Brassói Lapok, 1935. június (41. évfolyam, 123-146. szám)

1935-06-01 / 123. szám

mpornt Könyvet kér a falu Nem kell túlérzékeny lelkűnek és alacsony könnyküszöbűnek lenni ahhoz, hogy az ember méltán meghatódjék, ellágyuljon azon az egy­szerű levélkén, azokon a keresetlenül közvet­len, szarkalábas sorokon, amelyeket ma kéz­besített szerkesztőségünkbe a posta s amelyek látszólagos jelentéktelenségük ellenére is ide, vezetőhelyre kívánkoznak. Íme a levélke a ma­ga teljes hamisithatatlanságában: „Lisznya pataki köz­művelődésü egylet Három­szék megye No 16 1935 Május 19 Igazgató ur! A közművelődési egylet meg­­kezdődöt nálunk az ifjúságnak. Az egyesü­let kéri szépen a szerkesztőséget, hogy va­lami olvasmányos könyveket és újságot küldeni a részükből Ha szerkesztőség meg­teszi a sziveséget az egyesületet. Az egyletünk nagyon szegény nem bírja megfizetni a rendelést Előre is köszönetes vagyunk Elnök Bagoly István Jegyző (Olvashatatlan aláírás) A negyedik kérvénypapiros alján más, már ..uri“, intellektuel­itás: Adresa Societatea Culturala Lisnáu-Vale, Jud. Treiscaune.“ A felületes falujárók általában úgy szokták megfesteni mostanában a magyar falut, mint amelyet fásult közönybe, lemondásos, álomsze­rű szellemi és lelki tespedésbe süllyesztett a fojtogató nyomor, az őstermelő munka meddő­sége, a gazdasági feltápászkodás reménytelen­sége. És ha csak arra gondolunk, hogy a ne­hézségek milyen tömkelege zúdult a szeren­csétlen falura, milyen sűrű kátyú és mennyi ólomsúlyú gúzs köti le mozgását, mennyi min­denféle kétségbeejtő eredménytelenség sor­vasztja életkedvét, szinte kezdjük is hinni, hogy az erdélyi magyar falvaknak még a kö­zeljövője fölött is kong már a lélekharang. Az olyan életmegnyilvánulások azonban, mint ez a kezdetleges fogalmazású levélke, rá­cáfolnak azokra, akik a falu forráshoz hason­lító hallgatagságát összetévesztik a haladás erőtlenségével. • Nem, a falu népe él, sőt minél inkább sző­kébbé válik az élettere, életlehetősége, annál erősebb, ösztönösebb és elevenebb az életaka­rata. A napról-napra szaporodó mindenfajta megpróbáltatás és akadály, amely súlyosbítja életélhetési terét, kétségtelenül izmosítja lelki életerejét Gazdasági züllésének fokozódása, gazdasági érvényesülésének folytonos szűkülé­se hatványozottan növeli művelődési vágyát, tudásszomját, amelyet a többnyire idegen nyel­vűvé vált iskola, különösen ezekben a gyötrel­­mes átmeneti időkben, nem tud kielégíteni. Íme, úgy buzog a tudásvágya, hogy szinte koldulásra vetemedik a városhoz, a sajtóhoz egy kis „reszli“ért, a maradékért, a morzsák­ért, amelyek a városi műveltség asztaláról le­­hullanak, a város szellemi táplálékának hulla­dékáért. Mert a „közművelődési egylet“, ame­lyet nyilván saját kezdeményezésből, spontán szükségletérzetből hozott létre, szegény, nem bírja a rendelést, nincs anyagi ereje a szellemi igények fedezésére. Kell-e beszédesebb bizonyítéka e közvetlen hangú levélkénél a falu heves életkedvének, egyben azonban nagy-nagy magárahagyatottsá­­gá­nak is? Románia kisebbségi magyarságának hivatalos szervezetei, intézményei már jó év­tizede programjukba vették a falusi népnevelé­si munkát, mennyi szóáradat özönlött erről nagygyűléseken s különösen választások során, do°hogy a gyakorlatban mire vezettek ezek a szép határozatok, azt mutatja a lisznyópataki közművelődési egylet segélykérő, ,,reszlik“-ért könyörgő episztolája. Úgyszólván kőhajításnyi­­ra esik ez a falucska nem is egy várostól, mű­veit magyarságú gócoktól, de senki sem gon­dolt eddig arra, vájjon hozzájuthatnak-e a­ lisz­­nyói magyarok ahhoz a szellemi táplálókhoz, amelyre ma éppolyan szükségük van, mint a XLI. évfolyam 123 szám. Szombat 1935. évi junius 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Brassóban 70 lej. — Külföldre: negyedévenként 300 lej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő. — HIR­DETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (j°bb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenkénti Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és ki­adóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. A Zorile szerint B­ratianu­ Dinu feloszlatta a pár­tkeretein belül működő csoportokat Dragomirescu egyetemi tanár kilépett Bratianu György pártjából — Hogyan „érvel“ Vajd­i Sándor külföldön és hogyan uszit idehaza — Nincs ellentét Maniu és Mihalache között — Goga lapja a székely autonómiáról Bukarest, május 31 Az izgalomhullám­, amit Mihalache ki­rályi kihallgatása keltett, még mindig nem ült el teljesen, noha ma már határo­zottan lehet állítani, hogy az audienciá­nak nem lesznek olyan természetű politi­kai következményei, amilyenről az utóbbi napokban ellenzéki, de kormánykörökben is igen sok szó esett. Mihalache ugyan nem nyilatkozott, bennfentes helyen en­nek dacára tudni vélik, hogy a kihallga­tást a nemzeti parasztpárt elnöke kérte s csupán véletlen volt, hogy a marsalli hi­vatal értesítése akkor érkezett el Mihala­­chéhoz, amikor a pártelnök Kisenevben tartózkodott. A jobboldali sajtó­­ körül­ményekből kiindulva természetesen igyek­szik a k­ihallgatás jelentőségét csökken­teni, a nemzeti parasztpártiak viszont ha­­­­tározott derűlátássá­ várják a további eseményeket, hangoztatva, hogy bár egy­előre ugyan nincs szó a kormány ávozásá- r­ól, minden jel arra mutat, hogy a kor­­­­mányutódlás tekintetében a meglepetések­­ ki vannak zárva s a liberálisok után csak olyan párt jöhet hatalomra, amely a pót­választások eredményeit tekintve, mint az ellenzék legkomolyabb erőtényezője áll szemben a kormánnyal. Az Adeverul szerint nyert ügyként le­het elkönyvelni azt a tényt, hogy a libe­rálisok távozása ese­tén csak olyan kor­mány­utódlásról lehet szó, mely minden kalandos megoldást kizárva, ez alkotmá­nyos követelményekhez fog igazodni. Má­sodsorban: ma már az sem kétséges, hogy az alkotmány módosítását pártközi egyes­­ségnek kell megelőznie. Harmadszor, ami a politikai helyzetet illeti, bizonyos, hogy Tatarescu kormányát egyelőre nem fe­nyegeti semmi veszély. Nincsenek ellentétek Maniu és Mihalache között A Tara Noastra és a Frontul Romanesc kizártnak tartják azt az esetlegességet, hogy a nemzeti parasztpárt lépjen a li­berális párt hatalmi örökségébe. Rámu­tatnak arra, hogy az utóbbi időben ismét kiéleződtek az ellentétek Mihalache és Maniu között. A volt pártelnök emiatt nem is vett részt a párt kijenevi nagy­gyűlésén­ Ugyancsak Maniu magatartá­sának tulajdonítható az is, hogy a párt elnöksége lefújta a bukaresti és a kolozs­vári népgyűléseket. A ellentétek okát, az említett lapok szerint, Maniu ismert taktikai elképzelésében kell keresni, a­mihez Mihalache semmi áron sem akar hozzájárulni. A nemzeti parasztpárt illetékes kö­reiben a leghatározottabban cáfolják ezeket az egy idő óta rendszeresen lan­­szírozott híreket. A párt hivatalos lan­ya szerint szó sínes arról, hogy a nemzeti p­­arasztpárt külső, vagy belső okok miatt emondana az előre bejelentett népgyűlé­­sek megtartásáról. Arra, hogy a két ve­zető politikus között nincsenek a párt ellenzéki hadmozdulatait befolyásoló el­lentétek, a legjobb cáfolatot maga Ma­niu­scha, aki elhalasztotta útját, amikor arról értesült, hogy Mihalache kihallga­tásra megy az uralkodóhoz-A Lupta szerint a nemzeti parasztpárt állandó biizottsága a jövő hét végén ül össze, hogy letárgyalja a kormánybukta­tó kampánnyal felmerült kérdéseket. AZ INDREPTAREA KÜLÖN­VÉLEMÉNYE Az Indreptarea, a néppárt hivatalos lapja az előállott helyzet megítélésében különvéleményt jelentett be­— Bizonyos — írja —, hogy a kabinet helyzete súlyosabb, mint valaha. Ha máskor ugyanis Titulescunak sikerült megmentenie a kormányt, ez alkalommal éppen a külügyminiszter részéről fenye­geti veszély Tatarescut. A miniszterel­nök egyébként tudja ezt s ezért kért a kormány gazdasági bizottságától felha­talmazást arra, hogy dűlőre vigye a kül­kereskedelem régóta vajúdó problémá­ját. — Komoly események előtt állunk te­hát, amelyek igazolni fogják az alkot­mányvédő front magatartását. Az általá­nos politikai helyzet tisztázása már so­há nem késhetik. Egyes lapjelentések szerint több nép­­árti és ifjúliberális politikus a napok­­an közölte az illetékes párttényezők­kel, hogy nem ért egyet azzal a politi­kával, amibe az alkotmányos front kez­dett. Dragomirescu Petre egyetemi ta­nár ma bejelentette Bratianu György­nek, hogy kilép az ifjúliberális pártból. Dragomirescut erre a lépésre állítólag Bratianunak az alkotmányvédő front díszvacsoráján elmondott beszéde kész­tette. A visszavonuló politikus példáját hírek szerint, más­ ők is fogják követni. BRATIANU DINU DÖNTŐ LÉ­PÉSRE KÉSZÜL A Zorile Bratianu Dinu tájékozódó tárgyalásaival foglalkozva, azt írja, hogy a liberális párt elnöke döntő lé­pésre készül. Nevezetesen: fel akarja oszlatni mindazokat a párt keretein be­lül alakult szervezeteket, amelyeknek működése, szerinte, a belső fegyetem meggyengüléséhez vezetett. Más verziók szerint a pártelnök köz­ betevő falat kenyérre, mert kegyetlen életküz­delmüket manapság már csak a gyakorlati tu­­dás és ismeretek fegyverei tehetik sikeressé. A kisebbségi magyar közművelődési munka eddigi módszerei, amint látjuk, nem váltak be, tehetetleneknek bizonyultak. Hiszen a lisznyó­pataki közművelődési egylet aligha áll egye­dül magárautaltságában. A régi, merev, bürok­ratikus forma csődöt mondott a mai helyzet­ben, amely eleven gyakorlatot, közvetlen kap­csolatot követel. Amíg a népnevelési progra­mok olyan általános, elvont jellegűek, mint az eddigiek, nem lehet komolyan beszélni a falu szellemi támogatásáról. Most már gyakorlatilag kell megfogni a dolgot, úgy, hogy a lisznyó­­patakihoz hasonló közművelődési egyleteknek legyen gazdájuk, ne kelljen naivan egy laphoz fordulniok valamilyen olvasmányos könyvek­ért és újságmakulatúráért. Csak az lesz a gyakorlati népnevelési, igazi közművelődési munka, ha minden egyes öntudatos városi ma­gyar, vagy testület a hóna alá nyúl egy-egy ilyen önképzésre vágyó falusi közművelődési egyletnek, közvetlenül gondjába veszi és el­látja mindazzal az „olvasmányos könyv“-vel, a­mire a minden tekintetben annyira szorongatott magyar falunak életbevágó szüksége van. Ne nehézkes, hivatalos nagyképet viselő, úgyneve­zett kultúrintézmények, szakosztályok és ala­pok próbálják most már kezükbe venni a falu szellemi védelmét, hanem egyenesen, minden agyonközpontosított adminisztráció nélkül ma­guk azok az egyedek és élő testületek, ame­lyeknek szívén fekszik a falu, saját ősi falujuk szellemi előhaladása. Havi néhány fejjel cso­dát lehetne így művelni, bőven ellátva a falusi közművelődési egyleteket valóban szükséges, gyakorlati ismereteket nyújtó sajtótermékek­kel. Amint a rendkívül jellegzetes lisznyópataki levélke mutatja, itt a cselekvés tizenkettedik órája. A magyar falu rémítően elszegényedett, nincs pénze olvasnivalóra, de könyörög a szel­lemi táplálékért, a tudásért, mert ösztönösen érzi, hogy csak műveltségének sürgős gyara­pítása mentheti ki a hínárból. Ha valaha, úgy ma minőségi termelésre van szükség a mező­­gazdaságban is, ezt pedig az annyi oldalról visszanyomott, állandóan gáncsolt erdélyi ma­gyar falu csak okosan, észszerűen megváloga­tott ismeretterjesztő könyvecskékből, önműve­léssel tanulhatja meg. A kisebbségi magyar sorsnak most abban a szakában vagyunk, amikor a műveltség döntő szerepet kapott. A gazdasági érvényesülésnek és így egy egész nép életerejének is ez a leg-­­fontosabb életereje.

Next