Brassói Lapok, 1940. október (46. évfolyam, 224-226. szám)

1940-10-02 / 224. szám

V „MINDKÉT ORSZÁG ÉRDEKE...“ írta Kacsó Sándor Ritkán volt a történelem során a poli­tikai valóságoknak nyomasztóbb erejük, mint mostanság. Az ábrándok, álmodo­zások, a valami váratlanul szerencsés for­dulatra való szomjas várakozások na­gyon hamar és nagyon durván bosszulják meg mostanában magukat. És mégis, mintha javíthatatlan ködevők volnánk, vagy éppen gyógyíthatatlan szenvelgők, makacsul bevárjuk mindig, amikor a po­litikai valóság hatalmas tenyere rajtunk csattan. Ez a némileg keserű és némileg önvád­­ló gondolat tolakodik elibénk, amikor ol­vassuk Csáky Isttván magyar külügymi­niszternek a Giornale A Italiában köz­re adott s ennek a nyomán nálunk is közölt nyilatkozatát. Mindkét ország érdeke... — Így kezdődik a nyilatkozat. „Mindkét ország érdeke, hogy megkezdje a tényle­ges és igazi együttműködés korszakát, el­feledve végre a múltat é® megteremtve a jövőbeli kapcsolatok igazi alapját ...” Hány nyilatkozat, vezércikk, tanul­mány, vagy politikai eszmefuttatás kez­dődött ezzel a három szóval az elmúlt évtizedek alatt. Hányszor hallottuk ba­ráti beszélgetések során, hányszor mon­dottuk magunk is: „Mindkét ország érde­ke...” Politikai szállóigévé vált már kö­zöttünk ez a rövid mondat, amelynek diplomáciai értékét egyetlen más állam sem érezte annyira soha, mint mi itt Délkeleteurópában, de azért mégis úgy fordult mindig, hogy más államok a már megkötött szerződések értékelését kezd­ték ezekkel a szavakkal, míg mi mindig csak az áhított és nagyon várt belátás, józan politikai ér­zék és a közös történel­mi hivatás végre valahára való jelentke­zését idéztük vele, mint valami varázs­szóval. A varázsszó hatástalannak bizonyult- Pedig események jöttek, amelyek nagyon is világosan azt bizonyították, hogy nem­csak széplelkű álmodozás szülte a jel­szót, hanem a történelmi erőkhöz való szükségszerű alkalmazkodás előérzete. Ki kételkedhetnék még abban, hogy erre a két népre valóban közös történelmi hi­vatás, közös történelmi feladat vár? Az Európát ma irányító tengelyhatalmak a megértés és az együttműködés óhaját szinte parancsként fogalmazzák már s fölösleges volna kételkedni abban, hogy ez a kívánság az adott körülmények kö­zött olyan politikai valóság, amelyet na­gyon is komolyan kell venni. Azt is lát­juk és tudjuk, hogy mindkét ország kor­mányzata figyelemre méltó erőfeszítése­ket tesz, hogy megfeleljen az adott kö­rülmények között jelentkező feladatok­nak. Azoknak a feladatoknak is, ame­lyek egyaránt terhelik mind a két orszá­got s amelyek elől kitérni súlyos felelős­ségvállalás volna. De nincs megbékélés és nem lehet együttműködés mindaddig, amig a lel­kek nyugtalanok s amig az érzelmeket viharok korbácsolják. A diplomácia min­den erőfeszítése hiábavaló, ha a nép el­lenérzésével találja magát szemközt. Az is igaz, hogy az alulról jött jószándékú kezdeményezés is megfullad, mint a homokban a virág, ha nem siet a segítsé­gére az a hivatalos támogatás, amelynek nevető ereje és értéke van. Mellőzve a vi­rágnyelvet: sikertelen marad a diplomá­ciai közeledés, ha a tömegek lelke nem fogékony a megbékélésre, hanem ellensé­ges hangulatit­a viszont hiába vágynak békére és közös munkára a tömegek, ha a hivatalos elgondolások­ ezt nem kíván­ják táplálni és hasznosítani a közös hi­vatásnak és a politikai valóságoknak megfelelően. Olyan feladat ez, amelyet párhuzamosan kell megmunkálni, hogy eredményes lehessen. Viszont nagyon, de nagyon időszerű feladat, amely elől meg­hátrálni nagy és felelősségteljes történel­mi hiba volna. Meg kell tehát keresni, hogy hol a hi­ba, amely akadályoz. Véleményünk sze­rint a diplomáciai most sokkal jobban előljár a jó példával, mint eddig bármi­kor. A „mindkét ország érdeke” most az írók és a békepártiak szótárából a felelős politikai tényezők szótárába is bekerült. Antonescu állam vezető higgadt és átgon­dolt magatartása figyelemreméltó válasz az olasz lapban történt megnyilatkozásra- A baj tehát ezúttal nem itt van, hanem a tömegekben. A tömegek szenvedélyé­ben, a felkorbácsolt és elvadult érzel­mekben. Ez most az a fojtogató homok­­­­vihar, amely megfullasztja a virágot. És nem jelentkeznek a költők, az írók, akik a tömeg lelkét a leginkább formálhatják s akik eddig ezt a világot előszeretettel dédelgették, akik hivatásuknak megfele­lően előre megérezték a közeledő törté­nelmi idők távoli morajlását. És most , hallgatnak, mintha régi álmaikat meg­tagadnák? Mintha az érzelmi vih­ar el­kapta volna őket is s most már valóban olyan álmodozókká változtak volna, akik elfordítják fejüket a valóságoktól s a gomolygó ködökben keresik a bizonyta­lan és a kalandos jövendőt. A prófétának azért kell távolba néznie, hogy a jelen­­valóságokat jobban lássa, mert nincs jö­vő, ha a jelen eltipor- A régi akarat he­lyessége, a régi vágy történelmi szüksé­gessége, nem kapott meg semmit azzal, hogy most hivatalosan is hangoztatják. Jelen valóbb, mint bármikor volt s az íróra, közíróra, a békepárti humanistára nagyobb feladat vár most, mint bármi­kor. Le kell csendesíteni az érzelmi és lel­ki vihart, amelyből egyik félre sem szár­mazik semmi jó- Fel kell kelteni a lel­kekben újra a lelki és szellemi élet utáni vágyat, az egymás iránti szeretet ke­resztény parancsát s az annyi szenvedés árán megteremtett civilizáció megbecsü­lését. Az érzelmek káros viharzása pusz­­títóbb, mint az elemek viharzása és rom­bolóbb, mint a földrengés, mert az em­beri lélek vad szenvedélyeit szabadítja fel s eltiporja benne a kereszténység leg­szebb eredményét, a lelki építés akaratát. Mindkét ország érdeke... Ez az annyi­szor hallott, olvasott és mondott rövid mondat most különösen mély értelmet kap, talán többet is az egyszerű politi­kai helyezkedésnél s nemesebbet annál is, amire a politikai valóságok intenek. Legalább néhányan, a lelki és szellemi élet elöljárói érezzék ki ezt a mélyebb értelmet és siessenek csendesíteni az ér­zelmi viharzást, amíg még nem történnek jóvátehetetlen hibák. Taxa postalä plätiiS in numerar conf. aprobärii No. 24.454/1939 XLVI. évfolyam 224. szám Brasov — Szerda 1940 október 2 sztó: KACSO SÁNDOR Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: G­éovállalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kacsó Sándor. — (Bejegyezve: G. EL 920/1938. Trib. Brailov.) — Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 4. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15­0. — Hirdetések díja hirdetési oldalon 6.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 7.50 lej, páratlan (jobb, szövegoldalon 8.50 lej négyzet centiméterenként.. Keretes gyászjelentés 8 lej négyzet centiméteren­ként. Hirdetési dijak elő­re fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. — Telefon: szerkesztőség 19­65, kiadóhivatal 15-10. VASÁRNAP ÉJJEL Skócia fővárosát bombázták a német repülők Tűzvész pusztított a londoni Cityben Az angolok a francia és belga kikötőket támadták (Berlin, Rador) A német főparancs­nokság hivatalos jelentései szerint né­met légirajok a vasárnapra, valamint a hétfőre virradó éjjel sorozatos táma­dásokat intéztek Anglia ellen. Kü­lö­nösen heves bombatámadás érte Tyl­bury, Folkestone, Ramasgate és Clay­ton on Seat városok katonai célpont­jait. Tilburynél és Gravesendnél h­a­talmas tűzvész ütött ki. A német bom­­bázó légirajók vasárnap éjjel egészen Edinbourghig, Skócia fővárosáig re­pültek. Itt, valamint a Firth of Forth csatorna mentén számos bombát dob­tak le. Edinbourghban és környékén­­ ledobott bombák nagy távolságról ■tható tüzeket idéztek elő. A­­ német épü­lők ezen kívül több benzintartályt,­vábbá egy lőporgyárat találtak el. (London, Rador) A légügyi és bel­bztonsági minisztérium hivatalos köz­lénye elismeri, hogy a hétfőre vir­uló éjjel az ellenséges légirajok szá­­ras támadást intéztek a brit szigetek élen. A legsúlyosabb és leghatéko­sabb támadásokat London, a főváros környéke, valamint Mersey városa szenvedte el. London belvárosában, a Cityben különösen nagyszabású tűz ütött ki, de sikerült eloltani. Az áldo­zatok száma nagy. A fővárostól délre ■s nyugatra elterülő grófságok szintén okot szenvedtek a bombázások miatt. Vasárnap 9 bombavető és 1 vadászre­­■ időgépet lőttünk le. Négy angol re­­pülőgép hiányzik. Az angol bombave­­ő repülőgépek vasárnap éjszaka bom­bázták a francia és belga tengerpar­­on levő kikötőket, valamint a Gris­seznél felállított német messzehordó ágyukat, a németországi aluminiu­m­­mű­veket és fűtőanyagraktárakat. l€»9cozó€lilfi « ném­et légi fölény — váilalpu­lja meg a „Das Delel®“ (Berlin, Rador) A,,Das Reich*" című német folyóirat az Angliába való partraszállás kér­désével foglalkozik. — Az angol propaganda — írja a folyóirat — azt a tételt állította fel, hogy Németország elkésett és a partraszállás lehetőségének idő­pontja lejárt. Az angolok által felhozott érvek szerint az átkelésre legalkalmasabb időjáró végetért, most az őszi viharok következnek , a köd Anglia szövetségeseként száll a szige fölé. Tavasszal, amikor a természet elemei is csillapodnak, nem lehet többé partra százan mert addigra Anglia győzhetetlen lesz. Ez a tétel a szelekre, az időszakokra és jótékony természet istenségeibe vetett hiú reménysé­gekre támaszkodik és magában foglalja ,,az esős évszak“ érvét, amiből az abessziniai vi­szály idején már azt a következtetést vonták le, hogy a négus győzni fog. Hasonlóképpen a franciaországi hadjárat idején is azzal csinál­tak propagandát, hogyha a francia hadsereg 8 napig még ellenáll, már meg­ is szerezte a fél győzelmet. Mindez nem egyéb, mint más formákban való felújítása azoknak az elméle­teknek, amelyeket így fogalmaztak meg: „Hit­ler norvégiai stratégiai tévedései“, „Az elké­sett autóbusz”, s­tb. Mindezek azonban egy­szerű vágyálmoknak bizonyultak. Churchill­egutóbbi beszéde „az ellenség hatalmas légi­ölényével szemben“ csak a lelőtt ellenséges ■­epülőgépek fantasztikus számát tudta állíta­­n­i, számokat, amelyeket soha, még távolról sem, értek el. A tény ezzel szemben az, hogy a német légi fölény nem csökkent, ha­nem fokozódik az angol légi haderő megtize­delése folytán. Franciaország összeomlásával, a háború katonai döntése megtörtént. „ANGLIA MÁR NEM DÖNTHET’ Ahhoz — folytatja a német lap —, hogy Anglia megnyerje a háborút, a németeket az európai harcmezőkön kell legyőznie. Anglia m­ár nem dönthet a győzelem, vagy a vereség, a támadás, vagy a nem támadás, a mostani, vagy a holnapi támadás között. Ez a kérdés Németország kontinensi győzelmével megol­dódott. Az egyetlen kérdés, ami most még fel­vetőnk, az angol összeomlás időpontja és for­mája. Ez a szakasz rövid lehet, avagy hossza és a birodalmat senki sem kényszerítheti, hogy ennek az időpontnak bekövetkezését pontosan meghatározza. Az angol vezetőréteg nem is­meri el a háború elvesztését, ami a jelenlegi harcot értelmetlenné teszi. A folyóirat ezután felemlíti Cordel Hull amerikai külügyminiszter kérdését amely sze­rint az angol kormány el van-e tökélve arra, hogy nem semmisíti meg és nem süllyeszti el a brit flottát abban az esetben, ha a jelenlegi háború folyamán az angol hadihajók többé nem maradhatnak a brit szigetek közelében. — Biztosak vagy rk isk a felől, hogy ez a pil­lanat bekövetkezik — topa be akiket a Dai.

Next