Brassói Lapok, 1936. november (42. évfolyam, 254-260. szám)

1936-11-01 / 254. szám

2. oldal szén veszélytelen úgy a bankokra, mint a kioktatóra, most írogatja ezzel a kér­déssel kapcsolatban Sulyok István a­zo­­­ " a ciki "’, amelyeket szinte szeret­­ne a mi akkori megnyi* Sok tanúja és részne­­k a harcnak, Sulyok •in letagadni, sem el*­­ lehet letagadni azt következett a bank* ikat már csak sai­­dni nem, mi vol* addig is állandó* Vlrmegetett hi­­ki elütését szor­­•t'íflssal, hogy ,t*k, szedjük . » tegyük haté­vfil „de­je már annak, hogy e „ lopja költségén, többször is­­« a székely vármegyéket, kutatta , ^vetkezetek alapításának fejtetésé­ , embereket biztatott, közvéleményt nyu­kkolt, kételkedőkkel vitázott. E 90*­rok írója személyesen vett részt a kéz­­divásárh­elyi tejközpont alakításának első megbeszélő ülésén és ugyancsak személyesen vett részt a Csíkszereda­ fakitermelő és értékesítő szö­vetkezet megszervezésének beindító értekezletén. E sorok írója egyizben Óra­vicéig uta­zott el, mert leveleket kapott onnan, hogy szövetkezeti mozgalomra volna szükségük s gyakorlati­­ útbaigazítások kellenének. És e sorok írója ezeket az utazásokat mind a lap pénzén tette meg, a költségeit mindig a lap viselte, sokszor anélkül, hogy bármi ellenszolgáltatást várt volna érte. Jól van, műhelytitkok ezek, Sulyoknak nem kötelessége tudni róluk, talán nem is ildomos, hogy felem­legetjük. De ki az, aki elvitathatná tő­lünk a felháborodás jogát? Kiszen ha Sulyok István nem tudhat arról, am­i itt bent, magunk között történt, tudnia kel­lene azokról a riportsorozatokról, ame­lyeket a szövetkezeti mozgalmak érde­kében S­áromszék megyéből, Udvarhely­­székről és Csík megyéből írtunk. Ezeket a riportsorozatokat neki, aki a szövet­­kezeti mozgalomnak olyan nagy istá­polója most, kötelességszerűen el kellett volna olvasnia. És arra sem akar emlé­­kezni, hogy három éven keresztül ismét és ismét felbolygattuk a székely közbir­tokosságok ügyét s előbb a szi­lldikul­ikzá­­lást, végünl pedig a szövetkezeti alapra való gyo­ri megszervezést sürgettük? Persze, igaz, ez mind '1—8 évvel ezelőtt kezdődött és 2—3 évvel ezelőtt befeje­ződött. Akkor, amikor láttuk, hogy a „szájalás“ nem elég, bizony, tenni is kell valamit. És most újra szó­ltam azokat. összes segítőtársaimat, barátaimat,­ a He­likon tagjait, akkor még irótársaimat a kik látták, hallották s kérdezésükre fe­leletül kapták az én nagy egyénit áldo­zatomat —­ ímiért szegyelletű bevallani ! —s végeztem az irodalommal, mert na­gyobb feladatokat láttam s mert afinyit „szájaltam" a kisebbségi magyarság gaz­dasági szervezéséről, hogy erkölcsi h­ite­­lességemnek éreztem gyakorlatilag la vállalni valamit. .... . Értsd a gyakorlatit munkáról Sofft id­d, Sulyok István? !Hogyne tudna, hiszen ahol a tőlem elindított kezdeményezések akadályokba ütköztek, ahonnan támoga­tást és segítséget nem kaptak, hanem csak gáncsoskodó gyanúsítást, ott min­dig ott volt Sulyok István is. Hogyne tudna, tud bizony , arról a gyakorlati szövetkezeti k­ritikáiról ír, azsztályel­­é összeforrottam ahhoz, hogy velem kapcsolatban mindig felemlegessék. Miért ferdít és miért hazudik hát, Sztu­lyok István? Van még egy pont, amelyre választ kell adnunk, bár Sulyok István itt csak célozgat, de nem beszél világosan, miaz? Szóvonásról és viszélykodásról ír, ame­lyet mindig mi szítunk. Valószínű, hogy a Magyar Párttal szemben való maga­tartásunkról van szó, arról a kritikai magatartásról, amelyet annak idején ama székely patrióta csoport vállalt és vég­zett addig, amíg tehette. Azt hiszi és vallja Sulyok István, hogy színcs szükség erre a belső ellent­zéki és kritikai magatartásra? S mert állítani azt, hogy nem voltunk komolyak és fe­lelősséggel teljesek mindig, amikor a Magyar Párt sorskérdések előtt állott? Elfelejtkezik arról, hogy az ő lapjánál is gyorsabban és bátrabban állottunk ki Bethlen György gróf pártelnök mellé akkor, amikor Titulescu nekitámadt? Mi nagyon jól tudjuk, hogy mikor kell ki­áltanunk a Magyar Párt elnöke melllé, hogy mikor a párt elnöke Bethlen György és mikor gróf, amint azt is tud­tuk mindig, hogy meddig szabad és med­dig kell elmennünk a kritikában. Ta­gadhatja-e a Magyar Párt maga, hogy a választások előtt mindig csak addig bíráltunk, sérelmeztünk, követeltünk, a­míg a jelöléseket megejtették? A jelö­lések megejtése után pedig, mit tehet­tünk volna egyebet, végeztük a rájukhá­­rkntnló kortesszolgálatot és írtuk azt, a­mit a párt hivatalosa is: szavazzatok a Magyar Pártra. Sulyok István, mi felelősséggel, öntu­datosan, komolyan és mindig előrenéző­en érvényesítettük azt a demokratikus világszemléletet, politikai és társadalmi elgondolást, amely meggyőződésünk sze­rint kisebbségi sorsba került népnél egyedül lehetséges életforma s amely egyedül alkalmas arra a társadalmi és gazdasági megszerveződésre is, amelyet mi kezdettünk meg hamarabb, nem Su­lyok István s amellyel kapcsolatban mi már három éve rájöttünk, hogy erősen talál h­ozzá a dobról és a verébről szóló magyar példabeszéd. Persze, a világszemlélet kérdéséhez jutottunk el újra. Ez az a pont, ahol Su­lyok István nem érthet velünk egyet, mert Ő Németországból kapta azt a vi­lágszemléletet, azt az új „komzellemet“, amelyet sikeresen megnyergelt s amely a mi megítélésünk szerint minden embe­ri és kisebbségi jognak egyenes tagadá­sa és kiválóan alkalmas arra, hogy ma­radéktalanul elnyeljen és megemésszen egy jobb Sorsra érdemes szerencsétlen népet. Ehhez a világszemlélethez valóban hozzátartozik a makacs zsidózás. Hozzátartozik talán a ferdítés, elhall­gatás és a hazugság is? Vil­ág­szemléleti alapon hazudik. Su­lyok István? Vagy valami egyéb oka van rá? 6. A legmélyebb tisztelettel s bizonyos megilletődéssel gondolok mindig azokra, akik más nép gyermekeiből kerültek át hi­zzánk, magyarokhoz s még ma is, ki­sebbségi sorsban is vállalják és vallják magyarságukat. Tudom, sokan vannak ilyenek. De mindig megdöbbent az, ha az ilyenek hangosabbak, vadabb, kíméletlenebb magyarok akarnak lenni a fajmagyarok­n­ál is, ha ezek támadnak rá más népre, ha ezek zsidóznak végig mindenkit és mindent, ha ezek kiabálnak zsidó veszedelemről egy olyan kisebbségi népnél, amelynél a zsidó negatív veszedelem s akkor vá­lik ténylegessé csak, amikor végérvénye­sen lehámlik a magyarságról, amikor gazdasági és kulturális érdeklődését megvonja és más néphez viszi, amikor tehát a maga leszakadásával súlyosan meggyengítheti az erdélyi magyarságot. És ijesztő gyanúvá fokozza ezt a meg­döbbenést az olyan eset, amikor — mint a jelen esetben is — a magyarságra egy­általában nem közömbös népfajból jött magyar beleszédül a faji kizárólagossá­got hirdető s falánk kegyetlenséggel ke­let felé törő nagyném­et elgondolásba a úgy kiabál zsidó veszedelmet, ennek az érdekében hazudik, ferdít, hamisít, le­tagad és elhallgat. Valamit takar ez a hangos viselkedés, valamit álcáz, valamiről el akarja terel­ni a figyelmet! Mindazért, amit eddig irtam, megsér­tődhetik, Sulyok István, de ne sértődjék meg azért, amit most írok.. Gyötrő gya­nú ez bennem s engedjen meg ennyit egy fajmagyarnak, aki nem tekinti faji­­ságát külön érdemnek, hanem külön kö­telességnek. Hiszen van, valóban van nagy veszedelme a magyarságnak. Az anyaországnak az a nagy Németország, amelynek elméleti előharcosai már be­térképezték maguknak­­ Dunántúlt, má­sodik Erdély sorsát vetítve előre a ma­gyar égre s már Debrecen német ala­pításáról cikkeznek. És van, van külön veszedelme, sváb­ veszedelme az erdélyi kisebbségi magyarságnak is. A Magyar Lapok is és Sulyok István is közelebb­ről, a tévéről nézheti ezt a veszedelmet, tudhatják, hiszen tudják is. Hogy a Bánságban és Szatmár megyében hogyan fogy a magyar katolikusság számban is és erkölcsi erőben is, hogyan veszik­ el Sorban az iskoláit, hogyan szorul ki anyanyelve még a hitoktatásból, sőt ha istentiszteletből is, hogyan se múnik ki a katolikus javakból. Sulyok István is biztosan emlékszik a bánsági Magyar Párt segélykiáltására, Sulyok István is tudja, hogy mit mű­vel a Gallamt. Meg­értem én azt, hogy nehéz ezzel a kérdés­sel a katolikus Magyar Lapokban, a sváb származású katolikus püspökök mellett és fennhatósága alatt foglalkozni, de azért mégis úgy érzem, hogy valahol, valamilyen formában, mégis csak föl kellene venni a harcot ezzel a nemzeti sorvasztással szemben. Mi felvettük, jaj­gattunk ellene, hangot adtunk a pana­szoknak, de mit tehetünk mi, a Sulyok szerint „zsidó“ sajtó, a katolikus hiva­talos köröktől messze eső sajtó? Nekik talán több helyzeti erejük lenne erre a harcra. Miért nem végzik? Miért nem csinál­ják? Miért zsidózik inkább Sulyok István, miért akarja elhitetni az erdélyi kisebb­ségi magyarsággal, hogy a zsidóság a veszedelem, az­az annyi oldalról hajszolt zsidóság, amely egy magyart is, egy ka­tolikust, reformátust, vagy unitáriust is el nem hódít tőlünk, amelynek csak any­­nyi hibája van, hogy jórészében m­ég ki­tart mellettünk, még olvas magyar köny­vet, még látogat magyar színházat és hangversenyt, még áldoz magyar kultú­rára s még beszéli a magyar nyelvet. Nem tehetek róla, Sulyok István, és bennem ez a gyötrő gyanú s íme, kiker­gette belőlem azzal, hogy — hazudott. És kikergette ezzel a hazugsággal belő­lem a­zt a vallomást is, amelyet eddig magamba zártam: kártékony embernek tartottam én önt, titokban, azóta az uj­­ságíró-klubi jelenet óta, amiről fentebb beszéltem s amikor Kós Károlyt és Paál Árpádot hazaárulózta éppen. De meg­változtatom én ezt a véleményemet szí­vesen s elfelejtem azt is, hogy hazudott, ha kiveri belőlem ezt a gyötrő gyanút, ha felveszi a harcot a német-sváb vesze­delemmel szemben, ha segít nekünk — egyre többen vagyunk, akik ezt a ve­szedelmet látjuk —, ám segít nekünk bev­­éd­n­i ez ellen a veszedel­em ellen, nem fajelméleti alapon, hanem a magyar nép, az egész nép, minden magyarul beszélő, magát magyarnak érző és valló ember lehetőleg szabad és lehetőleg boldoguló megélhetése érdekében. n. §.. November 3®-ig meghosszabbították a munka­­kön­yek és iparigazolványok kicserélésének határidejét Brassó (Brasov), ok­tóber 30. Az iparengedélyek és munkakönyvek becserélésének határidejét a munka­ügyi minisztérium október 31-től meghosszabbította november 30-ig. A munka­ügy minisztérium telefonon közölte a munkakamarákkal, hogy az iparengedé­lyek és m­atikakönyvek becserélésének határidejét egy hónappal kitolja, így a kérvényeket november 30-ig kötelesek a munkakamarák elfogadni. A miniszté­rium rendeletét érthető örömmel foglalták országszerte, mert az idő rövidsége miatt az a veszély fenyegetett, hogy sokan nem tudnak eleget tenni a becserélé­­si fi­­nalitásoknak. mssa VÁSÁROLJON „ELTEX“-SZÖVETE­T V­ÁSÁROLJON „ELTE­X “-SZÖV­ETET Vásároljon „iltex“*szöv­etet vásároljon „eltex“-szüvetet VÁSÁROLjON Az ideális téli férfiruhaszível vásárol vásárol vásárol VÁSÁROL­ Vásárolj vásárol Vásárol Vásárol Vásárolj vásárol vásárol Vásárol vásárol vásárol Vásárol, vásárol, Vásárol vásárol Vásárol Vásárol vásárol vásárol, Vásárolj Vásárol vásárol vásárol vásárol vásárol vásárolj vásárolj VÁSÁROLj Vásárol VÁSÁROL V­ÁSÁROL, Vásárol! Vásárol, Vásárol, vásárol vásárol, vásárol vásárol vásárol, vásárol, Vásárol, vásárol, vásárol, vásárol vásárol váSÁRoL Vasárol VASÁROL Vásárol vásárolt vásárol vásárolt vásárol on ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON „ELTEX“-SZÜ­VETET „ELT£X“-SZÖ­VETET «JE­LTEX” „ELTEX“ „ELTEX". „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX". „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX". „ELTEX“. „ELTEX“ „ELTEX“. „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX" „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET ■SZÖVETET SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET ■SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET ■SZÖVETET SZÖVETET No. 107 Lei 470 No. 212 Lei 580 No 1240 Lei S4Q Brașovi kizárfflaps lerakat: „ VESTIS” „ELTEX“-SZÖ VE­TET „ELTEX“-SZÜVETET „ELTEXASZÖVETET „ELTEX“-SZ­­­VETET „ELTEX --SZÖVETET posztóáruház, Sen­sor 22. „ECOMQMM“ 1936 november 1 Asszonyom, ne felejtse el: gyapjúszövetet csak a Galliánál vásárolhat előnyösen. Brasov, Sibiu, Plata Libellapi 3. (Szaes­zbayleri (Buiasort Str Reá Maria 7. (Heliaurrgaaial

Next