Brassói Lapok, 1939. november (45. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-01 / 252. szám
al új..* 14. ^ V ^ 4. S'/etam Könyvtára iTJD AP213 T 910619 francialitere 4 KLV. évfoyam 252. szám Főszerkesztő: KACSO SÁNDOR Taxa po$tala platita in mraenur com, aproba in No. 24.454/939. ... ;Bra$ov — Szeraa . ., 1939 november 1 Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Lap tulajdonos: „B. L."1 Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kahána Bernit. — (Bejegyezve: C. N.'' 1930/1918.' Trib. Bra$ov.) — Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdetések dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Keretes gyásztelenítés 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bralsov, Str. Regele Carol 56—58. — Tel. 82. \ * • . •' I . . ’ 'I..'-.. Európai Egyesült falainak? lila Szenlimrei Jenő Nagy történeti múltja van az Európai Egyesült Államok elgondolásának, melyről a mai feszültségekkel teli pillanatban Buttler angol külügyi államtitkár újra időszerűnek látta szót ejteni az alsóházban. A gondolat csaknem egyidős az Északamerikai Egyesült Államok megvalósulásával. Bölöni Farkas Sándor, „az amerikautazó”, ki a kicsiny Erdélytől Amerikáig meg sem állott, hogy honfitársai számára felfedezze az Európában akkortájt oly igen nélkülözött demokráciát, hazatérőben mint vágyálmot sóhajtotta el, vajha Washington nagy művét Európában is meg lehetne valósítani! De igazságtalanul részrehajlók volnánk, ha azt mernék állítani, hogy magyar agyvelőben született meg az Európai Egyesült Államok első, halovány körrajza. Már a francia forradalmat követő években kísértett az eszme s a napóleoni időkben már-már kézzelfogható alakot is öltött, persze a francia császárság vezetése alatt. Anglia volt a nagy terv makacs ellenzője s utóbb megbuktatója is, mert Napóleon a szigetországot mindenképpen ki akarta felejteni ebből a koncepcióból, Angliát pedig életérdekei azokban az időkben sokkal szorosabban kapcsolták a szárazföldi Európához, mint napjainkban. Azóta hányszor, de hányszor vetődött felszínre, hol komoly, hol komolytalan kezdeményezések alakjában az Európai Egyesült Államok, mint egyetlen kiegyenlítő lehetőség az Ausztrália után legkisebb földrész államainak és államocskáinak ezernyi-ezer érdekellentéte között. De a két vezető nagyhatalom, Francia- és Németország vetélkedése, mindannyiszor háttérbe, vagy mellékvágányra tolta a kérdést, akár a német Coudenhowe-Calergi hozakodott elő a maga páneurópai elképzelésével, akár a francia Briand, aki felelős helyről, a külügyminiszteri székből vallotta magát az Európai Egyesült Államok hívének. Coudenhowe-Calergit álmodozónak minősítette a hivatalos Európa és elgondolását az utópiák birodalmába utalták. Briandnak pedig, ki akkor állott hatalma és befolyása zenitjén, épencsak ezt az egy kijelentését nem akarták komolynak elfogadni az érdekelt kormányok és államférfiak. És most itt az eredmény. Mióta az osztrák császárság levált a német birodalom testéről, átlag negyven évenként kongresszusra ültek össze Európa sorsának intézői. Kedvüket lelték abban, hogy e szerencsétlen földrész térképét újra és újra átrajzolják. Erről az országról lefaricskáztak, ahhoz hozzátoldoztak egy darabot és minden ilyen átrendezéssel újabb és újabb háború magvát hintették el. Bár az átrendezők meg voltak győződve és nagyhangon megfogalmazott kongresszusi jegyzőkönyvekben vagy békeaktákban mint örök időre szóló megoldást fektették le meggyőződésüket, mely a háború lehetőségét egyszer s mindenkorra kiküszöböli: a valóság újra és újra rájuk cáfolt. Negyven év múlva lehetett mindent elölről kezdeni temérdek emberélet és roppant anyagi javak elpusztítása árán. Wilson, 1918-ban, a Népszövetség ideájában, voltaképp az Európai Egyesült Államok tervével hajózott át Európába. Az amerikai elnök történelemtanár volt. Megtanulta az európai államok és nemzetek történetéből, hogy ezen a földrészen nyelvi, faji és felekezeti ellentétek milyen görcsös ragaszkodást fejlesztettek ki az egyes nemzetekben önállóságuk iránt. Olyan formulát eszelt tehát ki, hogy a kecske is jóllakjék, de a káposzta is megmaradjon. Az Európai Egyesült Államok, ha Amerika mintájára szerveződnék meg, nem tűrhetnék meg határaik között a nemzetiségi és felekezeti elszigetelődéseket. Hiszen az USA-ban megvalósított demokrácia éppen az ilyen áldatlan elkülönzéseket kívánta alapjaikban lehetetlenné tenni. A Népszövetség meghagyta az egyes államkereteket, de belenyúlt az államok felségjogaiba, többek közt kisebbségi egyezményekkel is. Más érzés, hogy a gyakorlat nem túlságoan tartotta tiszteletben a népszövetségi elgondolás szellemét, legfeljebb betűinek igyekezett a látszat kedvéért eleget tenni. A gondolat maga nagy volt és emelkedett és csakugyan jó mesgye lett volna egy későbbi időpont felé, melyben az Európai Egyesült Államok megvalósulásának gátjai majd önmaguktól omlanak le. Félmegoldás azonban nem megoldás A félig végiggondolt wilsoni terv egészen helytelen vágányra futott a megvalósítások sorozatában. Ma már Anglia is kénytelen beismerni, hogy valahol a ver-, saillesi békeműnél hibázódtak el a dolgok. Kénytelen belátni, hogy az eddig szokásos békekonferenciák és kongreszszusok „trancsírozási” módszere alapjában elhibázott, mert a győzelem rózsaszínű ködökbe burkolja a jövendőt a győztesek szemében s nem képesek belátni, hogy túlzott önzésüknek a közeli vagy távoli jövendőben nagyon rossz vé fl németek behirdetett általános támadása még mindig nem következett be Caillaux: „Ha a szövetségesek gazdasági föényükkel élni tudnak, hamarosan befejezhetik a háborút" A német hadvezetőség nem folytat már légitámadást az angol hadihajók ellen Páris, október 30. Úgy a francia, mint a német főhadiszállás jelentései szerint szombat óta a nyugati hadszíntéren nem történt említésre méltó esemény. Ez annál figyelemreméltóbb, mert szombaton a nemzetközi hírszolgálat minden oldalról a nagy német általlános támadás közeli megindulását tette valószínűvé. Nem lehetetlen, hogy az amerikai fegyverkiviteli tilalom megszüntetése és a semlegességi tömény módosítása is közrejátszik a küszöbönállónak hitt offenzíva elmaradásában. Mindamellett francia körökben továbbra is számítanak a német általános támadás közeli megindításának lehetőségével. Erre vall az is, hogy Daladier miniszterelnök és hadügyminiszter szombaton és vasárnap Decamp hadügyminisztériumi kabinetfőnök kíséretében látogatást tett az elzászi francia hadseregnél. A „Matin" című párisi lap a francia légi haderő tevékenységével foglalkozik. A cikk írója megemlíti, hogy a francia légi haderő az angol légi haderővel együtt háromszor annyi repülőgéppel fog rendelkezni, mint a német légihaderő. Az eddigi légi harcok során kidomborodott a francia légi haderő felsőbbsége. A háború kezdete óta a francia repülők nappal 250- szer, éjszaka pedig 74-szer végeztek felderítő repülést Németország fölött és minden egyes alkalommal gazdag anyagot gyűjtöttek a Siegfried erőd vonalnál folyó német katonai előkészületekről. Október 20-ikáig a franciák mindössze 8 vadászrepülőgépet vesztettek, ezzel szemben a németek vesztesége 24 vadászgép volt. A francia repülőgépüzemekben jelenleg több mint 300 ezer ember dolgozik és az üzemek termelése most ötször több, mint a háború kitörésekor. tlz „Observer“: Hat hónap alatt béke lehet! Joseph Caillaux volt miniszterelnök és pénzügyminiszter, a francia szenátus pénzügyi bizottságának elnöke cikket írt a „Paris Soir” című lapba, amely óriási feltűnést keltett. Caillaux ugyanis azt állítja nyilvánosan, hogy a háborút gyorsan be lehet fejezni. A volt pénzügyminiszter részletesen foglalkozik Németország gazdasági felkészültségével és arra a következtetésre jut, hogy amennyiben a szövetségesek élni tudnak gazdasági fölényükkel, különösen pedig a petróleumtermékek terén kétségtelenül fennnálló fölényükkel, a győzelmüket rövid időn belül biztosíthatják. Caillaux azt állítja, hogy a mostani háborúban a petróleumnak döntő szerepe lesz, viszont Németország a petróleumot nagyrészt csak tengerentúlról hozhatja, amit könnyen meg lehet akadályozni. Ilyen körülmények között a szövetségesek csak akkor veszíthetik el a háborút, ha elképzelhetetlen mértékben ügyetleneknek és hadviselésre alkalmatlanoknak bizonyulnának — fejezi be érdekes cikkét Caillaux. Érdekes, hogy a londoni „Observer” is a béke közeli lehetőségeiről ír a háború gyors befejezésével kapcsolatban. Az angol lap feltűnést keltő cikkben foglal boők az Anglia ellen indítandó nagy német támadás eshetőségeiről. A cikk írója mindenekelőtt arra a német haditervre hívja fel a figyelmet, amely összpontosított gyors támadást akar megvalósítani, hogy mind levegőben, mind a tengeren végzetes csapást mérjen Angliéra. Hitler és Coring úgy tervezik, hogy hatalmas erők harcbadobásával villám támadást intéznek Anglia létfontosságú pontjai ellen. A terv szerint a német támadás elsősorban a tengeri támpontok, hajógyárak, kikötők, repülőgépgyárak és más fontos ipari központok ellen irányulna. A német terv keresztülvitelét csak a szövetséges légi haderő felsőbbségével lehet meghiúsítani. Ennek érdekében Angliának ipari szempontból sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, mint ahogyan azt a múltban tette. — Ha ez megtörténik — írja a lap —, akkor hat hónap sem telik bele s eljutunk a békéig. A Havas tárirati ügynökség másik jelentése szerint a népiét repülőgépeknek az angol hadihajólaél szemben szenve dett sorozatos kudarcai arra késztetik a német hadvezetésére, hogy egyelőre beszüntesse a replőgépekkel folytatott tengeri háborút. (Róma, Dunaposa! A Popolo d'Italia szerint a nyugati hatalmak számolnak azzal, hogy a német hadsereg egyelőre nem indít komoly támadást, hanem fokozott riasztgatással igyekeznek állandóan készenlétben tartani elsősorban az angol haderőt. Ennek célja az ellenség kifárasztása. A nagy támadás azután csak tavasszal indulna meg. Légiriadók Angliában London, október 30. (Rador) Hétfőn délelőtt légiriadó volt a Kent grófság parti vidékének több helyén, később a riadót megismételték. Ugyanakkor két repülőgépet láttak az egyik északkeleti angol város felett és erős gépfegyvertüzet lehetett hallani ugyanabból az irányból. Londonban is riadót fújt a Whitehall negyedben az egyik gyári sziréna. A Havas ügynökség tudósítója szerint a riadót tévedésből fújták. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy hétfőn délelőtt az angol főváros Finsbury Park nevű negyedében is volt szabályszerű riadó, amelyet csak egy óra múlva fújtak le. A riadót megadták a tájékoztató minisztériumban is, ahol a légi támadás elleni védelemre kirendelt csoportok vezetői végigjárták a hivatali helyiségeket és úgy jelentették be a riadót. A tisztviselők rövid idő alatt különböző óvóhelyekre vonultak, csak néhány újságíró folytatta a munkáját. Tíz perccel később a riadó megszüntetését jelezték. (London, Radar) Hivatalosan jelentik, hogy a Saint Nidan nevű angol halászhajót, amikor visszatérőben volt Hull kikötőjébe, elsüllyesztették. A 15 főnyi legénységet megmentették. Azt hiszik, hogy a hajót torpedóval süllyesztették el Vasárnap délelőtt egy német tengeralattjáró az Atlanti-óceánon elsüllyesztette a „Marabar“ nevű 800 tonnás angol hajót. Egy hindu mérnök és négy hindu matróz elpusztult. A személyzetből hetven ember megmenekült, akit az egyik angol kikötőbe szállítottak. Hivatalos jelentés szerint mindazok a katonai különítmények, amelyek Indiából indultak Anglia felé, minden baj és veszteség nélkül érkeztek meg rendeltetési helyükre. Az indiai haditengerészet több tisztje jelenleg az angol haditengerészetben teljesít szolgálatot. (London) Az angol fővárosba megérkezett vasárnapra virradó éjjel az első sebesültszállító vonat a nyugati hadszíntérről. A katonákat betegszállító és társasgépkocsikkal London környékére szállították el az egyik nagy kórházba.