Brassói Lapok, 1934. december (40. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-01 / 276. szám

­ Megkezdődött a hírhedt­­ Juhos-ügy érdemi főtárgyalása a temesvári törvényszéken A Kolozsvárról kiküldött tanács visszautasította az összes pergátló kifogásokat Egyelőre a másodrendű vádlottak kerülnek sorra, a két fővádlott, özvegy Juhos Gyuláné és Varjassy Lajos volt miniszter ügyét különválasztotta a bíróság Temesvár, november 30. Csütörtökön délelőtt a kolozsvári tör­vényszék Temesvárra kiküldött külön ta­nácsa megkezdette a hírhedt Juhos-ügy érdemi tárgyalását. A közel évtizedes, sűrű botrányokkal és meglepetést keltő letartóztatásokkal tarkított bűnügy, a­mely annak idején hosszú ideig lázban tartotta az erdélyi sajtót, sőt a külföldi lapok is foglalkoztak vele, végre hosszas huza­vona és furfangos halogatás után elérkezett az igazságszolgáltatás egyene­sebb medrébe, a bíróság elé. Kern kétsé­ges, hogy a törvényszéki tárgyalást nagy és feszült érdeklődéssel figyeli majd az erdélyi közvélemény. A sokágú, egyes részleteiben még ma is rejtélyes ügy ma­ga is megérdemli ezt az érdeklődést, ame­lyet még fokozottabbá tesz az a tény, hogy a csúnya és bizonyos társadalmi osztályok életébe mélyen belevilágító bűnügyben csupa előkelő állású emberek a vádlottak. A Temesvárra kiküldött kolozsvári ta­nács az első tárgyalási napot már a mult hét folyamán megtartotta. A védelem erős készültséggel vonult fel s a pergátló ki­fogások egész halmazával árasztotta el a bíróságot. Illetékességi és elfogultsági ki­fogások is voltak. A bíróság úgy döntött, hogy a kifogások kérdésében csütörtökön hirdeti ki a döntést, fit meg is történt Csütörtökön délelőtt a tanács elnöke t­e­­jt­entitte, hogy a­z összes bejelentett kifo­gásokat visszautasítja, magét az ügy le­­tárgyalására illetékesnek tartja a az ügy­ér, ami tárgyalását azonnal megkezdi. Ki­nin előtte még a bíróság, hogy miután a bűnper két elsőrendű vádlottja, özvegy­e Juhos Gyuláné és Varjassy Lajos kk­ volt miniszter nem jelentek meg a tárgyalá­son elválasztja az első n ujd vádlottak ügyét a másodrendi vádlottakétól s ez­úttal csak a másodrendű virítottak fölött hoz k­iletet. A döntések kihirdetése után az ügyész felolvasta a terjedelmes vádiratot, amely a hatalmas Juhos-vagyon eltékozlásának­ és az akkor még kiskorú Juhos Erzsébet szinte teljes kifosztásának a történetét meséli el. Az ügyész vádat emel Juhos G­yuláné és Varjassy Lajos volt miniszter ellen, hogy egyetértésben és tudatosan fosztották ki az árvát és fékozolák el a halalmas vagyont. Aztán a másodrendű vádlottak névso­rának felolvasására került a sor íme a névsor: Müller Árpád volt jószágigazgató, Z­ak­­sov Lehel "dr. és Méray Gábor dr. árva széki ülnökök, Cornea Marin minisztériu­mi igazgató, Deutsch Ferenc, Schimerling Ármin, Deutsch Arthur, Weinberg Pál dr. és Loli Hugó bankigazgatók. Müller Árpád volt jószágigazgatót két­rendbeli okirathamisítással, csalással és sikkasztással vádolja az ügyész. A két árvaszéki ülnök azért került a vádlottak padjára, mert tudott az árva vagyona el­len szőtt hatalmas méretű összeesküvés­ről, de nem szólt semmit, mert vesztege­tési pénzt kapott. Ugyanez a vád hárul a minisztériumi igazgatóra is. A bank­­igazgatók közül Deutsch Ferenc, a vád­irat szerint, feltört egy pénzszekrényt és iratokat tulajdonított el. A többiek tagjai voltak annak a társaságnak, amely szét­marta a Juhos-vagyont és ott annyit ha­rácsolt belőle magának, amennyit csak tudott. Azután részletez a vádirat. Megállapít­ja, hogy Müller Árpád volt jószágigazga­tó okirathamisítás segítségével a Juhos­­vagyon egyik tételét négymillió lejért megvásárolta feleségének, Kollmann An­nának. Aztán ugyanezt a vagyontételt újabb okirathamisítással mindjárt tovább is adta 5 millió lejért Odobeanu dr. és Sen.­melni­ng dr. ügyvédeknek. E­z az a lobbi ügyvéd most ugyancsak a vádlot­tak között szerepel, ő és bankigazgató­­társai ugyanis rávették Juhos Gyulánál, hogy vegyen fel a Hermes-banktól 5 mil­­lió lejt az Emanuiel-féle palota megvéte­leié. Ezt a palotát magasan értéke fölött vásárolták meg, de az ötmillióból csak 3 millió 800 ezer lejt fordítottak erre a célra a többit, 1 millió 200 ezer lejt Schimnerling Ármin és lumigazgató tár­sai felosztották maguk között Főbb vonásaiban, az apróbb részletek mellőzésével ezeket tartalmazza a hatal­mas. vádirat. MEGKEZDŐDÖTT A VÁDLOTTAK KIHALLGATÁSA A vádirat felolvasása után a bíróság Müller Árpád vádlottat szólította elő. Müller Árpád kereken tagadja a terhére rótt bűncselekményeket. Azt igyekszik bizonyítani, hogy csak névleg volt jószág­igazgató, egyébként Varjassy Lajos pa­rancsolt a birtok felett s , javarészt az ő tudta és beleegyezése nélkül adott-vett, tekozolt, költekezett. Tehette nyugodtan, mert özvegy J­uhosné, aki szeretője volt V­arjassynak, csakhamar tehetetlen báb­bá vált a nagystílű szélhámos kezében. Tiszta képet a birtok vezetéséről ma már nem is lehet kapni. — Kijelentem, — mondotta fennhangon a vádlott —, hogy mindazok a birtokbe-­i­zetési mérlegek és üzleti könyvek, ame­lyek a bíróság előtt fekszenek, hamisak Az eredeti könyveket Deutsch Ferenc bankigazgató kilopta a pénzszekrényből azalatt, amíg én hét hónapos vizsgálati fogságban ültem­. Azután arról beszél Müller, hogy igaz­­talanul vádolják a sikkasztással is. Állí­tólag 550 ezer lejnyi összeg tűnt volna el a kezén. Ezt az összeget nem ő költötte el, hanem Varjassy Lajos és az özvegy. Bécsbe utaztak s ott élték világukat. Müller kihallgatása hosszúra nyúlt , bővelkedett az érdekes részletekben. A volt jószágigazgató erősen felkészült a maga védelmére és arra, hogy másokra hárítsa át az ügyész vádjait. Sokszor és ismételten hangoztatta, hogy neki semmi törvénytelen haszna nem volt a birtok ke­zeléséből. — Hová lettek hát azok a súlyos mil­liók — kérdezte az elnök, — amelyek a gabona és a termékek értékesítéséből , aztán a birtokrészek eladásából származ­tak? Müller: Egészen 1926-ig el tudok szá­molni mindennel. Voltak üzleti vesztesé­gek is, azokat is fedezni kellett 1926 au­gusztusában felmondottak nekem. Én nyomban leltárt készítettem a vagyonról s ezt az iratot benyújtottam a vizsgáló­bírónak is. Sajnos azonban, az irat Bu­karestben eltűnt, Varjassy ellopta. Én gondoltam ilyesféle lehetőségre is, azért még a benyújtás előtt lefényképeztettem a leltárt. Ezt a fényképmásolatot most tisztelettel a bíróság asztalára teszem. A csütörtöki tárgyalás Müller kihall­gatásával ért véget. i­ 4. oldal B. E. Befejeződött a buzatanácsadó-f bizottság hatodik ülésszaka A tengerentúli államok között még folyik a tanácskozás Budapest, november 30 A buzatanácsadó bizottság hatodik ülésszaka befejeződött. A tanácskozások során a következőket állapították meg: 1. A bevitelre szoruló államok vala­mennyien hajlandók az eddigi egyez­ményt további két évre meghosszabbítani. 2. Magyarország és Bulgária hozzájá­rult az egyezménytervezet módosításához. 3. A tengerentúli búzakivivő államok között megindult tárgyalások még nem haladtak kellően előre , ezért a bizottság úgy határozott, hogy az összes kivivő és vásárló európai állam kérni fogja a ten­gerentúliakat, hogy sürgősen határozzák el, milyen módosításokat kívánnak az eredeti tervezeten, hogy a végleges egyez­mény az összes érdekelt államok között létrejöhessen. 4. Végül elhatározta a bizottság, hogy következő ülését a jövő év március 5-én , Londonban tartja meg. Eay kis h­áború és I­V. Eay kis államcsíny Erőszakkal menesztessék Bolívia elnökét Nerwyork, november 30. Bolívia és Paraguay háborúskodása közben Bolíviában államcsíny játszódott le, amely Salamanca elnöknek az állásá­ba került A hadsereg tisztjei között ugyanis nagy elégedetlenséget keltett az­­ uj kormány összeállítása. A fronton ha­­­r­coló csapatok között forradalmi nyugta­­­­lanság jelei voltak észlelhetők és Sala­ I­manca elnök szükségesnek látta, hogy személyesen csillapítsa le a nyugtalan kedélyeket. Kiutazott a herevonalba s a mikor ottan békítő munkáját látszólag eredményesen elvégezte, visszatért Út­­közben tudta meg, hogy lám kilétében­­ a Part­ban, a fővárosban a tisztikar fellá­zadt ellene és elmozdította államfői mél­tóságából. Menekülésre már nem volt ide­je, mert a sikeres államcsíny részesei el­fogták és rákényszerítették, hogy lemon­dását azonnal nyújtsa be. Salamanca elnök eltávolítása után a hadsereg Tojada helyettes elnököt bízta meg azzal, hogy nemzeti kormányt állít­son Bolívia élére. ­ Páratlan fény és pompa közben Lezajlott a világraszóló lakodalom György angol herceg és Marina görög hercegnő mesebeli esküvője London, november 30. Ma délelőtt zajlott le a londoni Westminster, apátságban György kenti herceg és Marina görög hercegnő esküvője, amelyet olyan nagy fénnyel és pompával rendeztek meg, aminőre V. György angol király koronázása óta még nem volt példa Angliában. Jellemző erre a min­dent elhomályosító fényre és pompára, hogy az angol királyi család lakóhelyéül szolgáló Buckingham palotától a Westminster-apátság templomáig vezető útvonalon csak lobogót 79 ezer darabot tűztek ki és ugyanakkor 48 ezer méter virágfüzért használtak fel az épületek díszítésére. Egyedül csak a hősök emlékművét nem díszítették fel. Reggel 8 órakor a Buckingham-palotától a Westminster -apátságig vezető útvonalon a jár­művek közlekedését a rendőrség teljesen be­szüntette. A gyalogjárókat beláthatatlan em­­­bertömeg lepte el Sokan már az éjszaka elfog­lalták helyeiket, ahonnan a legjobban végignéz­hették a nászmenet elvonulását s az egész éj­szakát szabad ég alatt töltötték. Pontosan 10 óra 36 perc volt, amikor a nász­­r­ép első csoportja elindult a Buckingham-palo­­tából. Legelsőnek arannyal dúsan megrakott üveges határ gördült ki a királyi palota kapu­ján. A hintóban V. György angol király, Mary királyné és Waldemár dán királyi herceg fog­­lart helyet. A második hintóban a norvég és a dán uralkodópár ült, a harmadik udvari dísz­­hintó pedig György görög exkirályt, Miklós ki­rályt és Pál jugoszláv régensherceget vitte. Ezt a menetet az udvari főméltóságok hintói zár­ták le. Tíz óra 46 perckor a St. James-palotából in­dult el György herceg, a vőlegény, két báty­jának kíséretében a Westminster-apátság felé. Mögélük az udvarmesterek és kamarások hin­tók­ haladtak. Végül 2 perccel később indult út­ 1934. december 1. nak Marina görög hercegnő, Miklós herceg és 8 nyoszolyalány kíséretében. Marina hercegnő nehéz ezüstfehér selyemruhát viselt, hárommé­­teres uszállyal. Fejéről gyönyörű fehér csipke­fátyol hullott alá, amelynek szélessége 3, hosz­­szúsága 5 méter volt. Kezében hófehér liliomok­ból összeállított csokrot vitt, amelynek virágait repülőposta hozta Londonba, jégbefagyasztva, a Szentháromság-szigetről. A Westminster-apátság hatalmas hajóját zsú­folásig megtöltő előkelő közönség között szép­­faragású abesszin­ai kereszttel az élén vonult be a nászmenet. Norvich dékán, az apátság feje kezdette meg az esketési szertartást,, majd a kanterbury érsek összeeskette a fiatal párt és áldást mondott fölöttük. Az előkelő násznépnek feltűnt, hogy Marina hercegnő az esküforma el­mondásakor, a szokástól eltérőleg, nemcsak tisztelelet és hűséget fogadott György herceg­nek, hanem engedelmességet is. A szigorúan vett esketési szertartás végezté­vel, Mendelsohn nászindulójának hangjai mel­lett a fiatal pár és tanuk átvonultak a Hóditő Edwardról elnevezett kápolnába, ahol az előre elkészített aranytollal beírták nevüket az anya­könyvr­e. Majd Guilmont nászindulótárak üte­mére a fényes násznép kivonult a templomr­ól és visszahajtott a Buckingham-palotába. ..hol villásreggelit tálaltak. Ezután György és Mari­­na kihajtottak a pályaudvarra és kiutaztak a Warwick-megyében levő Himley-kastélyba, ahol legelső mézeshete­ket töltik el. ­ Nincs már fényes, új palotája a Kolozsvári Kereskedelmi és Ipar­­kamarának Kolozsvár, november 30. A Kolozsvári Kereskedelmi és Iparka­mara időközi­ bizottságának egyik alelnö­­ke, Borbély István dr. bankigazgató ma­gához kérette az újságírókat és örömhírt közölt velük. Bejelentette, hogy a kama­rának nincsen már fényes új palotája, mert a Banca Naţionala közvetítésével si­került ügyességre jutni az Albina bank­kal. Az Albina elfogadta a kamara új palotáját s cserébe törölte a Kereskedelmi és Iparkamara 35 milliós adósságát. Annak idején, amikor az uj palota épí­tését elhatározták, az illetékesek azzal ér­veltek, hogy a kisiparosoknak akarnak munkaalkalmat nyújtani. Az építés azon­ban kölcsönpénzzel történt és sokkal töb­be ker­ült, mint ahogyan előre tervezték. A kamara nem tudott fizetni, a bank nyugtalankodott, a vezetőségben pedig személyi harcok és herce-hurcok kezdőd­tek éppen az építés miatt. Az új palota határozottan káros volt: erkölcsileg és anyagilag egyaránt kikezdette a kamarát. Ilyen körülmények között valóban öröm­hír az, hogy meg tudtak szabadulni a pa­lotától, helyesebben a palota árán a nyo­masztó adósságtól. Borbély István alel­­nök hangsúlyozta, hogy az egyesség lét­rejötte a kamara elnökének, Leon dr. ke­reskedelmi alminiszternek köszönhető el­sősorban. Munkájáért a vezetőség és a tagok díszközgyűlésen mondanak majd köszönetet.

Next