Brassói Lapok, 1936. február (42. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-01 / 25. szám
r&aa»3.nyagyetem a ríuu'jbw ■ . j. ■ ' *vtéra. tfe XLII. évfolyarraöszerkeszti Szombat 25. szám. Szele Bél dr. 1936. évi február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre, aavookentate lej, Kízbesitensei /riej, ugyanez Bra$ov hap 70 'ej - Alföldre, negyedévenként 1(10 le). Magyarországra: negyedévenként 12 pengő — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 550 lej páratlan (jobb)réövegoldal , 6 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal* Brasov Str Regele Carol 51t-5S Telekszámok: kiadóhivatal 62, szerkesztőség 83 Új planéta, új vélemény írta Halász Sándor Vannak oktondi és maradi lelkek, amelyek nem tudják megérteni, hogy Hodor közigazgatási vezérfelügyelő miért jelentette a szatmári választott tanácsról, hogy annak ügykezelését követendő példának kellene az ország elé állítani és miért egy hónappal később ugyanaz a Hodor ugyanarról a szatmári választott tanácsról, hogy különböző szabálytalanságokat követett el és ezért fel kell oszlatni Pedig ebben a két ellentétes jelentésben nincs semmi értelmetlenség és csodálkozni való sem. Mikor a tanács a közigazgatási vezérfelügyelő szerint is kiváló volt, nemzeti parasztpárti nap sütött az égen és mikor, egy hónap múltán, ugyan a tanács bűnlajstromát teregették ország-világ elé, már liberális planétába fordult a világ. A csodálatos csak az a rugalmasság, logikai készség és indoklási merészség, amellyel a közigazgatási felügyelők és mindazok, akik az uralkodó politikának csatlósai, saját magukat hazudtolni tudják. Az abszolutizmusok korában a költők megtanulták a képekben és allegóriákban való beszéd nagy tudományát. A magyarországi Bach-korszak levitézlése után például szinte már nem is tudtak másképpen danolni, mint burkolt szavakban, kendőzött képekben, kancsal hasonlatokban. Ismét bele kellett jönni az e korabeli költőknek a szabad és közvetlen mondanivalók használatának taktikájába. Ugyanígy a mai diktatúrák korában is kifejlődött a politikában, közigazgatásban, a törvényalkotásban és főként annak magyarázatában „a hajlítható érvelés" technikája. A törvény paragrafusa mindig úgy csavarodik, ahogyan a pillanatnyi párt, vagy vezérelv megköveteli. A legnagyszerűbb érvek sorakoznak fel annak bizonyítására, aminek az ellenkezőjére tegnap még az ország minden polgárának, fej- és vagyonvesztés terhe alatt, esküdni kellett örök igazságok elveszítik halhatatlanságukat, mozdíthatatlan tantételek dogmaszerű szentségüket és a szatmári választót tanáé®, amely tegnap még mintaszerű példa volt, ma megérett arra, hogy menten leváltassék. De nemcsak a közigazgatásban, hanem az állami, a gazdasági és társadalmi élet minden szintjén forog az „igazság“. Hovatovább bele kell törődni, hogy nem jelentős és nem i® számít, mint jelenség és hogy vesztét okozza annak, aki hisz benne. Ezek az új igazságok nem születnek, hanem „alkottatnak“. Nem az évszázadok erkölcse, szokása, hagyománya nemz őket, hanem a korparancs. Ezt a mai fajta korparancsot viszont nem a kor egyhangú követelése emeli erővé, hanem a mindenkori uralom ereje és annak tekintetnélkülisége. Talán senki szebben nem mutatott még rá a mai életnek erre a rettenetes ellentmondására és sorstragédiájára, mint Ilja Ehrenburg. Az ő Lazik Roitschwantza az a tragikus figura, aki hisz abban az igazságban, amelyet előtte jelszóként lobogtatnak. Minden állam, minden uralmi forma, világnézleti hit hirdetett elvét elfogadja és élni akar benne. De mire elfogadja, már más állam kenyerét eszi, ahol természetesen más az igazság. Lazik Roitschwantzot éppen ezért külön-külön és mindannyiszor megpofozzák, ha végre elhiszi azt a dogmát, amellyel Szemben való kételkedéséért éppen tegnap pofozták meg. Voltaképpen Ilja Ehrenburg regényfigurája nem más, mint maga a mai európai ember, aki sohasem tudja, kire és mire esküdjék és akinek egész élete abban telik el, hogy új igazságokat kell befogadnia, elismernie, hitként vallania, hogy öt perccel később éppen azért képeljék fel, mert a tegnap reá erőszakolt hitet és igazságot fényében már feloldotta. Megszégyenítő és megbecstelenítő az a szerep, amelyet a ma uralkodó és folyton változó hatalmasságok a szürke állampolgárnak kiosztottak. Nincs lealjasítóbb annál, mint elfogadni hiteket, amelyeket nem vallunk és nincs borzalmasabb szenvedés, mint megtagadniadásunkat, amely megtelítette lelkünket, vériny- és idegrendszerünket. És nincs csúnyább munka, mint odaállani a hatalom szolgásává és ma megindokolni, hogy miért nagy-szerű, és holnap, hogy miért kivetni és megbotozni való — a szatmári választott tanács munkája. Az, hogy a tömeg hétrét görnyed és megadja magát, nagyon természetes és nagyon érthető. A kis ember lenn, messzi a végeken és a méretek végtelenségében elveszen, összeroppan a hatalom bírhatatlan súlya alatt. Mindig olyan, mint a falu, mert különben agyontapossa a falu. A forradalmár kis kulit az első hangos szónál elteszi láb alól a tömegekre törő erő és akarat. Vagy behódol tehát, vagy elpusztul. Szinte nevetséges is, amikor csóre egyedül odaáll és világot akar megdönteni. Nem az ő hivatala és nem is az ő ökle erejének feladata. Egészen más, ha fenn, az élen és az ormon áll ki a „kiskirály“ és szembefordul a görnyető és megszégyenítő paranccsal. Más színe esze van a dolognak, ha egy ilyen Hodor, ha egy ilyen, ha sok ilyen közigazgatási vezér felügyelő áll ki és elkiáltja magát: „Azt már nem! Nem mondom ma pont az ellenkezőjét annak, amit tegnap mondottam. Nem mondom, mert megszégyenítő, nem mondom, mert emberi méltóságomat sérti és a legvégül nem mondom, mert nem hazudok.“ Ha egyszer és végre már azok, akik a mindenkori hatalom mindenkori eszközének odaadják magukat, megráznák sörényüket és ha nem is forradalmi lendületben, de legalább polgári méltatlankodással visszautasítanák ezt a méltatlan megbízatást, s nem születnének olyan megalázó ítéletek, mint amilyennel ma a nagyváradi tábla „törvény-elennek“ jelentette ki a tanács feloszlatását. Nagyon Machiavelli-szél a mai politikának célratörése. Vannak, akik ezt a tekintetnéücüli®éget és szinte ízléstelenséget összetévesztik a reálpolitikával. Reálpolitikusnak lenni annyit jelent, mint fantomok helyett valóságokat megvalósítani, ezzel szemben ez a változó színű jelentésáradat és elvmagyarázat nem valóságot, hanem hamisítványt ad. Csak aktákat és ítéleteket kapunk, csak jelentéseket és ankétokat, de minden erőlködés ellenére sem festjük át az embert, aki elindult a maga hiti útján és a halálos ágyán is hitével hal meg. Közigazgatási vezérfelügyelők jelentései változhatnak havonta és kormányonként, de az ember maga változatlanul áll a maga külön és egyéni erkölcsi alapján és titokban nagyon kikacagja azokat, akik Lazik Roitschwantzot páros napokon jobbról, páratlan napokon pedig balról pofozzák. London, január 31. A külföldi államoknak V. György király temetésén résztvett képviselői lassanként mind elhagyják az angol fővárost s visszatérnek hazájukba. Az államfők nagy része már szerdán elutazott, így Lehrun francia köztársasági elnök, Lipót belga király, Keresztély dán király, Umberto olasz trónörökös és több gyarmati fejedelem. Mindegyikük hajóját két-két angol torpedóromboló kísérte az angol vizeken. Alex dán trónörökös repülőgépen Párisba ment. Flandin francia külügyminiszter is hazatért Pietri tengerészetügyi miniszterrel együtt, tekintettel arra, hogy a Sarraut-kormánynak csütörtökön délután kellett a parlamentben bemutatkoznia. NEURATH MEGNYUGTATTA EDENT ÉS FLANDINT Eden és Flandin, valamint Neurath birodalmi külügyminiszter londoni tárgyalásai — amint már tegnap megírtuk — főleg a rajnai semleges határöv kérdése körül forogtak, miután ezt a kérdést a Hitler-kormány az angol és francia vezérkar között létrejött kölcsönös támogatási megállapodással kapcsolatban felvetette s mintegy bejelentette, hogy most már nem tartja kötelezőnek a rajnai zóna katonamentességének fenntartását. Van olyan értesülés, amely szerint Neurath nem tett határozott ígéretet a faji határőr semlegességének tiszteletig tartására. Matin szerint Neurath csak azt hangosítja Edennel szemben, hogy Tmetország rendkívüli fontosságot tajdonít a locarnoi szerződés szövetnek és szellemének, mert ebben látja nyugateurópai béke fenntartásánik az alapját. Edi közölte Neurath kijelentéseit Ilandirtel, aki úgy találta, hogy a német külgyminiszter szavai egyértelműek az is, hogy Émetország nem sérti meg a rajnai tárca semlegességét. Kügyi körök is azt hiszik általában, hogy Neurath szavainak más értelmezést adi nem lehet, mert hiszen a rajnai öv semlegessége lényeges kikötése a stocarnói szerződésnek. Az angol sajtó is élénk figyelmet szentelt az angol—francia—német külügyminiszteri megbeszélésnek. A legtöbb lap cáfolja azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Flandin súlyos aggodalmakat nyilvánított Eden előtt a rajnai öv semlegességének sorsát illetőleg. Egyébként az angol lapok értelmezése szerint is biztosította Neurath Edent arról, hogy a Hitler-kormány a rajnai katonamentesített övvel kapcsolatban nem tervez elhamarkodott lépéseket. A Daily Telegraph szerint, amely félhivatalos szócsöve a Foreign Office- nak, Neurath az angol—német együttműködés lehetőségei iránt is érdeklődött. A külföldi államférfiak sorában Litvínovot fogadta leghoszszabban az új angol uralkodó Párisban kivételes jelentőséget tulajdonítanak Litvinov londoni tárgyalásainak — Neurath szeint Németország nem tervez elhamarkodott lépéseket — II. Károly uráiy fogadta az angol kormányférfakat Továbbra is Görgy király özvegye tölti be a királyné szerepét külügyminiszterek felvonulása Eduárd királynál és Baldwinnál a rajnai év kérdésén túl még nagyobb fét isságot és jelentőséget tulajdonítana a többi londoni eszmecseréknek, mentőségteljesnek mondják II. Károly román király, Boris bolg Ir király és Pál jugoszláv régensherig között lefolyt találkozást, de még nagyobb feltűnést keltenek azok a hallgatások és megbeszélések, amely ezt követték. Elegendő csak a felsotlásuk is, hogy kétségtelen fontosságuk szembetűnjék. Miután szerdán délelőtt elsőnek Eden külügyminisztert fogadta Vil Eduárd király — amint már tegnap is jelentettük röviden — Neurath német külügyminisztert és Starhemberg herceg osztrák alkancellárt fogadta a Buckingham-palotában. Délután előbb Titulescu, majd Litvinov orosz külügyi népbiztos került sorra . Eduárd király által történt kihallgatásuk után mind