Brassói Lapok, 1934. december (40. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-01 / 276. szám

2­83 XL. évfolyam Főszerkesztő Szombat 276 szám. Szele Béla dr. 1934. évi december 1 ELŐFIETÉSI ÁRAK: Belföldre: A kézbesítő kézbesítési díjával és a pénzbeszedő inkasszó-dijával egyetemben 74 lej. Brassóban 70 lej. Ha az előfizető közvetlenül a­z adóhivatal­nak fizet, az előfizetési díj 108 lej. — Postai Kézbesítéssel és közvetlenül a kiadóhivatalnak fizetve, az előz­etési díj havonta 100 lej — S­üllőidre: negyedévre 300 lej félévre bőő lej, egész év­re 1200 lej — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő. — HIRDK I feSs­ő dija hirdetési oldalon 3 lej, páros (bal) szövegoldalon 3 lej páratlan (jobhiszft* vegoldalon 9 lej négyzetcentiméterenkén* Hirdetési dijak előre fizetend­ők Szerkesztőség és kiadóhivatal Braşov, btr Regele­­­arol 38-58 telefonszám*'k kiadóhivatal szerkeszt­őséé ^3. Tei Ssdjtely­if­e­je­z­e­t­i ■Mus quid fcPT.GHEDROHE Genf, november 30 Fotics délszláv megbízott — amint már jelentettük — szerdán délután háromne­gyed 6 órakor átadta Avend­ népszövet­ségi titkárnak kormánya emlékiratát, a­mely 18 nyomtatott oldalból áll, 48 ol­dalnyi függelékkel és 18 fényképpel. A memorandum­ról, amely több fejezetre oszlik, a délsz­áv delegáció sajtóközle­ményt adott ki a következőkben: Az emlékirat mindenekelőtt a magyar területen megindult és a délszláv állam biztonsága ellen irányult terrorista szervezkedés kezdetét ismerteti, rámu­tatva arra, hogy ez a ténykedése még jóval az Ustasa nevű­ forradalmi alaku­­lat megszervezése előtt kezdődött meg. A délszláv politikai menekültek magyar tisztek irányítása alá kerültek, akik sze­mélyesen végezték a terroristák kiokta­tását. Ezenkívül egyes magyar társadal­mi egyesületek is foglalkoztak ezekkel a törvénytelen ténykedésekkel, hogy el­érjék a trianoni szerződés által terem­tett állapotok fel­forgatását. HOL VOLTAK TERRORISTA­SZERVEZETEK Az emlékirat ezután részletesen beszá­mol a Magyarországon létesített terroris­ta szervezetekről és táborokról, így a pécsi Frigyes kaszárnyában elhelyezett terroristákról, majd Jankagusztáról. A Magyarországra érkezett jugoszláviai emigránsokat előbb tüzetes vizsgálatnak vetették alá, azután a terrorista szerve­zet parancsnokának rendelkezésére bo­csátották, aki korlátlan uruk és paran­csoljuk lett. A magyar hatóságok meg­könnyítették az emigránsok számára a Jugoszláviába való fegyver- és propa­­gandaanyag-csempészetet s bizonyos fel­ügyeletet gyakoroltak a terrorista tábo­rok felett, így, amikor Jankapusztán fel­lázadtak vezérük, Persec ellen, a magyar rendőrség azonnal rendet teremtett. AZ EMIGRÁNSOK ÖT CSO­PORTJA A továbbiakban az emlékirat a tobor­zás útján egybegyű­jtött terroristák sze­mélyi adatait ismerteti s öt csoportba osztja őket: az elsőbe a volt osztrák-ma­gyar hadseregben szolgáltakat,­­ akik nem tudtak beletörődni a megváltozott viszonyokba, mint Sarkotics tábornok, Percsevics ezredes, Metzger és Tahovszky századosok, a második csoportba a bün­tetett előéletűeket, mint a marseillei me­rénylettel kapcsolatban Franciaország­ban letartóztatott Pospisil, a harmadikba a külföldön lézengő munkanélküli ju­goszlávokat, a negyedikbe a határmenti­­ szegény parasztokat, akiket lepénzeltek, az ötödikbe pedig a macedóniai ORIM szervezet tagjait, akik — mint Drangolo és Georgieff — együttműködtek az lis­tájával és oktatták a terroristákat. EGYENRUHÁT VISELTEK A TERRORISTÁK Hangoztatja az emlékirat, miszerint a magyar hatóságok nem tagadhatják, hogy tudtak a terroristákról, mert az Ustasa tagjai egyenruhát viseltek, tehát katonai jellegük volt és külön pénzt is A memorandum ezután azzal a kérdés­sel foglalkozik, ki pénzelte a terroristá­kat, miután lehetetlen, hogy magánfor­rásból olyan óriási összegeket kaphat­tak volna, amennyire szükségük volt. Erre vonatkozólag"Mihalus szlovén emig­ráns pozsonyi vallomása részletes ada­tokat szolgáltat. Felhívja továbbá az emlékirat a figyelmet arra, hogy a ter­roristák igen nagy mennyiségű fegyver­rel és robbanó­szerrel rendelkeztek, a­mihez valamely állam jóindulatú támo­­gatása nélkül aligha juthattak volna. Az emlékirat következő része azokkal a jegyzékváltásokkal foglalkozik, ame­lyek a két állam között az 1930 októbe­rében megkezdődött terrorista tényke­désre vonatkozólag lefolytak. Az emlék­ nyomattak. Ennek bizonyítására a dél­szláv kor­­­ány fényképeket, illetve ilyen Ustasa-pénzeket csatol be. A ma­­­gyar hatóságoknak — folytatja a memo­randum — annyival is inkább tudnia kel­lett ezekről a körülményekről, mert Ju­goszlávia ezügyben ismételten diplomá­ciai lépéseket tett. Ezt a magyar hatósá­gok el is ismerték. A magyar hatóságok ezenkívül útleveleket szolgáltattak ki a terroristák és általában a jugoszláv nemzetiségű gyanús egyéneknek. Erre­­nézve az emlékirat egész sor útlevelet is felsorol. I irat rámutat arra, hogy a délszláv kor­mány ismételt közbelépése ellenére a­­ magyar­ hatóságok soha sem tudták fel­­­­fedezni a bűnösöket, akiknek nevét és­­ lakhelyét a délszláv kormány pontosan­­ közölte. A délszláv kormány rendszeres­­ tagadással és makacs visszautasítással­­ találta szembe magát, valahányszor a­­ magyar termeten tartózkodó bűntettesek kiadását kérte. A magyar kormány csak a marseillei merénylet után, november 21-én határozta el magát arra, hogy kö­­s­zölje azoknak a délszláv származású gya­nús egyéneknek a névjegyzékét, akik Magyarországon laktak. Ebben a jegy­zékben megtalálhatók csaknem az összes­­ terroristák nevei, akiket az utóbbi évek-­­ ben délszláv területen letartóztattak és a listában foglalt iratok általában meg­egyeznek a marseillei merénylettel kap­csolatban letartóztatott terroristáknak, jankapusztai tartózkodásukat illetőleg tett vallomásaival. A magyar kormány egyébként meg­elégedett azzal, hogy a névjegyzékben a terrorcselekmények végrehajtása vé­gett Jugoszláviába szökött terroristák nevéhez ilyen megjegyzéseket fűzzön, mint: „eltűnt, ismeretlen helyre távozott, külföldre távozott­“. A marseillei király­­gyilkos két bűntársa ugyancsak „eltűnt'” megjegyzéssel szerepel ebben a névjegy­zékben. Ami a harmadik cinkost, Nic Krall-t illeti ,ez a lista szerint 1933 jú­liusában tű­nt el, éppen akkor, amikor a budapesti délszláv követség kiadását kérte a magyar hatóságoktól a koprivni­­kai merénylet után. Kralj azonban azt vallotta, hogy a két másik marseillei bűnrészessel egyidejűleg ment Nagyka­nizsára. A KAPOSVÁRI BŰNPÖR Különös figyelmet szentel az emlék­irat a tavaszi kaposvári bűnpernele, a­melyről azt mondja, hogy inkább csak azért folytatták le, hogy fényt vessenek a délszláv belpolitikára s a magyar kor­mány alibit teremtsen magának. A fel­lebbezés során a budapesti kúriai ügyész vádbeszéde inkább a bűntett fel­­dicséréséhez hasonlított, mint a bűntett erkölcsi elítéléséhez. A genfi nagy per új fejezete A délszláv memorandum megismétli a Magyarország elleni súlyos vádakat Eckhardt Tibor azonnal és nyomatékosan tiltakozott a világsajtó képviselőinek adott nyilatkozatában a vádak ellen Az emlékirat hatása Genfben és a világsajtóban Kedden döntenek a magyar sürgősségi indítványról A délszláv emlékirat részletes tartalma Ki­pénzelte az emigránsokat Húsz merénylet Jugoszláviában Az emlékirat ezután 1929-től 1934-ig húsz olyan délszláv területen elkövetett­­ merényletet és gyilkosságot sorol fel,­­ amelyet magyar területen készítettek elő és amelynek számos áldozata volt. A marseillei merényletért való fele­lősségről szóló fejezetben az emlékirat szerint Magyarország felelőssége a kö­vetkező három tényből állapítható mag. 1. A merénylet végrehajtására kiszemelt terroristákat a magyarországi terroristák­­ csoportjából válogatták ki és az ottani­­ táborokban készítették elő erre a célra hosszasan és leggondosabban, 2. A bű­nösök magyar útlevéllel szabadon el­hagyhatták Magyarországot, 3. a ram­­­seillei merénylet úgy fogható fel, mint -végkövetkezménye azon terroristák cse­lekedeteinek, akik éveken át a magyar hatóságok támogatása mellett készítették elő bűncselekményüket. Csakis a ma­gyar hatóságok elnézése, jóindulata és segélynyújtása már lett volt lehetséges, hogy ilyen terrorista csoport alakulha­tott és Magyarországon valóságos bű­nöző iskolává változhatott át. A terroris­táknak ebből a valóságos melegházából válogatták ki a Sándor király elleni merénylet tervezői gyűlöletes büntettük végrehajtóit. Noha a magyar kormány ismételten ígéretet tett arra, hogy a ter­roristákat hatósági felügyelet alá helye­zi, a merénylet előkészítése és a terroris­ták elutazása minden nehézség nélkül ment. Az emlékirat a továbbiakban megálla­pítja, hogy a magyar hatóságok megta­gadták Nio Krajl letartóztatását. Magyarország kormányának a marseil­­lei merénylet utáni magatartása világo­san mutat­ja, hogy sem érdeke, sem­ óha­ja nem volt, hogy azokat a tényeket, a­melyek ezek a bűntényt megelőzték és kisérték, tisztázni lehessen. A nemzet­közi vizsgálattal szemben a magyar ha­tóságok a tagadásnak ellentmondások­kal és kibúvókkal teli politikáját kö­vették­­Az emlékirat kiemeli, hogy a magyar hatóságoknak ama nyilatkoza­tai, amelyek Persecz, Lerovics és Kralj terroristákról és a jankapusztai tábor feloszlatásának időpontjáról szólnak, sok ellentmondást tartalmaznak. MIÉRT TETT JUGOSZLÁVIA f­­ELJ­ELEN­TÉST Végül a következtetések levonásával foglalkozik az emlékirat. Ismételten hangoztatja, hogy Jugoszlávia a nemzet­közi anarchizmus leküzdése végett ter­jesztette az ügyet a Népszövetség elé. A délszláv kormány minden hatalmába álló eszközzel küzdött a, terrorista ak-j

Next