor egy vagon szén ára 12 ezer lej volt! Annyit keresett, hogy megengedhette ma­gának azt a fényűzést, hogy szive is legyen. Hogy jól­ fizesse a munkásait s a tisztviselőit és hogy munkásjóléti és művelődési intézmé­nyeket is létesítsen. Virágzott az ipar és a kereskedelem 6* úgy hívták a Zsilvölgyét, hogy: Igéret küldje. Vidrighin — Rozvány—Lupény véres emléke iW0 Forduljon cégünkhöz: edkund maughner trad, Eul. Regele Ferdinand 42. vagy legközelebbi bizományosunkhoz M­iért tsz ki olykor idősebbnek a hölgyek keze, mint az arca, haja és alakja? Hideg időjárás, házimunka, mosás, takarí­tás, legtöbbnyire azonban a hiányzó kéz­ápolás ennek az okai. Próbálja meg Ön is egyszer a Leokrémt, s meg lesz lepve, milyen gyorsan lesz a kézből lágy, finom és ruganyos. Leokrém napvitamint tartal­maz, ugyanazt a tápanyagot, mely a bőr­ben csak a napsugár hatása alatt képző­dik. Leokrém megtartja a bőr üde ifjúsá­gát, ha nap-napután használjuk. Belföldi gyártmány L­E­OKRÉ­M ­ ASTRA MOZGÓ u ssm­um­m

Next