Brassói Lapok, 1934. április (40. évfolyam, 75-97. szám)
1934-04-01 / 75. szám
mmm «URM XL. évfolyam Werkeság?" Vasárnap 75 szám. Szele Béla dr. 1934. évi április 1 ELŐFIZETÉSI AUAK: Belföldre, portai szétküldéssel postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve havonként 60 lej. Aki pénzbeszedő megbízott map fizet, az beszedési díj címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta. - Kézbesítési díj havonként 8 lej. - Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. - Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő - HI KDE ÜSSEK díja hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 0 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentirméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Brassó, Károly király utca36—58. telefonszámok kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. ) I MOLTER KÁROLY: Húsvéti cikk egy újfajta palotáról Emeletes haza! Ezt a szép jelzős kifejezést csak úgy futólag veti oda, duzzadó sovinizmusok idején, aTanú'" szerkesztője, Németh László. A fortagázkészítő Nyugat és a pattanásig feszült Középeurópa és Balkán plattenein, mint ráhullott forró vízcsöpp, párává sistereg ez a gyönyörű jelszó, pedig a diplomáciai kofálkodás már a gyermek előtt is hitelét veszti. De ugyanekkor árván ténfereg a hadilármában Julien Benda békítő bölcsesége is. „Discours á la nation Européenne.“ Nem lehet tudni, mit un jobban a közönség: az enteute-ok és allianceok fegyverzaját, testületiosztályt, vagy osztályszenvedélyt-e, vagy a népegyedek gazdasági és érdekpolitikai csoportosulásának híg elméleteit? Minden elkopott már, aludni volna jó, és íme, az éber írói lelkiiismeret megint húsvéti szóra buzdul: építeni kell tovább az emeletes hazát! Aki látta Le Corbusier fantasztikus képeit, a mérföldes térfogatú gúlaházakat, melyek mindegyikében egy-egy városnyi tömeg lakhatik egyéni komfortban, aki elhitte, hogy a függőkének és egymás fölé tenyésztett parkok, az utcányi lakosztályok emeletei tízezrek egész Életigényét szolgálhatják egyszerre, azok megpróbálhatják elképzelni az emeletes hazát is. A bécsi Marx-udvarok kisközségek, kezdő kollektívumocskák csupán a francia építőmester terveihez képest, de a Le Corbusier házvárosai is csak akolnyi látomások a Németh László álmához viszonyítva. Mert az emeletes haza méreteiben messze túlszárnyalja a régi, szűkre- szokott hazafiak gondolkodását és a technika mai állása, meg a civódó kisnemzetek retorikája idején mégis — az egyetlen életlehetőség. A nemcsak fölfelé, hanem szélességbe is kiterjesztett Svájc, melynek emeletes hazája lelki traverzeken nyugszik, az egyetlen magasabb realitás mai alacsony szuronyhazafiságunk reménytelenségében. Maholnap ugyanis kilőnek a messzehordó ágyak az ország közepéből a másik országba. És a repülők az órák törtsei alatt meglátogathatják egymás duodechonának fővárosait. Igen közeli szomszédok lettünk, vagy tucatnyi nép a Dunamedencében, s ha akarjuk, ha nem, ha még egy Irtóháború árán, vagy anélkül, kénytelenek vagyunk a mai költői utópia holnapi megvalósulásához a követ hordani. Ami most még művészi Szavak játéka, holnap alapárok, tégla és vakolat lesz, ami most félrebillenés a reálpolitikától, az egyensúly lesz és matematika, gyógymód a mai kuruzslás helyett. És a szobatudósokon mosolygó perc-közgazdászok, vagy sperc-államférfiak ellenére kikényszerül, a földből nő ki majd emeletes hazánk, mely nélkül Európa-ország körvonalai még csak elő sem bontakozhatnak. Mindenkinek van ugyanis egy hazája, melyet szeret és amelyben háborítatlanul élni akar. Nem is lényeges e haza milyensége, tartalma, államformája, úgyse szerethetünk egy másik tökéletesebbet jobban. Mint ahogy nem a városegyén gazdasági és etnikai természete köti az embert egy-egy civilizációs csomóhoz: súlytalan, anyás intimitások, iz és élmény hajszál- romságai, az emlékek rétegei azok, amikből a szülőváros és haza iránti szeretet fölépül. Igaz, hogy most a honszeretet patetikus kellékeit szedték megint elő, most folyik az új férfinevelés a heroizmusra és következményeire, éledőben a misztikus erők és korbáccsal vetik félre a józanság apostolait: nő a gyűlölet az emeletes hazák iránt! Minden földszint lázad, nem bírják el a falat, ha emelettel rakják meg őket, azért — ó, dicső logika, — előbb a szomszédos földszint-hazát le kell rombolni. Azért most a legnépszerűtlenebb a Németh László eszméje, a legnevetségesebb, valószínűleg a leghasznosabb és legkrisztusibb is. Nézzünk kissé a mélybe, illetve magasára és higgye, aki hinni tudja, mert lehetetlen ... * Feleségem karót vásárolt a székely gazdától, aki lerakja az árut az udvaron. Angilsom zsörtölődik a vásár fölött: ilyen rossz karót csak az vásárolhat, aki nem ért hozzá! A gazda karba teszi kezét: — Csak az tudhatja, hogy a karó jó-e, aki beleül! Anyósom sértetten fordul a házba, én ureg vallate, kezdem az atyafit: — Red, Bátya, tavaly is szállított nekünk karót? — Én igen. De tavaly még ott laktak a vevőim a megyeháza mellett. Akkor azért is drágább volt a karó. Még látni se tudom a megyeházát. Mindjárt megharagszok. 523323 — A megyeháza miatt? — Attól. Ott soroztak katonának a háborúba, ahol íregsántultam. — Hová való, Bátya? — Nyárádmogyorósi. Itt a Szekéren a címem. — Isten éltesse. Szóval nem szentföldi? — Az úr miket beszél. Mért volna az a néhány katholikus község a szomszédunkban szentföld? Nem szentebb az, mint mi vagyunk. Tám azért a sok rózsafüzérért? — Megálljon ked, Bátya, ne kezdjünk itt felekezeti csatát! Akármilyen hitvallású az ember, a másikét is meg kell becsülni, mert egytestvérek vagyunk egy emeletes vallásban. — A tiszteletes úr is mond ilyeneket nálunk. De az olyan tréfás ember Valami baj van nála az emeletőn, — szokta mondani a sógorom. No, jó egészséget! •M" Emeletes haza, emeletes vallás, ezek azok az eszmék, amelyek miatt legkönnyebben jut manapság az ember az emeetes marha címhez. Atomizált társadalomban ki hisz az égbolt egyetemes csillagainak? Ki lát a hon anyagi földszintjéről a szellemi emeletekre? Hogy melyik az első emelet? Egy újvidéki magyar mesélte nekem Szabadkáról lefelé jövet, a bácskai vonaton: — Valahányszor Topolya felé meghallom a „ly“-nélküli beszédet, hogy „Topolán a golát gömböly golóval lövik,“, de amikor az itteni szerb meg a német szó üti meg a fülemet, akkor tudom igazán, hogy otthon vagyok. Kell ez a három nyelv, hogy egészen otthon érezzem magam... Tudom, hogy igy vágyik a szepességi honpolgár is a német, tót és magyar nyelvek bármi'-egységére is nem menetek nagyot, ha a" román, német és magyar trió hasonló otthoniasságát hirdetem az erdélyi szivekben. Tudora, tudom, ezt nem illik bevallani, sokkal elegánsabb és hazafiasabb cinikusan és szellemesen az ellenkezőjét bizonyítani. Annyira divat a gyűlölet, hogy idejön, a haza első, többnyelvű emeletére nem illik megtalálni a lépcsőt. Hogy a fülünk ellentmond a szánknak? Le kell vágni azt a fület, mely megbotránkoztat. A honi második emeletről viszont divat beszélni. Azért én, aki nem vagyok azon járatos, éppen csak megemlítem: a dunai országok gazdasági egymásrautaltságát. Ez a legnépesebb emelet, komoly bölcsek és sikerek egyformán lakják. Naponta bújnak össze itt, milyen jól elélhetnének, ha a földszint nem ragaszkodnék az autarkiához. Eleven szellem uralkodik odafönt, némi sóvárgás a földszinti javak után és a nyelvek könnyű és felületes kezelése. Ipari és kereskedelmi árucikkek nevei röpködnek a levegőben, kartelek, trösztök szidják, vagy követelik a vámokat, zajos emelet ez, nem az én világom. A harmadik emelet meddő lakóhely, a sziták és elméletek hazája. Itt székelnek a világnézetek, az osztályképviselők. Itt születnek az orcákon a Szociális tűzrózsák, próféták lejtenek csábtáncokat társadalmi rendszerek ritmusára, ideológusok rendelnek délelőtt, délután és tudatalattomos szerelmek lihegnek a szalonokban. Népes emelet ez, pedig a nép innét szinte ki van zárva. Fölötte a negyedik, az utolsó emelet, melynek lakóit Európa minden országában egy-egy Németh László toborozza. Ez a toborzás a „minőség forradalmát“ hirdeti, az erkölcs és szellem új nemességét, mely tudja, hogy alatta mi történik és egyformán ismeri a haza emeleteinek lakóit. Munkája a magasban az alkotás, bírálat, invenció és összefogás, az emeletek megtérése és az igyekezet, hogy más házak emeleteit rábírják a földszintek összeépítésére. Csak a földszintes házak különbözők, az emeletek azonosak. S valamennyiért tetején lakik a szabadság. A földszintek termelnek, az első emelet kultúrát ismertet kölcsönbe és rokonszenvet épít ezáltal, a második árucserét könnyít, forgalmat, gazdasági vérkeringést segít elő, a harmadik emeleten politizálnak és filozófálnak (ősi ösztönök kielégülésére) s a negyedik emeleten a cselekvő gondolat mértéke szerint választják ki az egész emeletes haza leghasznosabbjait... E piától naivság szerint épült emeletes háza, melyet a „Tanú“ szerkesztőjének ötletéből a magam szokáséra fölvázoltam, fölhasználhatná a korporációs és a kollektív szellem eredményeit. Nem bántaná a fajok érzékenységét, csak a pártokat nem ismerné el, a párt-elfogultságokat irtaná, a nemzeti és nemzetközi sallangokat. Ezeket már az iskolában állítaná tagaswérfi szászi olddal ! ^’îszeesipenami árusításba nem bocsátható MA: LASSÚK ! ____ __ *