Brassói Lapok, 1935. november (41. évfolyam, 251-275. szám)

1935-11-01 / 251. szám

?Ga a­­ny fíth­ Tudósa anya­egyetem Könyvtára # SUDAPEST XL­. évfolyam Főszerkesztő: Szele Béla dr. Péntek 1935. évi november 1 25. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföld:«: havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanő? Brasov­ban 70 lej — Külföldre­ negyedévenként 300 lej Magyarországig: negyedévenként 12 pengő. — HIR­DETÉSEK dija hirdetési oldalon 6 lej, páros (bal) szövegoldalon 3.50 lej, páratlan (jobb) s­övegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és ki­adóhivatal: Brasov Str. Regele Carol 36-31. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83 A zsűhii és a­­ kon­centrációs tábor írta: Halász Sándor­­. Végy száz intellektuelt és kérdezzed meg tő­lük: mit szólnak a gépekhez? Lehetőleg húsz százalék ügyvéd és orvos, húsz százalék mér­nök és tanár legyen közöttük. De legyen bank­­igazgató, magasabb rangú tisztviselő, állami hivatalnok is a masszában. Az összetétel na­gyon fontos. A jó heterogén massza elenged­hetetlen előfeltétele annak, hogy a sütet sike­rüljön: ropogós legyen és foszlós, habkönnyű és emészthető. Aztán nyomassad ki a kérdőívet és küldjed szét. — Mi az ön véleménye: gazdaságilag he­lyes, okos és megengedhető-e, ha a kalapgyár új gépet vásárol, amely hatszor annyiba kerül, mint egy munkás évi bére, de tízszer annyit termel, mint amennyit hat munkás egy év alatt termelni tud. Nagyon érdekes kísérlet. Érdemes megcsi­nálni. A bécsi Gazdaságlélektani Kutatóállo­­más meg is csinálta. Mikor a válaszok befutottak, összeszámolta az eredményt A száz kérdezett orvos, ügyvéd, állami tisztviselő, mérnök és más intellektuel hetven százaléka a gép ellen nyilatkozott. Nem szabad gépekkel tetézni a válságot és mélyí­teni a munkanélküliséget — mondotta a het­ven százalék.2. Aztán kiment a másik kérdőív is. Ugyanany­­nyi ügyvéd kapta és ugyanannyi bratokigazga-­­­tó, mint az előbbit. A massza százszázalékosan egyezett. A kérdés szintén. A tűz, amely sü­tötte, ugyanolyan lánggal égett. A kemence melegtartási képességét szakszerűen megvizs­gálták, mielőtt a tésztát bevetették. Most így szólott a kérdés: "— Kitaláltak egy önborotváló készüléket. Örökké tartó masina. A pengét sohasem kel kicserélni. A borotválkozás vele kényelem és öröm A pengét gyártó ipar tönkremegy bele. Az összes borbélyok kenyértelenekké lesznek általa. Mi a véleménye: szabad ezt az önborot­­váló gépet forgalomba hozni? Gazdaságilag helyes, okos és megengedhető-e, hogy egy ilyen gépezet emberek tíz- és százezreinek ke­nyérkereseti lehetőségét elvegye? Ez alkalommal a többség nem hetven, hanem hetvenkilenc százalékos volt. Hetvenkilenc szá­zalék szavazott — a gép mellett, így indokolták: — Nem lehetünk géprombolók. A haladást megártani nem szabad. A technika fejlődésé­nek gátat vetni embertelenség. Különben is a gazdasági válságnak és a munkanélküliségnek nem az a megoldási módja, hogy a gépeket ha­lálra ítéljük. Tessék a megoldást más irányban kutatni.­ És most tedd meg megállapításaidat! Hirdess ítéletet! De ne légy nagy képű, sőt álszemérmes sem. Ne befolyásoljanak elveid, meggyőződé­sed és hited, politikai pártállásod és szentnek vallott világszemléleted. ,,Kapásból“ mérd össze az ellenpárttal a het­ven százalék gép­rombolót, aki ellene van an­nak, hogy a könnyebb termelési lehetőség és a nagyobb haszonszerzési alkalom kedvéért fel­áldozzák a munkás kenyerét, ha arról van szó, hagy gép, amelyet fel akarnak állítani, nem az — övé. Ez a mérleg másik serpenyő­jébe helyezted be a hetvenkilenc százalék gép­­imádót, aki híve, barátja és fanatikusa a hala­dásnak és újításnak még akkor is, ha ember tíz- és ember százezrek kény értelenek marad­nak, ha a­z neki szükséges és az ő céljait, kényelmét és takarékosságát elősegítő önbo­­rotválkozókészletekről van szó. És ugyancsak „kapásból“ ítélkezz felettük. És egyben magad felett. A kalapgyári gép nem kell, az önborotvál­kozó igen. Az elbocsátott hat munkás fáj, de nem jajdulsz fel, ha a világegyetem sok száz­ezer, talán sokmillió borbélya keny­értelén ma­rad. Hol és merre itt az igazság? Nem is az ab- Színaja rácáfolt a bukaresti válsághírekre Scruialor szerint veszély fenyegeti a Tatarescu-Titulescu egyességet Lupu Szinajában hosszasan tárgyalt Gogával . A Lupta nem tartja kizártnak a november 14-iki pártgyűlések betiltását Vajda Sándor nem akar egyesülni a Goga-Cuza párttal Bukarest, október 7. A keddi izgalmak után Tem­esch szi­najai nyilatkozata megnyugtatóan hatott a kormánypárt felé, bár egyes ellenzéki körökben e kijelentések dacára is kétel­kednn­k abban, hogy a miniszterelnöknek sikerülni fog lekü­ldetve az útjában álló nehézségeket. A kormány Szinajáb­an tartózkodó tagjai egyébként Tutaresmi cáfolatát azzal egészítették ki, hogy a különvonaton tartott tanácskozások fő­­irányán valamennyi miniszter szolid«*›ri­­tást vállalt a minis«*«re?mntbe­­n hadfel­szerelési program végrehajtása tekinteté­ben. Ennek következtében szóba sem ke­rült a kormány átszervezésének lehető­sége Hangoztatták továbbá, hogy Tito­­rescu a legfőbb alkotmányos tényező tel­jes bizalmát élvezi s kész arra, hogy ez­úttal is megkísérel­je az útjában álló ne­hézségek elhárítását. Előző számunkban rövi­den jelentettük, hogy az uralkodó a szinajai Feles-kas­télyban tartott ünnepség után félórás ki­hallgatáson fogadta a miniszterelnököt Újabb jelentések szerint az indiencia fo­lyamán főképpen hadfelszerelési kérdé­sek kerültek szóba. A dísz-ebéd végezté­vel egyébként az uralkodó Angelescu hadügyminiszterrel is hosszasan elbe­szélgetett, valamint Lupu doktorral, aki tudvalevőleg a nemzeti parasztpárt kép­viseletében vett részt a névnapi ünnep­ségen. Politikai körökben rámutatnak arra, hogy ez ez első eset a november 14-iki gyű­­lés összehívása óta, amikor az uralko­dó egy vezető­­politikai személyiség út­ján érintkezésbe lép a nemzeti paraszt­­párttal. A fővárosi lapok úgy tudják, hogy a király szerdán újabb kihallgatáson fo­gadja Tatarescut, aki — amint már je­lentettük — a kormány többi tagjaival együtt Szinajában mardt, hogy jelen le­gyen Visarion Puiu bukovinai érsek es­­kületételi ünnepségén. Az eskületétel­t amint fővárosi tudósítónk jelenti szer­dán délben ment végbe a hagyományos keretek között. Az uralkodó a kormány jelenlétében átnyújtotta a pásztorbotot az új érseknek, akinek egyházi beiktatá­sa vasárnap fog megtörténni a csernovici ortodox székesegyházban. Arról azon­ban, hogy a király újabb kihallgatáson fogadta volna a miniszterelnököt, ezideig nincs jelentésünk, szinajai táviratunk mindössze azt közli, hogy az eskületételi ünnepség végeztével a kormány tagjai megbeszélésre ültek össze a Palace szál­lóban. Az értekezletről hivatalos közle­ményt nem adtak ki. Miről túrával! Goga Lupával ? Szinajában nagy feltűnést keltett, hogy az ünnepségre szintén meghívott Goga a tegnapi nap folyamán hosszabb időt töltött l­upu dr. társa­ságában. A két politikus együtt villásreggelizett a Palace szálló éttermében, délután pedig közös sétakirándulást tettek. Valószínű­nek tartják, hogy a két vezető pártember tárgyalása a november 14-iki bukaresti gyűlésekre vonatkozott. Kétségtelen, hogy Lupu dr. érdekes értesülésekkel tér vissza Szi­­najából s tapasztalatait a má­is ülésező elnöki tanáccsal föltétlenül közölni fogja. Egyes körökben nem látják kizártnak azt az eshetőséget sem, hogy a szinnyai események kihatásai módosítani fogják a belpolitikai helyzetet, illetve a nemzeti parasztpárt vezetőségének magatartását. A­­­ITULI*­SCU­.tJGY Az Adeverulban Scrutator azt az érte­sülését közli hogy Titulescu csak a jövő hét végén tér vissza az országba, miután a Népszövetség október 3­­-iki ülésén föl­tétlenül részt kell vennie. — Egyes politikai körökben — írja Scrutator — ezzel szemben azt állítják, hogy a külügyminiszter hazatérésének állandó halogatása azokban a nézetelté­résekben leli magyarázatát, amik közte és a kormány között eletkeztek bizo­­nyos, napirenden levő kérdésekkel kap­­csolatban. Hivatalos helyen természete­sen sietnek megcáfolni ezt a beállítást és bizonyára némi joggal. Nem kevésbé igaz azonban az is, hogy a legutóbbi ese­mények olyan természetűek, hogy azok komolyan veszélyeztethetik a Ta­­tarescu és Titulescu között egyes nagy külpolitikai problémák tekintetében fennálló egyességet. Az igazságot természetesen csak akkor tudjuk meg, ha Titulescu visszatér az országba. „INCULETZ ÚGY TESZ, MINTHA NEM TUDNA SEMMIRŐL" A helyzet nemzeti parasztpárti oldalon csaknem változatlan. Ezt mutatja Ar­mand Calinescu volt alminiszter nyilat­ szolút, csak a relatív igazság, vájjon kinek a pártján áll? 4. A bölcs ítéletű Salamon király sem tudott volna ebben az esetben dönteni, mert külön nemű volt a múltban és külön­nemű még ma is a fájdalom. Másképpen fáj az én fejem és más­képpen fáj a másé. Annak saját legfeljebb csak meghallom és szépleskű humanista vagyok, ha sajnálom. A magam fájdalmában azonban or­dítok és átkozódom. És tiltakozom ellene és lá­zadozom. Ha az ember elérkezett volna már a kollek­tív érzések magasságába, az átfogó szemlélet régiójába, a tisztá­­ rálátás bölcseségéig, csak akkor lehetne összemérni, szembeállítani és megítélni a hetven százalékot, amely forradal­mat hirdet, mert „jön a kalapgyári gép!“ és a hetvenkilenc percentet, amely háborúért ordít. ..ha nem engedik hozzá az örökéletű borotváló masinát“. Szemünk látóköre szűk és annál keskenyebb területet fog be, minél inkább befelé és önös magunk valósága felé nézünk. Az ősember nem látott a parittyája tulajdonán túl, az ókor gyermeke csak a család, törzs, vagy nemzet­ség határkövéig merészkedett el, a középkor eszmélete sem ment túl a nemzeti és állami kollektivitás körén és csak a francia forrada­lom óta kaptunk határokat és régiókat átfo­gó szemléletet De hol tartunk még mindig az egyetemes, oszthatatlan és bonthatatlan emberiesség tel­jességének felismerésétől ? Még mindig csak ott állunk, hogy „akarom“, ha szükségem van rá és „megvetem“, ha nem látom a hasznát. Rég mindig addig jutottunk csak el, hogy az ő sebe seb, az enyém pokol, az ő élete a min­­denség örökkévalóságában pont és rebbenésnyi lét az enyém maga a Világegyetem, amely ad­dig értelmes, valóságos és szükséges Csoda, amíg benne élek, vagyok és­­ borotválkozom, olcsón, fájdalommentesen, költségek nélkül és — örökké. 5. És mivel igy van és mivel minden vonalon és minden változatban mindig igy van, mivel a kollektív érzés még alig embrió bennünk és az élet­értelem magasabbrendű­sége még talán meg sem fogant: hetven százalék az egyik vég­ létén és hetvenkilenc a másik póluson. A vége azután koncentrációs tábor és emig­ráció, fasizmus és bolsevizmus, tőke-utálat, vagy munkásgyűlölet, tőr, vagy bomba, hábo­­rú vagy béke. Nem is lehet másképpen. Még mindig csak emberek vagyunk. Még mindig messze és fe­lettünk, elérhetetlen dimenzióban és légies tisztultságban a­­ méh, a termesz és a han­gya. . - - - . .

Next