Brassói Lapok, 1937. augusztus (43. évfolyam, 153-178. szám)
1937-08-01 / 153. szám
aP*S 9 A15 y * jj 37 J'v f •»ír,./ © t. S as ír. v a* *tajrv%$£ 0 1 iS k tRV ¥ f» i * 910619 i ' - ^ - •. _ . ••* - 4«it / ~ •? XLIII. évfolyam FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Vasárnap 153 szám. 937. évi augusztus ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre havonként 66.— lej, kézbesítéssel 74.—lej, ugyanez Bra$ovban 70.— lej. — Külföldre negyedévenként 360.— lej. — Magyarországra negyedévenként 12.— pengő. — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. — Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Brasov, Strada Regele Carol 56—58. — Telefonszám 82 KISEBBSÉGI ARCVONAL fád : Szentimrei Jenő Valakinek immár feladatul kellene vállalni, hogy leszűrje az európai politika húszéves hullámjátékából a nagy történelmi hullámelméletet. Érdekes megfigyeléseket kínálna ehhez a kisebbségek sorsának hullámvonala is. Mi minden történt velünk azóta, hogy az addigi „nemzetiség“ fogalmából a béketárgyalások rendén kialakították a „nemzeti, faji és vallási kisebbség“ új meghatározását! Micsoda nemes és fenkölt emberiességből fakadt a gondolat: egyetemes ellenőrzés alá helyezni kisebb-nagyobb néptöredékek sorsát, melyeket végzetük más nyelven beszélő, más nemzeti igényektől és vágyaktól fűtött nagy nemzet!•'e mb' k testébe ékelt! Fázisban fehér botot adott az emberi gyöngédség a világtalanok kezébe, hogy a járókelők messziről felismerjék a testi fogyatékosságban szenvedő szerencsétleneket és minden látó emberfia kitérjen, vagy sermtségére siethessen a fehérbotosoknak, ha forgalmas útkeresztezéseknél akarnak áthaladni A közlekedési rendőr egyetlen kézlegyintéssel leállítja gépi járóművek hömpölygő áradatát, odahagyja posztját és kézenfogva vezeti át szerencsétlen, világtalan embertársat, hogy hajszála se görbülhessen meg. Mert ő a gyámoltalanabb, a fogyatékos, akit a testi épségük teljében levőknek kötelességük felkarolni, segíteni, gyámolítani az élet tülekedő versenyében. Nekünk is fehér botot nyomtak a markunkba a hatalom teljében bővelkedő nagyhatalmak. Csak felemeljük kezünkben a fehér botot és a világ nemzeteinek szövetsége azonnali segítségünkre siet és igazságot szolgáltat megbántottságunkban, vagy elnyomottságunkban. Így indult el sorsunk, tüskék közt is rózsák közé ágyazva s hogy milyen kanyargókon, útvesztőkön, kátyúkon és zökkenőkön át érkeztünk el odáig, mikor már a kutya se vakkan utánunk, ezt bizony érdemes volna az oknyomozó történetírás avult módszerének igénybevételével, időrendi sorrendben feljegyezni az utókor számára. Hadd tanuljon belőle az is. Hadd lássa napnál világosabban, mint sápadnak le reménységek és reménykeltések legszebb virágai rövid pár év alatt s mint jutunk el az önmagába visszatérő görbék törvényszerűségével ahhoz a kiinduló ponthoz, mely a „kisnépek szabadsága“ jelszóval ajkán vér- és lángtengerbe hordozta az egész világot. A „kisnépek“ ott vannak, ahol a mádi zsidó, azzal a lényegtelen eltéréssel, hogy most nemzeti kisebbségnek hívják őket azok között, akik annak előtte nevezték kis népeknek magukat. S ha valamiben komoly vállorás esett, az magával a szerencsétlen mácsi zsidóval esett meg, akinek, noha saját külön „otthon“-t is adományoztak az adakozó kedvű nagyhatalmak, lényegében sokkal rosszabbul érzi magát, mint érezte húsz és egynéhány esztendővel ezelőtt. Jegyezzük fel még közbevetőleg. Az amerikai hatóságok befejezték a kutatást az óceán ismeretlen pontján életéért kilátástalanul tusakodó Amélia Tarhardért. Holttá nyilvánították a világhírű relmenőt és kevésbé világhírű segítőtársát s most összegezik az eredménytelen kutatómunka költségeit. Negyvenmillió dollárt költöttek el a hiábavaló kísérletekre, egyetlen ember, illetve két ember életének megmentésére. Más szám összehasonlító adatok szerint mintegy negyvenmillió ember tusakodik idestova húsz esztendeje az életéért kisebbségi sorsban. E negyvenmilliók képviselői két-három évenként összeülnek valamely világvárosban és haldoklásukról jelentéseket röpít szét a szélrózsa minden irányában a világsajtó. És a negyvenmillió haldokló sorsának enyhítésére negyvennyolc pennyt sem áldoz a nagyhatalmak közössége. A kisebbségi elmélet, mely kezdetben olyanforma megszövegezést kapott, hogy biztosítani kell a kisebbségek nyelvi, vallási és közműveltségi életbenmaradását többségi tömbök közé ékelt állapotukban, az idők során hivatalos népszövetségi kiküldöttek nyakán odamódosult, hogy legokosabban teszik a kisebbségek, ha szép simán beolvadnak és nem csinálnak annyi bajt létezésükkel s nem szaporítják panaszaikkal a népszövetségi irattárban szépen tornyosok') akták halmazát. * Ki vette a fáradságot a mi kisebbségi szemünkben kétségtelen sarkigazság bebizonyítására, hogy egyenesen boldog lehet az az ország, melyben népkisebbségek élnek számottevő tömegben? Ezt pedig napnál világosabban be kellene bizonyítania egyszer olyan nagy társadalom- és nemzetgazdasági tudósoknak, amine Keynes, H. G. Wells, vagy Normatn Angelo Nekünk nincs kellő tekintélyünk a nemzetközi fórumok előtt, de ők, az egyetemes emberiség felvilágosítására törekvő nagy elmék, hálás feladatra vállalkoznának, ha végre felénk fordítanák csalhatatlan tekintetüket. Mi csak sokszor elmondott és hiába elmondott érveket tudunk ismételni. A kisebbségi ember, miután nem érzi háta mögött az államhatalom segítő kezét, sőt alárendelt hatóságok és elfogult magánosok állandóan éreztetik vele másod-, sőt harmadrendű ember voltát, kétségbeesett helyzetében kénytelen minden szellemi és anyagi erejét megfeszíteni, hogy életszintjét megtarthassa. Mondjunk példákat? Emlékezzünk meg kisebbségi diákokról, akiket professzoraik példaképül állítanak többségi hallgatóik elé? Pedig ezek a kisebbségi fiatalemberek világért sem tehetségesebbek többségi tanulótársaiknál. De a helyzeti megterhelés, mellyel a versenyben indulniok kell, emberfeletti szorgalom kifejtésére ösztönzi őket, hogy megállhassák helyüket. Beszéljünk a többségi falusi tömegek elpro- Méén orai iai Bigan lafcimi is Ellenállnak* a kinoiok a részben rommá lőtt Tiencsinben Csang-Kapsek szerint csak ezután következik az igazi háború Sűrű tanácskozások Washingtonban és Londonban Tiencsin, július 30 A fontos északkínai város, Tiencsin birtokáért tovább folyik a harc. A japán bombavetők borzalmas pusztítást vittek véghez a városban. A halottak számát ezernél többre becsülik. A légi bombázás 4 órán át tartott. A tiencsini egyetem óriási fáklyaként lángol. Pénteken hajnalban a kínai osztagok megtámadtak 200 japán katonát, akik az épület környékén táboroztak. Tiencsin részben romokban hever. A harc a japán és kínai csapatok között tovább folyik, noha a japán katonaság technikai fölénye, különösen a légi haderő révén, nyilvánvaló. Japán híradás szerint pénteken délelőtt számos kínai katonai megadta magát. A város keleti pályaudvara a japánok birtokában van s a pályaudvar elleni kínai támadás igen gyenge. A japán hírforrás szerint Tiencsinben a japán katonaság kerekedik felül. A japán csapatok hivatalos veszteséglistáján július 28-ikán 121 halott, köztük két tiszt és 238 sebesült szerepelt. A kínaiak mintegy 800 halottat és több mint 400 sebesültet vesztettek. Tiencseni japán jelentés szerint a japán csapatok pénteken délelőtt 11 órakor elfoglalták Takut, Tiencsin kikötőjét a Kínában folyó japánellenes propaganda ellen, amely az északkínai hadi események folytán fellángolt. A jegyzék szerint „a japán kormány tart attól, hogy ha ez az állapot nem szűnik meg, Kína eme részein is éppoly komollyá válhatik a helyzet, mint Északkínában“. A jegyzék célja nyilván „puhítani“ a nankingi kormányt azzal a fenyegetéssel, hogy ha ellenállást tanúsít, nemcsak Kína északi, hanem többi részét is meghódítja a japán hadsereg. Kínai részről Tungcsau, Khelhopej fővárosának elfoglalását jelentették. Japán részről viszont azt állítják, hogy a város egy egész napig tartó véres ütközet után japán kézen maradt. A kínai hadsereg állítólag már csak Tiencsinben fejt ki komolyabb ellentállást. . Nankingi jelentések viszont megismétlik azt a korábbi hírt, hogy a nankingi kormány parancsot adott csapatainak a Peking—hankaui vasútvonal mentén való előrenyomulásra. Csang-Kaj sek mozgósította a kínai cserkészszövetségek 15 évnél idősebb tagjait is, akik a vasúti, távbeszélő és rádiószolgálatban fognak működni. IZGALOM WASHINGTONBAN A Távolkeleten érdekelt nagyhatalmak elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, páratlan izgalommal lesik az északkínai események alakulását. Washingtonban csütörtökön este fontos bizalmas megbeszélés folyt le Roosevelt elnök, Hull külügyminiszter és Norman Davis, az elnök egyik legbizalmasabb munkatársa bevonásával. Roosevelt elnök óráról órára jelentést kér a kínai helyzetről. Londonban Eden külügyminiszter ismét kihallgatáson fogadta a kínai nagykövetet, majd az amerikai nagykövettel tárgyalt. A nagyhatalmak közbelépésére azonban még mindig nem került sor. Eddig tizenötezer halott Szang-Cse-Csung tábornok, Pekingnek a japánok által kinevezett új polgármestere kijelentette, hogy az Északkindban harcoló 29-ik kínai hadtest az utóbbi hetekben, az ellenségeskedések kezdete óta, 16 ezer embert vesztett. Sanghaji japán híradás szerint Csang- Kaj-sek tábornagy, a nankingi kínai kormány feje elrendelte, hogy a Hopej tartomány fővárosában, Paotingfuban állomásozó 50 ezer kínai katona a Peking -hankaui vasútvonalon induljon északra, az északkínai helyőrségek támogatására. Kínai kormánykörökben nem cáfolják, de nem is erősítik meg ezt a híradást. Sanghaji híradás szerint Csang-Kajsek marsall kiáltványt bocsátott ki Kína népéhez. A kiáltvány rámutat, hogy a kínai kormány még július 15-én megszabta minimális feltételeit, a japán— kínai viszály elsimítására s ezekhez ma is ragaszkodik. Pekingnek és Tiiencsinnek a japánok által való megrohanása nem helyi jelentőségű esemény. Kína nem tűrheti a japán hódítást és nem engedheti meg, hogy névlegesen önálló tartományokban árnyékkormányok létesüljenek. Peking feladása annak a következménye, hogy a japán csapatok már jóelőre elfoglalták a vasúti gócpontokat és Szun Cse- jüan tábornok elmulasztotta Pekingben a szükséges védőintézkedések megtételét. A Peking körüli harcok azonban csak előcsatározások az igazit nagy háborúhoz. Béketárgyalásokról egyelőre nem lehet szó. A kiáltvány azzal fejeződik be, hogy Kína az utolsó emberig és utolsó csepp véréig küzdeni fog önállóságáért és területi sérthetetlenségéért. Hasegawa altengernagy, a kínai vizeken horgonyzó japán tengeri haderők főparancsnoka, utasította a nankingi japán tengerészetit attasét, hogy tiltakozzék a nankingi kormánynál a Délf észözén. Előfizetési .