Brassói Lapok, 1940. október (46. évfolyam, 224-226. szám)
1940-10-02 / 224. szám
V „MINDKÉT ORSZÁG ÉRDEKE...“ írta Kacsó Sándor Ritkán volt a történelem során a politikai valóságoknak nyomasztóbb erejük, mint mostanság. Az ábrándok, álmodozások, a valami váratlanul szerencsés fordulatra való szomjas várakozások nagyon hamar és nagyon durván bosszulják meg mostanában magukat. És mégis, mintha javíthatatlan ködevők volnánk, vagy éppen gyógyíthatatlan szenvelgők, makacsul bevárjuk mindig, amikor a politikai valóság hatalmas tenyere rajtunk csattan. Ez a némileg keserű és némileg önvádló gondolat tolakodik elibénk, amikor olvassuk Csáky Isttván magyar külügyminiszternek a Giornale A Italiában közre adott s ennek a nyomán nálunk is közölt nyilatkozatát. Mindkét ország érdeke... — Így kezdődik a nyilatkozat. „Mindkét ország érdeke, hogy megkezdje a tényleges és igazi együttműködés korszakát, elfeledve végre a múltat é® megteremtve a jövőbeli kapcsolatok igazi alapját ...” Hány nyilatkozat, vezércikk, tanulmány, vagy politikai eszmefuttatás kezdődött ezzel a három szóval az elmúlt évtizedek alatt. Hányszor hallottuk baráti beszélgetések során, hányszor mondottuk magunk is: „Mindkét ország érdeke...” Politikai szállóigévé vált már közöttünk ez a rövid mondat, amelynek diplomáciai értékét egyetlen más állam sem érezte annyira soha, mint mi itt Délkeleteurópában, de azért mégis úgy fordult mindig, hogy más államok a már megkötött szerződések értékelését kezdték ezekkel a szavakkal, míg mi mindig csak az áhított és nagyon várt belátás, józan politikai érzék és a közös történelmi hivatás végre valahára való jelentkezését idéztük vele, mint valami varázsszóval. A varázsszó hatástalannak bizonyult- Pedig események jöttek, amelyek nagyon is világosan azt bizonyították, hogy nemcsak széplelkű álmodozás szülte a jelszót, hanem a történelmi erőkhöz való szükségszerű alkalmazkodás előérzete. Ki kételkedhetnék még abban, hogy erre a két népre valóban közös történelmi hivatás, közös történelmi feladat vár? Az Európát ma irányító tengelyhatalmak a megértés és az együttműködés óhaját szinte parancsként fogalmazzák már s fölösleges volna kételkedni abban, hogy ez a kívánság az adott körülmények között olyan politikai valóság, amelyet nagyon is komolyan kell venni. Azt is látjuk és tudjuk, hogy mindkét ország kormányzata figyelemre méltó erőfeszítéseket tesz, hogy megfeleljen az adott körülmények között jelentkező feladatoknak. Azoknak a feladatoknak is, amelyek egyaránt terhelik mind a két országot s amelyek elől kitérni súlyos felelősségvállalás volna. De nincs megbékélés és nem lehet együttműködés mindaddig, amig a lelkek nyugtalanok s amig az érzelmeket viharok korbácsolják. A diplomácia minden erőfeszítése hiábavaló, ha a nép ellenérzésével találja magát szemközt. Az is igaz, hogy az alulról jött jószándékú kezdeményezés is megfullad, mint a homokban a virág, ha nem siet a segítségére az a hivatalos támogatás, amelynek nevető ereje és értéke van. Mellőzve a virágnyelvet: sikertelen marad a diplomáciai közeledés, ha a tömegek lelke nem fogékony a megbékélésre, hanem ellenséges hangulatita viszont hiába vágynak békére és közös munkára a tömegek, ha a hivatalos elgondolások ezt nem kívánják táplálni és hasznosítani a közös hivatásnak és a politikai valóságoknak megfelelően. Olyan feladat ez, amelyet párhuzamosan kell megmunkálni, hogy eredményes lehessen. Viszont nagyon, de nagyon időszerű feladat, amely elől meghátrálni nagy és felelősségteljes történelmi hiba volna. Meg kell tehát keresni, hogy hol a hiba, amely akadályoz. Véleményünk szerint a diplomáciai most sokkal jobban előljár a jó példával, mint eddig bármikor. A „mindkét ország érdeke” most az írók és a békepártiak szótárából a felelős politikai tényezők szótárába is bekerült. Antonescu állam vezető higgadt és átgondolt magatartása figyelemreméltó válasz az olasz lapban történt megnyilatkozásra- A baj tehát ezúttal nem itt van, hanem a tömegekben. A tömegek szenvedélyében, a felkorbácsolt és elvadult érzelmekben. Ez most az a fojtogató homokvihar, amely megfullasztja a virágot. És nem jelentkeznek a költők, az írók, akik a tömeg lelkét a leginkább formálhatják s akik eddig ezt a világot előszeretettel dédelgették, akik hivatásuknak megfelelően előre megérezték a közeledő történelmi idők távoli morajlását. És most , hallgatnak, mintha régi álmaikat megtagadnák? Mintha az érzelmi vihar elkapta volna őket is s most már valóban olyan álmodozókká változtak volna, akik elfordítják fejüket a valóságoktól s a gomolygó ködökben keresik a bizonytalan és a kalandos jövendőt. A prófétának azért kell távolba néznie, hogy a jelenvalóságokat jobban lássa, mert nincs jövő, ha a jelen eltipor- A régi akarat helyessége, a régi vágy történelmi szükségessége, nem kapott meg semmit azzal, hogy most hivatalosan is hangoztatják. Jelen valóbb, mint bármikor volt s az íróra, közíróra, a békepárti humanistára nagyobb feladat vár most, mint bármikor. Le kell csendesíteni az érzelmi és lelki vihart, amelyből egyik félre sem származik semmi jó- Fel kell kelteni a lelkekben újra a lelki és szellemi élet utáni vágyat, az egymás iránti szeretet keresztény parancsát s az annyi szenvedés árán megteremtett civilizáció megbecsülését. Az érzelmek káros viharzása pusztítóbb, mint az elemek viharzása és rombolóbb, mint a földrengés, mert az emberi lélek vad szenvedélyeit szabadítja fel s eltiporja benne a kereszténység legszebb eredményét, a lelki építés akaratát. Mindkét ország érdeke... Ez az annyiszor hallott, olvasott és mondott rövid mondat most különösen mély értelmet kap, talán többet is az egyszerű politikai helyezkedésnél s nemesebbet annál is, amire a politikai valóságok intenek. Legalább néhányan, a lelki és szellemi élet elöljárói érezzék ki ezt a mélyebb értelmet és siessenek csendesíteni az érzelmi viharzást, amíg még nem történnek jóvátehetetlen hibák. Taxa postalä plätiiS in numerar conf. aprobärii No. 24.454/1939 XLVI. évfolyam 224. szám Brasov — Szerda 1940 október 2 sztó: KACSO SÁNDOR Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: Géovállalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kacsó Sándor. — (Bejegyezve: G. EL 920/1938. Trib. Brailov.) — Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 4. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 150. — Hirdetések díja hirdetési oldalon 6.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 7.50 lej, páratlan (jobb, szövegoldalon 8.50 lej négyzet centiméterenként.. Keretes gyászjelentés 8 lej négyzet centiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. — Telefon: szerkesztőség 1965, kiadóhivatal 15-10. VASÁRNAP ÉJJEL Skócia fővárosát bombázták a német repülők Tűzvész pusztított a londoni Cityben Az angolok a francia és belga kikötőket támadták (Berlin, Rador) A német főparancsnokság hivatalos jelentései szerint német légirajok a vasárnapra, valamint a hétfőre virradó éjjel sorozatos támadásokat intéztek Anglia ellen. Különösen heves bombatámadás érte Tylbury, Folkestone, Ramasgate és Clayton on Seat városok katonai célpontjait. Tilburynél és Gravesendnél hatalmas tűzvész ütött ki. A német bombázó légirajók vasárnap éjjel egészen Edinbourghig, Skócia fővárosáig repültek. Itt, valamint a Firth of Forth csatorna mentén számos bombát dobtak le. Edinbourghban és környékén ledobott bombák nagy távolságról ■tható tüzeket idéztek elő. A német épülők ezen kívül több benzintartályt,vábbá egy lőporgyárat találtak el. (London, Rador) A légügyi és belbztonsági minisztérium hivatalos közlénye elismeri, hogy a hétfőre viruló éjjel az ellenséges légirajok száras támadást intéztek a brit szigetek élen. A legsúlyosabb és leghatékosabb támadásokat London, a főváros környéke, valamint Mersey városa szenvedte el. London belvárosában, a Cityben különösen nagyszabású tűz ütött ki, de sikerült eloltani. Az áldozatok száma nagy. A fővárostól délre ■s nyugatra elterülő grófságok szintén okot szenvedtek a bombázások miatt. Vasárnap 9 bombavető és 1 vadászre■ időgépet lőttünk le. Négy angol repülőgép hiányzik. Az angol bombaveő repülőgépek vasárnap éjszaka bombázták a francia és belga tengerparon levő kikötőket, valamint a Grisseznél felállított német messzehordó ágyukat, a németországi aluminiumműveket és fűtőanyagraktárakat. l€»9cozó€lilfi « német légi fölény — váilalpulja meg a „Das Delel®“ (Berlin, Rador) A,,Das Reich*" című német folyóirat az Angliába való partraszállás kérdésével foglalkozik. — Az angol propaganda — írja a folyóirat — azt a tételt állította fel, hogy Németország elkésett és a partraszállás lehetőségének időpontja lejárt. Az angolok által felhozott érvek szerint az átkelésre legalkalmasabb időjáró végetért, most az őszi viharok következnek , a köd Anglia szövetségeseként száll a szige fölé. Tavasszal, amikor a természet elemei is csillapodnak, nem lehet többé partra százan mert addigra Anglia győzhetetlen lesz. Ez a tétel a szelekre, az időszakokra és jótékony természet istenségeibe vetett hiú reménységekre támaszkodik és magában foglalja ,,az esős évszak“ érvét, amiből az abessziniai viszály idején már azt a következtetést vonták le, hogy a négus győzni fog. Hasonlóképpen a franciaországi hadjárat idején is azzal csináltak propagandát, hogyha a francia hadsereg 8 napig még ellenáll, már meg is szerezte a fél győzelmet. Mindez nem egyéb, mint más formákban való felújítása azoknak az elméleteknek, amelyeket így fogalmaztak meg: „Hitler norvégiai stratégiai tévedései“, „Az elkésett autóbusz”, stb. Mindezek azonban egyszerű vágyálmoknak bizonyultak. Churchillegutóbbi beszéde „az ellenség hatalmas légiölényével szemben“ csak a lelőtt ellenséges ■epülőgépek fantasztikus számát tudta állítani, számokat, amelyeket soha, még távolról sem, értek el. A tény ezzel szemben az, hogy a német légi fölény nem csökkent, hanem fokozódik az angol légi haderő megtizedelése folytán. Franciaország összeomlásával, a háború katonai döntése megtörtént. „ANGLIA MÁR NEM DÖNTHET’ Ahhoz — folytatja a német lap —, hogy Anglia megnyerje a háborút, a németeket az európai harcmezőkön kell legyőznie. Anglia már nem dönthet a győzelem, vagy a vereség, a támadás, vagy a nem támadás, a mostani, vagy a holnapi támadás között. Ez a kérdés Németország kontinensi győzelmével megoldódott. Az egyetlen kérdés, ami most még felvetőnk, az angol összeomlás időpontja és formája. Ez a szakasz rövid lehet, avagy hossza és a birodalmat senki sem kényszerítheti, hogy ennek az időpontnak bekövetkezését pontosan meghatározza. Az angol vezetőréteg nem ismeri el a háború elvesztését, ami a jelenlegi harcot értelmetlenné teszi. A folyóirat ezután felemlíti Cordel Hull amerikai külügyminiszter kérdését amely szerint az angol kormány el van-e tökélve arra, hogy nem semmisíti meg és nem süllyeszti el a brit flottát abban az esetben, ha a jelenlegi háború folyamán az angol hadihajók többé nem maradhatnak a brit szigetek közelében. — Biztosak vagy rk isk a felől, hogy ez a pillanat bekövetkezik — topa be akiket a Dai.