Brassói Lapok, 1934. december (40. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-01 / 276. szám
283 XL. évfolyam Főszerkesztő Szombat 276 szám. Szele Béla dr. 1934. évi december 1 ELŐFIETÉSI ÁRAK: Belföldre: A kézbesítő kézbesítési díjával és a pénzbeszedő inkasszó-dijával egyetemben 74 lej. Brassóban 70 lej. Ha az előfizető közvetlenül az adóhivatalnak fizet, az előfizetési díj 108 lej. — Postai Kézbesítéssel és közvetlenül a kiadóhivatalnak fizetve, az előzetési díj havonta 100 lej — Süllőidre: negyedévre 300 lej félévre bőő lej, egész évre 1200 lej — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő. — HIRDK I feSső dija hirdetési oldalon 3 lej, páros (bal) szövegoldalon 3 lej páratlan (jobhiszft* vegoldalon 9 lej négyzetcentiméterenkén* Hirdetési dijak előre fizetendők Szerkesztőség és kiadóhivatal Braşov, btr Regelearol 38-58 telefonszám*'k kiadóhivatal szerkesztőséé ^3. Tei Ssdjtelyifejezeti ■Mus quid fcPT.GHEDROHE Genf, november 30 Fotics délszláv megbízott — amint már jelentettük — szerdán délután háromnegyed 6 órakor átadta Avend népszövetségi titkárnak kormánya emlékiratát, amely 18 nyomtatott oldalból áll, 48 oldalnyi függelékkel és 18 fényképpel. A memorandumról, amely több fejezetre oszlik, a délszáv delegáció sajtóközleményt adott ki a következőkben: Az emlékirat mindenekelőtt a magyar területen megindult és a délszláv állam biztonsága ellen irányult terrorista szervezkedés kezdetét ismerteti, rámutatva arra, hogy ez a ténykedése még jóval az Ustasa nevű forradalmi alakulat megszervezése előtt kezdődött meg. A délszláv politikai menekültek magyar tisztek irányítása alá kerültek, akik személyesen végezték a terroristák kioktatását. Ezenkívül egyes magyar társadalmi egyesületek is foglalkoztak ezekkel a törvénytelen ténykedésekkel, hogy elérjék a trianoni szerződés által teremtett állapotok felforgatását. HOL VOLTAK TERRORISTASZERVEZETEK Az emlékirat ezután részletesen beszámol a Magyarországon létesített terrorista szervezetekről és táborokról, így a pécsi Frigyes kaszárnyában elhelyezett terroristákról, majd Jankagusztáról. A Magyarországra érkezett jugoszláviai emigránsokat előbb tüzetes vizsgálatnak vetették alá, azután a terrorista szervezet parancsnokának rendelkezésére bocsátották, aki korlátlan uruk és parancsoljuk lett. A magyar hatóságok megkönnyítették az emigránsok számára a Jugoszláviába való fegyver- és propagandaanyag-csempészetet s bizonyos felügyeletet gyakoroltak a terrorista táborok felett, így, amikor Jankapusztán fellázadtak vezérük, Persec ellen, a magyar rendőrség azonnal rendet teremtett. AZ EMIGRÁNSOK ÖT CSOPORTJA A továbbiakban az emlékirat a toborzás útján egybegyűjtött terroristák személyi adatait ismerteti s öt csoportba osztja őket: az elsőbe a volt osztrák-magyar hadseregben szolgáltakat, akik nem tudtak beletörődni a megváltozott viszonyokba, mint Sarkotics tábornok, Percsevics ezredes, Metzger és Tahovszky századosok, a második csoportba a büntetett előéletűeket, mint a marseillei merénylettel kapcsolatban Franciaországban letartóztatott Pospisil, a harmadikba a külföldön lézengő munkanélküli jugoszlávokat, a negyedikbe a határmenti szegény parasztokat, akiket lepénzeltek, az ötödikbe pedig a macedóniai ORIM szervezet tagjait, akik — mint Drangolo és Georgieff — együttműködtek az listájával és oktatták a terroristákat. EGYENRUHÁT VISELTEK A TERRORISTÁK Hangoztatja az emlékirat, miszerint a magyar hatóságok nem tagadhatják, hogy tudtak a terroristákról, mert az Ustasa tagjai egyenruhát viseltek, tehát katonai jellegük volt és külön pénzt is A memorandum ezután azzal a kérdéssel foglalkozik, ki pénzelte a terroristákat, miután lehetetlen, hogy magánforrásból olyan óriási összegeket kaphattak volna, amennyire szükségük volt. Erre vonatkozólag"Mihalus szlovén emigráns pozsonyi vallomása részletes adatokat szolgáltat. Felhívja továbbá az emlékirat a figyelmet arra, hogy a terroristák igen nagy mennyiségű fegyverrel és robbanószerrel rendelkeztek, amihez valamely állam jóindulatú támogatása nélkül aligha juthattak volna. Az emlékirat következő része azokkal a jegyzékváltásokkal foglalkozik, amelyek a két állam között az 1930 októberében megkezdődött terrorista ténykedésre vonatkozólag lefolytak. Az emlék nyomattak. Ennek bizonyítására a délszláv korány fényképeket, illetve ilyen Ustasa-pénzeket csatol be. A magyar hatóságoknak — folytatja a memorandum — annyival is inkább tudnia kellett ezekről a körülményekről, mert Jugoszlávia ezügyben ismételten diplomáciai lépéseket tett. Ezt a magyar hatóságok el is ismerték. A magyar hatóságok ezenkívül útleveleket szolgáltattak ki a terroristák és általában a jugoszláv nemzetiségű gyanús egyéneknek. Errenézve az emlékirat egész sor útlevelet is felsorol. I irat rámutat arra, hogy a délszláv kormány ismételt közbelépése ellenére a magyar hatóságok soha sem tudták felfedezni a bűnösöket, akiknek nevét és lakhelyét a délszláv kormány pontosan közölte. A délszláv kormány rendszeres tagadással és makacs visszautasítással találta szembe magát, valahányszor a magyar termeten tartózkodó bűntettesek kiadását kérte. A magyar kormány csak a marseillei merénylet után, november 21-én határozta el magát arra, hogy köszölje azoknak a délszláv származású gyanús egyéneknek a névjegyzékét, akik Magyarországon laktak. Ebben a jegyzékben megtalálhatók csaknem az összes terroristák nevei, akiket az utóbbi évek- ben délszláv területen letartóztattak és a listában foglalt iratok általában megegyeznek a marseillei merénylettel kapcsolatban letartóztatott terroristáknak, jankapusztai tartózkodásukat illetőleg tett vallomásaival. A magyar kormány egyébként megelégedett azzal, hogy a névjegyzékben a terrorcselekmények végrehajtása végett Jugoszláviába szökött terroristák nevéhez ilyen megjegyzéseket fűzzön, mint: „eltűnt, ismeretlen helyre távozott, külföldre távozott“. A marseillei királygyilkos két bűntársa ugyancsak „eltűnt'” megjegyzéssel szerepel ebben a névjegyzékben. Ami a harmadik cinkost, Nic Krall-t illeti ,ez a lista szerint 1933 júliusában tűnt el, éppen akkor, amikor a budapesti délszláv követség kiadását kérte a magyar hatóságoktól a koprivnikai merénylet után. Kralj azonban azt vallotta, hogy a két másik marseillei bűnrészessel egyidejűleg ment Nagykanizsára. A KAPOSVÁRI BŰNPÖR Különös figyelmet szentel az emlékirat a tavaszi kaposvári bűnpernele, amelyről azt mondja, hogy inkább csak azért folytatták le, hogy fényt vessenek a délszláv belpolitikára s a magyar kormány alibit teremtsen magának. A fellebbezés során a budapesti kúriai ügyész vádbeszéde inkább a bűntett feldicséréséhez hasonlított, mint a bűntett erkölcsi elítéléséhez. A genfi nagy per új fejezete A délszláv memorandum megismétli a Magyarország elleni súlyos vádakat Eckhardt Tibor azonnal és nyomatékosan tiltakozott a világsajtó képviselőinek adott nyilatkozatában a vádak ellen Az emlékirat hatása Genfben és a világsajtóban Kedden döntenek a magyar sürgősségi indítványról A délszláv emlékirat részletes tartalma Kipénzelte az emigránsokat Húsz merénylet Jugoszláviában Az emlékirat ezután 1929-től 1934-ig húsz olyan délszláv területen elkövetett merényletet és gyilkosságot sorol fel, amelyet magyar területen készítettek elő és amelynek számos áldozata volt. A marseillei merényletért való felelősségről szóló fejezetben az emlékirat szerint Magyarország felelőssége a következő három tényből állapítható mag. 1. A merénylet végrehajtására kiszemelt terroristákat a magyarországi terroristák csoportjából válogatták ki és az ottani táborokban készítették elő erre a célra hosszasan és leggondosabban, 2. A bűnösök magyar útlevéllel szabadon elhagyhatták Magyarországot, 3. a ramseillei merénylet úgy fogható fel, mint -végkövetkezménye azon terroristák cselekedeteinek, akik éveken át a magyar hatóságok támogatása mellett készítették elő bűncselekményüket. Csakis a magyar hatóságok elnézése, jóindulata és segélynyújtása már lett volt lehetséges, hogy ilyen terrorista csoport alakulhatott és Magyarországon valóságos bűnöző iskolává változhatott át. A terroristáknak ebből a valóságos melegházából válogatták ki a Sándor király elleni merénylet tervezői gyűlöletes büntettük végrehajtóit. Noha a magyar kormány ismételten ígéretet tett arra, hogy a terroristákat hatósági felügyelet alá helyezi, a merénylet előkészítése és a terroristák elutazása minden nehézség nélkül ment. Az emlékirat a továbbiakban megállapítja, hogy a magyar hatóságok megtagadták Nio Krajl letartóztatását. Magyarország kormányának a marseillei merénylet utáni magatartása világosan mutatja, hogy sem érdeke, sem óhaja nem volt, hogy azokat a tényeket, amelyek ezek a bűntényt megelőzték és kisérték, tisztázni lehessen. A nemzetközi vizsgálattal szemben a magyar hatóságok a tagadásnak ellentmondásokkal és kibúvókkal teli politikáját követtékAz emlékirat kiemeli, hogy a magyar hatóságoknak ama nyilatkozatai, amelyek Persecz, Lerovics és Kralj terroristákról és a jankapusztai tábor feloszlatásának időpontjáról szólnak, sok ellentmondást tartalmaznak. MIÉRT TETT JUGOSZLÁVIA fELJELENTÉST Végül a következtetések levonásával foglalkozik az emlékirat. Ismételten hangoztatja, hogy Jugoszlávia a nemzetközi anarchizmus leküzdése végett terjesztette az ügyet a Népszövetség elé. A délszláv kormány minden hatalmába álló eszközzel küzdött a, terrorista ak-j