Brassói Lapok, 1936. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-01 / 50. szám
I BV. W 1V UjfCaatl/£Ait W * ti egyetem Könyvtára BUDAPioT Fehéneink tere 4 91 061 n XL/1. évfdvar. Főszerkesztő: Szele Béla dr. Vasárnap 1936. évi március 1 50. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Cellűr«. (távoliként » fej, vízbe»késsel 74 lej, alánéi Bra$avban 70 le) — Külföldi* negyedévenkent 100 iej. Magyarorgia gr*, negyedévenként 12 pengő - HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 fe) négyzetcentiméterenkénti Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal- Bragov Sti Regele Carol 56—511 Telefonszámok: kiadóhivatal 62., szerkesztőség 83 Preferiáotsok és janicsárok írta: Tanódy Endre A békebarátoknak és főként békeóhajtóknak minden okuk megvan, hogy jó túrként köszöntsék a japáni fölkelést tekintet nélkül annak végső kimenetelére. Nyilvánvaló ugyanis belőle hogy a béke veszélye egészen közvetlenül fenyegette a legközvetlenebb és azonnali háborús kilátásokat. Ilyen kétségbeesett erőfeszítésre csak végveszélyben van szükség és ez a végveszély nyilván fennforgott. Azokat gyilkolták le, akik az utóbbi években lenyelt hatalmas falatok nyugodt megemésztését ajánlották. Nem mintha az ő étvágyuk megcsappant volna, mert hiszen a boa konstriktor csak gyomorbeteg postahivatal nek a katonai imperializmus felvevő képességéhez mérve, hanem mert öregebbek és mert tudják, hogy az imperializmus áldásai a tőke magasságaiból jönnek és ha onnan egyszer megálljt parancsolnak, akkor hiábavaló minden további lelkesedés és hősi halálvágy. Márpedig a japán nagytőke most úgy kiköltötte magát az eddigi imperialista befektetésekkel, notha előbb valamit vissza kell látnia ezekből a beruházásokból, mielőtt hódító üzemet tovább fejlesztené. Csakhogy ezek az imperialista hasznok, miként mások, nem éppen egyenlően oszlanak el a vállalkozás résztvevői között. A vállalkozás munkája ez esetben a katona, tulajdonosa és haszonvevője a tröszt és bank. Már most úgy látszik, hogy a mandzsukuói és északkínai eredményekből nem jutott elég a gyakorlati — mondjuk testi — munkára kirendelt csapatoknak és tisztjeiknek. Úgy látszik, mert egybehangzó értesülések és magyarázatok szerint már is újabb vállalkozásokra akarják kényszeríteni a japán nagytőkét és annak politikai képviseletét, a japán államot. A lázadás kényszerére szükség véd, mert ez a tröszt és ez a képviselet egyelőre nem akart újabb háborús költségeket vállalni. A nyugtalankodó „fiatalok ” megbékítésére a japán kormány külön aggastyánt tartott, a nyolvanéves Nagashaki bányánkat, a pénzügyminisztert. A kedélyes aggastyánnak az volt a szerepe, hogy maga is alacsony származásból jutva fel az arisztokratikus államkormányzás magasságaiba, közelebbg férkőzhetett a „fiúk“ szívéhez, akik nagy tömegükben szintén a nép gyermekei. És miután ezenfelül a kincstárból időnként egy-egy kis szubvenciót is juttatott a "fiuknak" és mozgalmaiknak, megmagyarázhatta nekik, hogy nincsen kifogyhatatlan államkassza és hogy a hadikiadásoknak is van határa. Hogy bizonyos megértést kell tanúsítani a „civilekkel" szemben is, mert végre is a pénzt onnan adják, szóval könnyebben kezdhette őket, mint a kormányzás magas hercegei és főnemesei. A jó kedély sok mindent pótol, kivéve a pénzt, amire a „fiuknak“ elsősorban volt szükségük a vitézi élet folytatásához és a további hódításokhoz. És a kedélyes aggastyánt megölték. Nem valószínű, hogy ifjabb tiszteknek ne lettek volna idősebb s polgáribb tanácsadói, kiket érdekelt a Távolkeleten derengő béke befelhősítése és a francia—orosz szövetség elgáncsolnsa. Nem kell hivatásos külpoliitikusnak lenni annak megállapításához, hogy kik ezek az érdekeltek. Ma már mindenki tudja, hogy kinek kell háború és kinek kell béke és pedig demokratikus béke, amely lényegesen eltér a fasiszta békétől. Az ifjú tisztek öreg barátai rózsaláncot fűztek Európától Ázsiáig, annak is a keleti széléig, ahol a kínai hezafi, Csang- Kai-Sek generális kivonja a japán imperializmust saját pártütő honfiai ellen. A többieket, akik tőle nyugatra terülnek el és Oroszországot gyöngéden körülveszik nem szükséges közelebbről említeni. Megtalálhatók a fasiszta egész- és télgyártmányok táblázatában. Bárhonnan jött is a segítség és a biztatás, belülről vagy kívülről, az eredmény, ami érdekel mindnyájunkat, a fellázadás a kenyér- és fegyveradó tőke ellen. A fasizmus — legyen déli, nyugati, vagy távolkeleti, — a tömegek felfegyverzése önmaguk ellen és katonai fékentartása a diktatúra erőivel és módszereivel. A megoldás kitűnő és a fennálló rendek biztosítására tökéletesen alkalmas ■ volna, ha. . . Ha nem volnának a janicsárok és pretoriánusok rosszemlékű felkelései cézárjaik és szultánjaik ellen A hatalom védelmére rendelt csapatok lefeküsznek ugyan gazdáik előtt, de néha a felkelnek s ez az, ami az évezredes fasizmusnak egyik sarkallatos szerkezeti hibája. Ezekbe a felkelésekbe a legújabb korban a népnyomor, mint ok és okozat sűrűen belejátszik, így jelentik most Japánból. Így mutatja a nemzeti és szocialista elnevezés kettősége és ezért tekinti Mussolini az ő fasizmusát „forradalomnak" — természetesen a forradalom, ellen. És ezek a pretoriánus és janicsár hadak pénzbe kerülnek, a nép pénzébe, de az a pénz a hatalomé maradna, ha nem kellene védőcsapataira költeni. Pénzbe kerülnek, míg engedelmeskednek, hát még mikor bérharcosi mivoltukról megfeledkezve öncélnak képzelik magukat! Mikor maguk és néptársaik — ez a hivatalos elnevezés — számára újabb vállalkozásokat, háborúkat és hódításokat követelnek, és ezeknek leelőlegezését akarják kierőszakolni gazdáikon! Hol van ma már a német és az olasz tőke és hová lesz a japán tőke, ha a felkelés leverése végleges nem marad! Ha pedig elmegy a tőke, mire akkor a fasizmus? A nemzeti mozgalom jó a politikai vezéreknek, a szocializmus jó a népnek, de mire jó a nemzeti szocializmus a tőkének, amely tartja, ha ez nem tartja őt, hanem komolyan kezdi venni magát és ennek nyomatékot ad a fegyverrel, amit egészen más használati utasításokkal adtak kezébe? Ezel a meggondolások játszhattak közibe, hogy a világbéke kezdett javuló esélyeket mutatni, olyan közeli esélyeket, hogy a pretoriánus janicsárok távolkeleti utódainak erélyes lépésre kellett magukat elszánniuk. Még mind máz nem tiszta a helyzet Japánban A haditengerészet felvonul a forradalmárok ellen ? A hadseregfőparancsnokság megállapodott a zendülőkkel, de ezek megszegték a megállapodást Iraki tábornok katonai diktatúrája várható, ha nem kerül harcra a dolog a szárazföldi és a tengeri haderő között Tokió, február 29. Jelentéseink azt bizonyítják, hogy sem a mikádó, sem pedig a mérsékelt kormány megmaradt része nem mer szembeszállani a zendülőkkel és így számolni kell azzal, hogy a halomi párt a legközelebbi órákban uralomra kerül. A legújabb jelentések szerint Araki tábornok, aki 1931 és 1934 között hadügyminiszter volt, és aki a katonai párt legmarkánsabb egyénisége, kap kormányalakítási megbízást. Párisi jelentések is úgy látják, hogy Araki és a katonai diktatúra következik, de Franciaországban az a vélemény, hogy az új diktatórikus kormány azért nem lesz százszázalékosan katonai, mert Araki polgári elemeknek is helyet enged. Az araki kormány azonban igy nem kész és uralomrajutásának akadályai vannak. A legnagyobb akadálya maga a haderő egy része a tengerészet, amely — úgy látszik taktikai tekintetekben nem vall egy véleményt a szárazföldi hadsereg vezetőivel. A tengerészet köreiben nagyon nehezményezik, hogy a tengerészet bevált vezéregyéniségei közül a tegnapelőtti lázadás alkalmával a szárazföldi zendülő ezredek egynéhányat megöltek. Vannak olyan jelentések is, amelyek szerint a haditengerészet körében mozgalom indult, amely azt kívánja, hogy a legsúlyosabban járjanak el a zendülő tisztekkel szemben. A katonai diktatúrának tehát egyedül a haditengerészet az ellenfele. A császárt és a polgári pártok politikusait komoly ellenfélnek tekinteni nem lehet. Hirohitó császár — hír szerint — maga is a katonai diktatúra felé hajlik. A császár öccse Csicsibu herceg is a katonaság pártján áll. A herceget a császár táviratilag távoli garnizonjából Tokióba kérette. A herceg meg is érkezett, de már előbb táviratozott a császárnak és közölte vele, hogy amennyiben véleményét kikérik, ő a katonai puccs uralma és uralomra juttatása mellett dönt. Ilyen körülmények között a császár, aki egyébként sem szállna szívesen szembe a katonai tényezőkkel, minden bizonnyal Arakit bízza meg az új kormány megalakításával. A hatalom megegyezett a zendülőkkel A lázadók lefékezése és a rend helyreállítása céljából a tegnapelőtti koronatanács után tegnap délelőtt Tokióban haditanácsot tartottak. A haditanácsról Ueda tábornok a hadseregfőparancsnokságra sietett és ott közölte Kanin vezérkari főnökkel, hogy melyek azok a feltételek, amelyek mellett a vezérkar a zendülőkkel megegyezhetik. Kanin vezérkari főnök a feltételek vétele után megbízást adott három tábornokának, név szerint Mazaki, Abe és Nishi tábornokoknak, hogy azok közvetlenül tárgyaljanak a zendülőkke. A három táborosnok a zendülők vezetőit a tiszti kaszinóba kérette tanácskozásra. Itt a tábornokok közölték a zendülőkkel, hogy a legfelsőbb haditanács parancsából pénteken este nyolc óráig kapnak időt arra, hogy elhagyják az elfoglalt középületeket és visszavonuljanak kaszárnyáikba. A zendülők vezetői néhány órai gondolkozása időt kértek azzal az indokolással, hogy a feltételeket kötelesek megbeszélni az elfoglalt középületekben hagyott társaikkal is. A második tanácskozás a zendülők vezérei és a tábornokok között a rendőrfőnökség épületében folytak le. A zendülők azt kérték ez alkalommal, hogy szabadon elvonulhassanak, hogy a hatalom a zendülésért senkit meg ne büntessen és végül, hogy az elvonuló csapatokat ne fegyverezzék le. A tábornokok csak abba mentek bele, hogy a legénység szabadon elvonulhasson, ezzel szemben ragaszkodtak ahoz, hogy a zendülésben részt vett tisztek hadbíróság elé kerüljenek. Vannak jelentéseink, amelyek arra mutatnak, hogy ezeket a feltételeket a zendülők elfogadták. Ez a jelentés azt állítja, hogy a zendülők és a haditanács között létrejött a megállapodás, azt a hadvezetőség részéről Kanin vezérkari főnök írta alá, aki a megállapodást azonnal a mukádóhoz vitte, aki azt szentesítette is. Más jelentések ezzel szemben arról számolnak be, hogy a zendülők a nekik adott időhaladékon belül sem űrít élték ki az elfoglalt középületeket és bár nem vonultak vissza, a kormány ellenük nem mer fellépni.