Brassói Lapok, 1939. január (45. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
IV ' • ■ XLV. évfoyam _w . „ __. ’ IR.ii Bra$ov— Vasárnap i. szán. Foszerfcessto s KACSÓ SÁNDOR 1939. január „ Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: Erdélyi Sajtóvállalat (Kahána Bernét). — (Bejegyezve: C. IL 920/1938. Trib. Br*?ov.)—• Előfizetés! árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brailovban 80 lej. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 1& P. — Hirdetések díja hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 8 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Reg. Carol 58-58. — Tel. 82. ruziQiny Teter Tu*egyetem Könyvtára 91061 ) BUDAPEST Ferenciek tere 4 'Vvl Jpm ■ ?'•■ a kölcsönösség erejével... Irja KACSÓ SÁNDOR A* mi évben mindig új reménységek kapcsolódnak. A mi reménységeink viszont — érthetően — mindig kisebbségi helyzetünk javulásának az ígéreteibe eresztik gyökereiket. Makacs növény a remény, talán ezért is zöld a színe. Sokszor halványodik, ha nehéz idők járnak fölöttünk, de a gyökerei szívósak s megkapaszkodnak a legsziklásabb talajban is. Aszály idején pedig mindig talál annyi biztató jelenséget, amennyi elég arra, hogy szűk harmattal pótolja a hiányzó esőt. Valóban, sóvár, — vagy talán még ennél is több: mohó lélekkel kutatunk állandóan a biztató jelenségek után s ha egyiket-másikat többre értékeljük, mint amennyit végeredményében jelent, annak a magyarázata ebben a kiszikkadt sóvárgásban van. Ezúttal azonban, úgy érezzük, egy olyan biztató jelenségre kell felhívnunk a figyelmet, amelynek jelentőségében nem illik kételkednünk. Azt talán senki sem tagadhatja, hogy a középeurópai kisebbségi kérdés komoly erjedésben van s minden olyan nyilatkozat, amely hivatalos helyről úgy hangzik el, hogy tovább viszi a kérdést a fejlődés felé, nemzetközi erők és kapcsolatok útján segít előre bennünket is a gyakorlati megoldások útján. Imrédy Béla magyar miniszterelnök a napokban egy ilyen értékelésre joggal számot tartó nyilatkozatot adott a magyarországi németnyelvű félhivvatalos lapnak, a Pester Lloyd-nak. A nyilatkozat egész kerete és e kereteket kitöltő egész tartalma a kisebbségi kérdést adta és pedig középeurópai viszonylatában és jelentőségében. A hivatalos nyilatkozatok kendőző és a lényeget kerülgető megszokott modora is hiányzott már ebből a nyilatkozatból. Egyszerűen és magyarul: nem szép mondatokat s még szebb „elvi jelentőségű” szórejtvényeket adott, hanem egészen komoly gyakorlati bejelentéseket tett. „A németajkú gyermekeknek német iskolába kell járniok” — mondotta s egyben ígéretet tett, hogy ennek az elvnek már az elemi iskolákat megelőzően az óvodákban is érvényesülnie kell. Miután pedig megfelelő tanszemélyzet még nem áll rendelkezésre, a kormány külön német tanfolyamokat rendez és külön német tanítóképző intézetet állít fel. A német polgári iskolák és középiskolák kérdésének a rendezése is napirendre kerül s több tanfolyamot rendeznek a német mezőgazdasági oktatás elősegítésére. Intézkedéseket tesz a magyar korrány, hogy „a német lakosság saját anyanyelvén érintkezhessek a helyi hatóságokkal.” Meleg megértéssel kívánja kezelni a magyar kormány az újság- és egyesület-alapítás kérdését s lehetővé teszi, hogy „a hazai németség saját körében gyűjtéseket rendezhessen intézményei számára.” A miniszterelnöki nyilatkozat egyébként ezzel a mondattal zárul: ....mindkét fél érdekében nem üres, színlelt megoldásokat keresünk, hanem maradandó intézményeket alkotunk, a jövőre pedig azt tervezzük, hogy kormánybiztosi intézményt létesítünk a kisebbségi ügyek gyors és megfelelő intézésére.” Magyarország, legutóbbi területgyarapodása óta, a komoly kisebbségtartó államok sorába került. Német kisebbségének a száma nőtt, eddigi szlovák kisebbségének a száma pedig talán megháromszorozódott. Német kisebbségének a száma — német eredetű kimutatások szerint — meghaladja a félmilliót, s legalább ennyi a ma már Magyarországon élő szlovákok száma is. Kisebb számban, de népkisebbségi igényekkel szerepelnek még a románok és a kisoroszok is. Magyarország tehát vitathatatlanul kisebbségtartó állam, ugyanakkor azonban jelentős magyar kisebbségek élnek a vele szomszédos államokban. A kölcsönösség elve így nemcsak történelmi adottság, hanem történelmi parancs is. A mérlegelést, ha akarjuk, ha nem, állandóan végeznünk kell nekünk is, annyira érdekelt kisebbségeknek, amint mérlegelnie kell, még ha néha nem szívesen is pillant oda, a külföldnek is Az összehasonlítás kényszerűsége állandóan és szemetszúróan jelentkezik, kitérni előle aligha lehet. S még ha a mostani nagy politikai áramlatokban az igazságosság elvének erkölcsi parancsát szívesen helyettesítik a serpenyőbe dobott kard ókori példázatával, mégsem tehét kitérni az összehasonlításokból származó politikai és erkölcsi jogi élyek ereje dől. Középeurópa népei annyira összefonódva élnek, hogy amennyire gátolhatják és gáncsolhatják egymást az előrehaladásban, annyira előre is segíthetik a jó után, sőt még vontathatják, vagy szorgalmazhatják is egymást, különösen azokban a kérdésekben, amelyekben a kölcsönösség elvénél fogva egyaránt érdekeltek. A kisebbségi kérdés első helyen áll azok között a kérdések között, amelyekben Magyarország és szomszédai egyaránt érdekeltek. A kisebbségi kérdés kielégítő rendezése pedig elsősorban nevezhető annak a jó útnak, amelyen elindulva mélyebb értelmű találkozások is létrejöhetnek. A békeszerződések óta eltelt húsz esztendő sok tanulsággal járt s ezek között nem a legutolsó az, hogy a kisebbségi kérdés helyes rendezése komoly és felelőségteljes állampolitikai feladat. A történelemnek vannak meglepetései, de vannak vitathatatlan törvényszerűségei is s a kisebbségi kérdés eddigi alakulása elég alkalmat szolgáltatott e törvényszerűségek felismerésére. Mérlegelve mindezeket, valóban komoly jelentőségűnek ítélhetjük a magyar miniszterelnök nyilatkozatát, amelynek hatásai átnyúlnak az új és a kisebbségi kérdésre remélhetőleg jobb esztendőre. Külön ki kell emelnünk a miniszterelnöki nyilatkozatnak azt a mondatát is, amely szerint ..megállapításai — a viszonyoknak megfelelő válost másokkal — a többi kisebbségekre, elsősorban a szlovákokra is érvényesek”. Minekünk különös készségünk van e mondat kicsengésének a kifogására s ezen a téren annyira érzékenyek vagyunk, hogy szinte jobban szerettük volna: a szlovákok kapjanak meg már most is minden jogot, amit a miniszterelnök a németekkel kapcsolatban emlegetett. Szeretnék, nyomatékosan dokumentálnak látni, hogy nem a hatalmas szomszéd ereje, hanem az erkölcsi érzés és belátás siet nyújtani a most Magyarországhoz került szlovákságnak azokat a jogokat, amelyeket mi, más uralom alatt élő magyar kisebbségek szakadatlanul igényelünk magunknak. Német-magyar viszonylatban a kölcsönösség elve sem érvényesülhet annyira s nem lehet olyan példamutató, mint a szlovák-magyar viszonylatban. Mindez azonban korántsem jelenti azt, mintha korainak tartanák a németeknek adott és a még kilátásába helyezett jogokat. Minden magyarországi kezdeményezést, amely a kisebbségi kérdés megoldása felé irányt mutat, jóleső és reményteljes izgalommal fogadunk , olyan példát látunk benne, amelynek hatása alól nem térhetnek ki a többi kisebbségtartó államok sem. Bízunk benne, hogy nem is akarnak kitérni, mihelyt a szomszédok közötti érzelmi feszültségek egymás bajainak, kérdéseinek és feladatainak megértéséig és tiszteletben tartásáig enyhülnek. És ezeket az érzelmi feszültségeket ismét csak a mindegyik államban élő kisebbségek sorsának és életlehetőségeinek kölcsönös megjavításával lehet és kell megenyhíteni. A hangulat mintha kedvezőbb volna, mint eddig bármikor. A magyar és román külügyminiszterek már cseréltek szót ebben a kérdésben s legújabban a román külügyminiszter nyilatkozott úgy, mintha csak a magyar miniszterelnök nyilatkozatával való egyetértését akarta volna kihangsúlyozni. A következő 1939. év tehát valóban ígéri az előrehaladást. És meg is kezdi a megvalósítást abban a pillanatban, amikor valamelyik oldal túlmegy a nyilatkozatokon s gyakorlatilag is példát mutat. Mert ez olyan példa lesz, amit a történelmi fejlődés erkölcsi erejének a parancsa szerint követni kell. ■ A francia kormány Chamberlain római PB óhajtja komülését AZ OLASZ KÖVETELÉSEK ÜGYE EGYEDÜL FRANCIAORSZÁGBA TARTOZIK, — KÖZÖLTE A LONDONI FRANCIA ÜGYVIVŐ — A JOBBOLDALI JOUR HÁBORÚS MESTERKEDÉSSEL VÁDOLJA MANDEL GYARMATÜGYI MINISZTERT A frás*ici€® skozvéleméni dB®nzi cz rjrí raégnii$atf€8ftBEftí értest kezflett tervet. London, december 30 Cambon francia ügyvivő csütörtökön délután látogatást tett a külügyi hivatalban. Úgy hírlik, hogy ismertette az olasz követelésekre vonatkozó francia álláspontot s rámutatott, hogy ez a kérdés kizárólag Franciaországra tartozik. Ezzel kapcsolatban a Reuter diplomáciai tudósítója a következő megjegyzést teszi: Noha a Francia- és Olaszország közötti baráti kapcsolatok helyreállítása Angliának, mint földközitengeri hatalomnak egyik főgondja, sohasem volt szó arról, hogy Chamberlain a két ország között római látogatása alkalmával közvetítsen. A francia és angol kormány között a legszorosabb érintkezés áll fenn, de a francia-olasz viszonyt Chamberlain római látogatása során csak abban a mértékben fogják megvitatni, amennyiben közvetlenül érinti az angol-olasz kapcsolatokat és fenyegeti a földközitengeri status quót. A párisi Jour londoni tudósítójának értesülése szerint abban az esetben, ha Chamberlain Rómából azzal a benyomással tér vissza, hogy Mussolini norre hajtja végre őszintén az angol-olasz egyezmény lényegbeli rendelkezéseit, valószínű, hogy az angol kormányba bevonják a konzervatív párt több fiatal vezető tagját. Ezeknek ugyanis a miniszterelnökkel való egyedüli nézeteltérése abból ered, hogy nem bíznak az olasz kormány őszinteségében. _____ . Fi is it csiekszik? Bailley, a párisi nacionalista Jour főszerkesztője, a lap legutóbbi számában heves támadást intézett Mandel gyarmatügyi miniszter ellen, azt a vádat emelve ellene, hogy ő kürtölte világgá azokat a híreket, amelyek szerint a Francia-Szomália határán olasz csapatösszevonások történtek. Ezekről a hírekről a lap szerint később kiderült, hogy nem igazak. Mindenki tisztában van azzal, — folytatja afour főszerkesztője, — hogy Mandel e mesterkedése nem Franciaország békéje és rendje érdekében történt. Mandel már hónapokkal ezelőtt azt híresztelte, hogy az olasz járőrök a Francia Szomáliföld területén állanak. Miért nem intézkedett akkor és miért csak most hangoskodik, amikor már kitört az olasz-francia viszály? Tisztán látható, hogy ez a mesterkedés háborús uszítók munkája, akik nyugtalanságot akarnak kelteni a közvéleményben és olyan erőszakos cselekedetekre akarják késztetni Franciaországot, amelyekre a válasz Rómában már elő van készítve. Egyébként a francia sajtó érdeklődését továbbra is az olasz kérdés köti le. A lapok hangsúlyozzák, hogy Franciaország nem vehet tekintetbe semmiféle területi engedményre vonatkozó kívánságot, ellenben hajlandó az 1955-beli olasz-francia egyezmény keretei között tárgyalni Ró-mával a fennálló ellentétely rendezése céljából. "Megállapítják* továbbá„a párisi lapok^^dfa^^aUltraB^ghafilmi. értekezlet? te^yt*a T&nda'^z^lemény kedvezőtlen y„ ■fir.tr/1. "