Brassói Lapok, 1937. március (43. évfolyam, 29-52. szám)

1937-03-01 / 29. szám

­ . ../ / »­:./ été® Könyvt­r­ft 9­­­06­­­9 fcUlUP£...T XL­III. évfolyam FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 29. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre havonként 66.— lej, kézbesítéssel 74.— lej, ugyanez Brasovban 70.— lej. — Külföldre Magyarországra negyedévenként 12.— pengő. — HIRDETÉSEK díja hirdetési oldalon 5­50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej. oldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. — Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Brasov, Strada Regele Carol Hétfő 1937. évi március­i negyedévenként 500.— lej. páratlan (jobb) szöveg- 56—58. — Telefon­szám 82 Thália védelménél Nem egy ízben mutattunk rá ezeken a ha­sábokon a transilvániai magyar szín­játszás terén tapasztalt visszás állapotokra. "Jól, a kritikánál egy lépéssel tovább mentünk. Szentimrei Jenő felvázolta a módot is aho­­gy az ebből a szinikultúránkra igen kohézm­­­os helyzetből koszolódhatunk. Most nem tudjuk, ezt a cikket szívlették-e meg az i­le­­tékesek, vagy az idők hozták-e úgy maguk­kal, de ebben az évben sokkal kevesebb szín­házi botrányról hallottunk, sőt olyan jelen­ségeket is láttunk és látunk, amik reményt nyújtanak e régóta vajúdó probléma, úgy nemzeti, mint kulturális és gazdasági szem­pontból kívánatos megoldására. N Nem érhet tehát bennünket az a vád, hogy a vak elfogultság álláspontjára helyezkedve emeljük fel szavunkat ugyancsak színik úttlí­ránk védelmében most, amikor a képvisi ház hozzálátott már lamandi kultuszm­inisz­­ter színházi törvényjavaslatának szakaszon­kénti vitájához Ha tárgyilagosak tudun­­k lenni befelé, színjátszásunk hibáinak, beteg­ségeinek feltárásában, ezt a tárgyilagosságot meg tudjuk őrizni kifelé is, mert nem az ön­magáért való tiltakozás elpuffogtatásaink a kedvéért mondunk kritikát a törvénygrak­ról hanem, hogy ezzel is hozzájut­uljünk olyan kompromisszum felleléséhez, ami a mi­niszter részéről sem jelent elvfeladást , ben­nünket sem kényszerít bele transilvaniei ma­gyar szinikultúránk siratóasszonyainak szo­morú és fájdalmas szerepébe. . Min­djárt itt kijelentjük, hogy lamandi mi­niszter jószándékát nem vonjuk kétségbe , rendet akar teremteni a színjátszás terén, nemzeti célkitűzéseket követ és általános jel­­legű rendelkezéseket kodifikál. Törvénye nem foglalkozik külön a kisebbségi szin­itszással, nem tesz különbséget román és kisebbség színház között. Csakhogy (és ez a csaknogy ott kísért számos törvény végrehajtásában) más az elmélet és más a gyakorlat. A minisz­tert fűthetik a legjobb indulatok irántunk, mégis mit tehet, ha egy város élen elfogu­lt polgármester áll, aki már ab ovo nem tartja kívánatosnak a kisebbségi színieleadásokat. És mit tehet, ha a konkurrens román szín­igazgató (akinek a törvény szintén hatalmi­ad az előadások beszüntetésére), saját kasszá­ját féltve, hirtelen felfedezi, hogy a Bánk bán, vagy a Csárdáskirályné sérti a „nemzeti ér­dekeket"? Nem is beszélve a községi bíróról, akit a 145-ik szakasz ugyancsak művészeti direktorrá avat. Persze, az említett hatósági személyek román előadásokat is betilthatnak, de váljon a gyakorlatban felmerülhet-e olyen eshetőség? ....... „ Féltjük ettől a szakasztól, nagyon féltjük a transilvániai magyar színjátszás jövőjét Ha ez a paragrafus változatlanul megmarad, úgy szinikultúránk hajszolt váddá változik és ki­szolgáltatottja lesz olyan szempontoknak is, amik az igazi nemzeti és művészeti érdekek­ körén kívül esnek. Mindezek után említsük­­ fel azt a másik szakaszt, amely úgy intézke­dik, hogy városi és községi színházhelyiségek­ csak román színtársulatok részére adhatók ki? Az egyetlen szakasz ez, ahol a törvényhozó nemzeti alapon tesz különbséget a színtársu­latok között, egy mondat az egész, talán a miniszter egyszerűen átsiklott fölötte, mégis milyen kivédhetetlen csapást mér ránk! A rendezés és a rendszabályozás jegyében készült ez a törvény, olyan technikai célki­tűzésekkel, amikkel nagyjában és általános­ságban mi is egyet­értünk. Ám annak, aki rendez, számolnia kell az élő adottságokkal. Transilvániában az évek során színházaink és a hatóságok között olyan viszony alakult ki, amely lehetővé tette, hogy bajjal küzdő ko­moly társulataink teljesíthessék hivatásukat Most ezt a viszonyt a törvény felborítja és nemcsak az eddig élvezett ö­szonylagos sza­badságot teszi kétessé, de a hajlékot is meg­vonja a kisebbségi társulatoktól olyan varo­tokban is, ahol az adózók többsége kisebbségi i miniszterelnök a megjelöltekért értekez­letén, az igazságügyminiszter pedig a táblai főügyészek tanácskozásán kötelezettséget vállalt a rend megőrzésére Tatarescu: „A törvényt egyenlő szigorral kell alkalmazni mindenkivel szemben“ Sassu: „Minden törvénysértés­ szigorúan meg kell torolni“ N­ fővárosban megtörtént a diákotthonok bezárása S Bucuresti, február 27. A belügyminisztériumban szombaton délelőtt megtartották a már bejelentett prefektusi értekezletet, amelynek végez­tével a következő hivatalos k­özleményt­­ adták ki: „Ma délelőtt 10 órakor a Tatarescu miniszterelnök és belügyminiszter elnök­letével az ország valamennyi megyefő­nöke értekezletre ült össze. A miniszter­­elnök közölte a megyefőnökökkel a kor­mány programja keretében kezdeménye­zett közmunkák továbbfolytatására, va­lamint a legteljesebb rend biztosítására vonatkozó utasításait.­­ Az értekezleten részt vett Inca tárcanélküli miniszter, Negura szövetkezeti miniszter, Marines­­cu és Barca belügyi alminiszterek, vala­mint Sergiu Dimitriu belügyi államtit­kár. A miniszterelnök mindenekelőtt is­mertette a helyzetet. Beszéde elején kö­zölte a prefektusokkal azt a kívánságát, hogy a közigazgatási hatóságok fejtsenek ki erélyes tevékenységet a rend fenntar­tása érdekében. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy állítólagos nacion®listn elméletek ér­dekében kifejtett propaganda ürügye alatt egyesek rendzavarásokkal anar­­kiára törnek. Tatarescu a továbbiakban kérte, hogy a közigazgatási hatóságok a párt megyei szervezeteivel karöltve kezdjenek a helyszínen hathatós tevékenységbe és e célból rendszeresítsenek habonként lehe­­tőleg tíz közigazgatási értekezletet, de legalább ötöt. A megyefőnökök a rendé­szeti közegek és a közigazgatási hatósá­gok kíséretében járják be minél gyak­rabban a megye egész területét és győ­ződjenek meg személyesen, — mert sze­mélyesen is felelősek érte —, hogy intéz­kedéseik hathatósaknak bizonyultak-e a tiltott propagandával szervben. Ezután bejelentette a miniszterelnök, hogy a diákotthonokban élvezett kedvezmények pótlására létesített ösztöndíjakat megyék szerint osztják ki és így az erre kitűzött versenyvizsgákat is megyénként ártják meg. Tatarescu a törvények minden kö­rülmények közötti szigorú alkalmazásá­ra intette a prefektusokat. Minden erőszak, sértés tiltott egyen­ruha-viselés és minden olyan cselek­mény, amely a fennálló törvényekkel ellenkezik, bárki kövesse is azt el, bár­milyen korú legyen és bártmlyen párt­hoz tartozzék, kímélet nélkül b­­in­tet­tessék mieg. Hozzátette még, hogy nem gondol hatal­mi túltengésre és üldözés jelleg­i lépé­sekre. A középúton kell haladni, de úgy, hogy a törvény legyen és madridion meg törvénynek, amelyet mindenkivel szem­ben szigorral kell alkalmazni. Más vo­natkozásban a miniszterelnök bejelen­tette, hogy a mezőgazdasági termelés észszerűsítésére vonatkozó kampányát a kormány tovább folytatja és kéri, hogy a megkezdett munkálatokat végezzék el nagy körültekintéssel. A vármegyei költ­ségvetések mielőbb összeállítandók és beküldendők a belügyminisztériumba jóváhagyás végett. Beszéde végén apel­lált a megyefőnökök hazafiasságára és lelkiismeretességére, amelynek a hely­zet magaslatán kell állania ma, amikor az országnak tökéletes rendre és nyuga­lomra van szüksége. Az értekezleten­­fel­szólaltak még Iuca és Negura miniszte­rek, valamint Barca alminiszter”. Megtartották­ a tablai f­őü­gyészek­ értekezletét is Ugyancsak szombaton délelőtt tartották meg a táblai főügyészek értekezletét is, Sassu igazságügy miniszter elnöklete alatt. Ez alka­­lommal az igazságügyminiszter többek között kijelentette, hogy a főü­gyészek összehbásá­­nak legfőbb célja az volt, hogy megtanácskoz­zák a rend és a törvényesség fenntartása ér­dekében teendő intézkedéseket. Hangoztatta, hogy a rábízott feladatokat, mint eddig, ez­után is lelkiismeretesen óhajtja teljesíteni, ezért el van tökélve arra, hogy az országban biztosítsa a törvények tiszteletét. E céhről meg kellett tennie a szükséges intézkedéseket an­nak érdekében, hogy a bíróságok szabadon teljesíthessék feladatukat Az utóbbi idők za­­­­vargásai súlyosan érintették az ország nyu­galmát és biztonságát, súlyos probléma ez, amelyet az igazságszolgáltatásnak nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagynia El­lenkezőleg: a bíróságok kötelessége, hogy gyorsan és eredményesen oldják meg ezt a kérdést. Más megoldás pedig nincs, mint a tör­vények szigorú tisztelete. Tekintet nélkül a rendzavarások indító okaira és tekintet nélkül arra, hogy kom­munista vagy nacionalista, keresztény vagy más jelszavakkal történő és, hogy jobb, vagy baloldali szélsőség rendzavarásáról van szó, az igazságszolgáltatás kötelessége, hogy egyenlő szigorral torolja meg az ilyen törvénysértéseket. — Meggyőződésem — fejezte be beszédét Sassu miniszter —, hogy a törvények szigorú betartására tett intézkedéseink az összes al­kotmányos és demokratikus intézmények vé­delmét szolgálják. BEZÁRTÁK A DIÁKOTTHONOKAT Jelentettük, hogy a kormány minisz­tertanácson elhatározta a diákotthonok bezárását. A határozat értelmében a ha­tóságok már hozzá is láttak a miniszter­­tanácsi határozat végrehajtásához. A be­zárt diákotthonokat — mint az egyik fő­városi lap írja — bizonyos ideig még szemmel fogják tartani. MI TÖRTÉNT BACAUBAN? Fővárosi lapjelentések szerint a pén­teken lezajlott községi választások al­kalmával Bacauban a szembenálló pár­tok hívei között súlyos összetűzések vol­tak, amelyek folyamán harminc súlyos sebesülés történt. A Lupta jelentése sze­rint több sebesültnek az állapota válsá­gos. Az összetűzések folyamán 35 üzlet­­helyiséget feldúltak. A fenti jelentéssel szemben a félhiva­talos Viitorul határozattan cáfolja a ba­­caui rendzavarásról elterjedt híreket. Voltak ugyan incidensek — írja — ezek azonban nem nőtték túl a szokásos vá­lasztási összetűzések méreteit. i polgárokból kerül ki. Nem hisszük, hogy ez lett volna a szabad­elvű gondolkozásáról ismert és széles kisebb­ségi körökben becsült lamandi miniszter szán­déka. Ezt különben maga is hangoztatta a tör­vény vitája során. Viszont igazat kell adnunk Wilfer József képviselőnek is, aki komolyan felépített és taktikusan előterjesztett beszédé­ben rámutatott arra, hogy a törvény szövegé­vel szemben vajmi keveset érnek a miniszter egyéni magyarázatai. A bíróság a törvény alapján hont és más szempontot nem vesz, mert nem vehet figyelembe. Még akkor sem, ha a törvény szövegezése homályos, hát ami­kor világos és félremagyarázhatatlanu­l reméljük és várjuk a kifogásolt szakaszok módosítását lamandi miniszter bekérte a vita során, felszólalt kisebbségi képviselők módosí­tó javaslatát, friggjünk abban, hogy nem egyszerű udvariassági gesztus volt ez, hanem a jobb belátás felülkerekedése Mert a kisebbsé­gi színjátszás halála nem fűződhetik a demok­rácia régi élharcosának, lamandinak nevé­hez.­­ (k. e)

Next