Brassói Lapok, 1940. február (46. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-01 / 24. szám

4 olda? **. E A BRIT LÉLEK MISSZIÓS ÉRZÉSEI II. A hastingsi csatától, az egységet kép­viselő normann elem betörésétől és az angolszász elem szabadságszeretete által kiharcolt Magna Chartától egyenes út vezet a mai angol világbirodalomig, amely egyrészt biztosítja nemcsak az egyéni szabadságot, de a tagállamok ön­­kormányzatát is, másrészt mégis egysé­ges egész, amely ellenáll minden bom­­lasztási törekvésnek. Ezt leginkább biz­tosítja a normann és angolszász lélek­egység­beolvadása. De nemcsak a brit lélekben és a brit birodalom felépítésében nyilatkozik meg ez a különös dualizmus. Megtaláljuk ezt például az angol nemzeti egyházban, az anglikán vallásban, mely protestáns el­veket vall (angolszász elem), de a kato­likus külső liturgiát nagyrészben meg­tartotta (normann elem). Jelentkezik ez a kettősség az angol külpolitikában. Az angol a háborúban kíméletlen, sőt mint az omdurmani csata, a sápéi hindu lá­zadás, az angol—búr háború mutatta, kegyetlen. Ennek az angolszász típusnak képviselője az India-hódító Warren Has­tings és a legutóbbi világháborúban lord Kitchener. Amint azonban vége a hábo­rúnak, Anglia mindig kész méltányos megegyezésre. Ezért tudta beolvasztani egy bizonyos önkormányzat biztosításá­val, a walesi háborúk után a lázadó bár­­dok „walesi tartomány”-át, később Skó­ciát, majd a búr háború után a délafri­kai uniót, ezért egyezett meg Izlanddal és ezért biztosítja majd magának a hin­du függetlenség megadása után Indiát. Találóan írja tehát Anglia történeté­nek egy német írója (Erich Obst): „A normann és az angolszász elem egym­ás­­ba olvadása fektette le a brit világbiro­dalom gigantikus épületének alapjait.” AZ ANGOL EGYETEMES HIVATÁS­­TUDAT ERÉNYEI ÉS ELTÉVE­LYEDÉSEI Eddig azonban csak az angol léleknek az empire határain belül kifejezésre ju­tó hivatásérzetéről beszéltünk. Kérdés, van-e a határokon túlsugárzó, egyetemes emberi hivatástudata is a brit nemzetnek és mikép mutatkozik ez meg az e­beri­­ség történelmében. Erre a kérdésre is­mét történelmi példákkal akarunk fe­lelni. Mikor az angol flotta megverte II. Fü­­löp büszke spanyol armadáját és ezzel megkezdődött Angliának világhatalmi fejlődése, Erzsébet királynő a győzelem hírét e latin szavakkal fogadta: „Deus afflavit et dissipati sunt.” „Az Úristen fújt egyet és a spanyol flotta eltűnt.” A győzelmet tehát elsősorban nem admirá­lisának, hanem az északitengeri vihar­nak tulajdonította, mely a vereség után a spanyol armada hajóit tönkreverte. A bigottnak, sőt bensőségesen vallásosnak sem mondható angol királynő felfogása szerint az Úristen közvetlenül beavatko­zott az angol győzelem érdekében és az Isten maga vezette rá Angliát a világ­hatalom útjára. Ez az Erzsébet-féle fel­fogás mély gyökeret vert az angol nem­zetben és ma is eleven erővel lobog ben­ne. Anglia keresztény vagy civilizatóri­­kus missziójában eszközt lát arra, hogy a maga hatalmi állását növelje vagy leg­alább fenntartsa. Az angol mindig előbb volt angol és csak azután egyetemesen keresztény. Ezért szakadt el Rómától, mert attól tartott, hogy Róma egyetemessége meg­akadályozza külön nemzeti hatalmi cél­jainak elérésében. De ezért nem csatla­kozott a protestantizmushoz sem, mert a V ligákban egy újfajta protestáns univer­­zalizmus kialakulását látta, mely ismét eltéríthetné a maga külön útjáról. Ezért formálta teljesen a maga nemzeti érde­keinek megfelelően az anglikán egyhá­zat, mely először szolgálja Angliát és csak azután az egyetemes kereszténysé­get. Az Isten fogalma, mint Erzsébet ki­rálynő fent idézett mondásából kiderül, az angol nagyság előmozdítója, Anglia szövetségese a csatákban, akinek külön kedves ügye az angol ügy. Így támadt azután az angol közfelfogásban az a hit, hogy Anglia Isten kiválasztott országa, az angol nép Isten kiválasztott népe. Ez a hit lehet hasznos (és annak is bizo­nyult az angol történelemben sokszor), de veszedelmessé, a valósággal, más né­pek érdekeivel nem törődő imperializ­mussá is fajulhat, amelynek tipikus kép­viselője volt Cecil Rhodes, aki már csak angolnak látta e hit által elvakultan az egész világot, tőle származik ennek a veszedelmes fajtájú imperializmust leg­inkább kifejező mondása: „The world is becoming rapdly English” (a világ gyors ütemben angollá les­z). A kiválasztott népnek ez a hite megnyilatkozik a leg­nagyobb angol szellemek felfogásában is. Joh­n Lilly angol író már 1580 táján így ír: „Isten mindig gyengéd gondosko­dást tanúsított Anglia, mint egy új Iz­rael, egy új kiválasztott nép iránt. Az élő Isten tulajdonképpen angol Isten.” John Milton, az „Elveszett Paradicsom” nagy költője a következőkép fejezi ki ezt: „Alapos okunk van annak feltevé­sére, hogy irányunkban a mennyország szeretete és kegye különösen kedvező. Mert miért választották volna ki egye­dül a mi nemzetünket arra, hogy mi szólaltassuk meg először, mint egy új Zionból, a reformáció harsonáját egész Európa részére. Minden jel és jámbor és szent férfiak érzése szerint Isten elhatá­rozta, hogy új és nagy korszakot nyit meg egyházában, és mit tesz egyebet, minthogy újra megnyilatkozik szolgái előtt és kiknek másoknak, mint az ango­loknak?” Cromwell is folyton „Lord’s people”-ről, Isten népéről beszélt és az ebben való fanatikus hitük vitte „kerek­­fejük”-t győzelmre, de ez a hit késztette őket arra is, hogy zsoltáréneklés közben gyilkolják le az ír katolikusok ezreit Cromwell feljegyzéséből tudjuk, hogy Istennek tetsző cselekedetet vélt elvégez­ni, midőn egy éjszaka 2000 ír katolikust mészároltatott le. Az angoloknak ez a hivatástudata, melynek helyét a modern korban a civi­lizáció terjesztésének missziója foglalta el, nagy mértékben hozzásegítette Ang­liát világhatalmához, de kétségtelen, hogy nagy eltévelyedésekhez is vezetett, mint az ír nép leigázása, a Cecil Rhodes által inszcenált búr háború is bizo­nyítja. Parragi György Pakuratirány miatt két napja állt a Klinger-szivár Sepsiszentgyörgy, jan. 30. A korábbi nyersanyaghiány átmeneti megoldása után az utóbbi időben a tüzelőanyag­­hiány veszélyezteti a sepsiszentgyörgyi Klinger-gyár termelését. A hatalmas munkáslétszámmal dolgozó textilüzem az utóbbi időben egyre nehezebben tud­ja a gépekhez szükséges nyerskőolajat (pakurát) beszerezni, mert a vasút nem bocsát megfelelő mennyiségű kocsit a rendelkezésére és a nagy nehezen kiutalt ciszternakocsik is igen nagy késéssel ér­keznek meg. Az elmúlt héten a helyzet odáig fajult, hogy pakurahiány miatt a Klinger-gyár két napig nem tudott do­­­l­gozni. Hosszas utánjárásra a vállalatnak­­ sikerült ugyan néhány napra szóló tüze­lőanyagot szereznie, de ez már fogytán van megint és ha a vagonellátás nem ja­vul, az a veszély fenyeget, hogy az egész üzem ismét kénytelen lesz leáll­ani. Magyarország 50-60 ezer donna űrdardalmú német kereskedelmi hajót vásárol A nyugati hatalmak a hajóvásárlást megengedk, mert a vételi tárgyalások még a háború előtt kezdődtek Budapest, január 30 (NZZ) Az elmúlt évben egy külföldi csoport két 4000 tonnás motoroshajót rendelt egyik magyarországi hajógyárban és ez a két hajó lenne a tervbevett ma­gyar kereskedelmi flotta magja. A hajó­­építés költségeit zárolt pengekövetelések­­ből fedezték. A két motoros hajó csak 1941 tavaszán kerülhet üzembe. Ettől füg­­g­getlenü­l egy magyar csoport ugyancsak­­ az elmúlt év eleje óta tárgyalásban van mintegy 50- -50 ezer tonna űrtartalommal rendelkező német kereskedelmi hajók meg­vételére, amelyek magyar lobogó alatt közlekednének. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi jog értelmében háború alatt a hajók nemzetiségének a megváltoztatása csak az összes hadviselő államok bele­­egyezésével lehetséges, a magyar vevő­csoport a hadviselő államokhoz fordult, hogy engedjék meg a szóbanforgó német hajók magyar lobogó alá tervezett helye­zését. Amikor semleges államok meg akarták vásárolni a semleges kikötőkben tartózkodó német kereskedelmi hajókat, a nyugati hatalmak nem engedték meg a hajók nemzetiségének megváltoztatását, a­miért a vételi tárgyalások meg is hiúsul­tak. Ezzel szemben a magyar részről meg­kezdett tárgyalások kedvező mederben folynak a nyugati hatalmakkal, s Magyar részről ugyanis igazolták, hogy a vételi tárgyalások már több mint egy éve meg­szakítás nélkül folynak, míg a többi ál­lam, amely német hajókat szeretett volna vásárolni, csak a háború kitörése után kezdtek a németekkel tárgyalni. Ezenkí­vül rámutattak arra is, hogy Magyaror­szág számára az amerikai „cash and carry” (fizess és szállítsd) elv nagyon megnehezítette a nyersanyagszállítást, mert a fuvardíjat és a biztosítást dollár­ban kell kifizetni, ami az ilyen célokra szükséges nagy összegek mellett nagyon hátrányos lenne Magyarország deviza­gazdálkodási helyzetére. Végül azt is igazolta a magyar csoport, hogy a szó­banforgó német hajók vételárát régi ma­gyar külföldi követelésekből akarja kifi­zetni, így tehát nincsen szó kedvező vétel­­lehetőség kihasználásáról Ezeket az érve­ket a nyugati hatalmak elvben már el is fogadták és így Magyarország rövidesen abba a helyzetbe kerül, hogy a külföldi áruforgalmát saját hajóival tudja majd előnyösen lebonyolítani. 1940. február 1 Orosz kívánságra Észtország megtiltotta, hogy állampolgárai külföldre utazzanak Baltisport orosz tengeri támpontról kiköltöztették az észt polgári lakosságot (NZZ) Az észtországi lakosságnak a finn testvér nemzet iránt félreérthetet­lenül megnyilvánuló rokonszenve egyre növekedő nyugtalanságot kelt Oroszor­szágban Ezzel hozzák összefüggésbe azt a hírt is, hogy az oroszok megerősítet­ték az észt határon álló csapataikat, a­melyek állandó riadókészültségben van­nak. Valószínűleg orosz kívánságra az észt hadsereg főparancsnoksága rende­letet adott ki, amely észt állampolgá­roknak megtiltja, hogy külföldre utaz­zanak. Ezt a rendeletet azzal indokol­ják, hogy az utóbbi időben kisebb észt önkéntes csoportok utaztak Finnor­szágba. Ugynezzel hozzák kapcsolatba, hogy január elején az észt haditengeré­szetnél a szolgálati időt 18 hónapról két évre emelték. Ugyanakkor az oro­szok kénytelenek voltak észtországi csa­pataik létszámát mintegy a felére csök­kenteni. Egy korábban visszautasított orosz kívánságnak megfelelően most az oroszoknak átengedett Baltisport hadi­tengerészeti támpont egész észt polgá­ri lakosságát ki kellett lakoltatni és el­költöztetni. Az észt-orosz viszonyra jel­lemző, hogy moszkvai követe útján az észt kormány tiltakozott a Kasszari ne­vű észt gőzös és néhány észt halászha­jó megtorpedózása, valamint a Vega ne­vű észt hajó feltartóztatása és Baltis­portba történt vontatása ellen. Nagy választék magyar könyvekben! Keressen fel bennünket vétel­­kö­tlezettség nélkül. — Dittalan tájékoztatás — Az összes ma­gyar könyvújdonságokat olvas­hatja, ha beiratkozik kölcsönkönyvtárunkba! Erdély tudományos fejlődése Kolozsváron Összeállították az ottani egyetem 17 éves tudományos működésé­nek mérlegét. Ezalatt a 17 év alatt az egyetem 14.216 dolgozatot adott ki, ezek közül idegen nyelven jelent meg 3700. Érdemdús tevékenységet fejtett ki az egyetem a külföldi folyóiratok hasábjain is. Kitűnik a kimutatásból, hogy az egyetem 562 folyóiratban közölt tudo­mányos cikkeket. Ez a nagyszabású te­vékenység abban a tényben is kifejezés­re jut, hogy a kolozsvári egyetemen több mint 20 tudományos és szakfolyóiratot szerkesztenek, ezenkívül kiadóvállalattal is rendelkezik a főiskola, amely minden évben számos iskolai könyvet és az or­szágban és a külföldön egyaránt értékelt tudományos művet ad ki. Nagy fejlődés tpasztalható a fakultások megszervezé­se terén is. A háború előtt a jogi fakul­tásnak 16 tanszéke volt, míg ma 19 ka­tedrával rendelkezik, az orvosi fakultás tanszékeinek száma 20-ról 25-re emelke­dett. Ezenkívül számos orvosi intézményt létesítettek. Hasonló fejlődést lehet ta­pasztalni a többi fakultásoknál is. Hogy pedig ez elérhető volt, egyrészt az állam áldozatkészségének, másrészt pedig a tantestület tudományos felkészültségé­nek és alkotó képességének köszönhető. A svéd saj­ó az oroszok Atlanti óceáni terveiről Stockholm, január 30 (M­Z) A Stockholm Tidningen című svéd lap szerint Sztálin a német—orosz paktum alárásakor azt követelte, hogy Oroszország kiterjeszthesse uralmát Finn­országra és a Balti államokra. Ez a ma­gyarázata annak, miért tanácsolták a né­metek már kezdettől fogva a finneknek, hogy legyenek engedékenyek. A lap azt is állítja, hogy a moszkvai orosz—német tárgyalások alkalmával Moszkvában volt balti diplomatának az oroszok azt mon­dották, hogy az Atlanti óceán északi ki­kötőiig akarnak előrenyomulni és erről a célkitűzésről semmi körülmények között sem fognak lemondani. Ilyenformán tehát, ha sikerül Finnországot leverni, a vörös hadsereg következő célpontja az északi kikötők lesznek.

Next