Bridzsélet, 1998 (40. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 1. szám

BRIDZSÉLET A Magyar Bridzs Szövetség tájékoztatója XL. évfolyam 1. szám 1998. január - február_________________________ára: 360 Ft Budapesti Butler párosbajnokság HA osztály Az 1997-98. évi párosbajnokság első fe­jezete, a többek által lottózásnak tartott Butler bajnokság lezárult. A végeredmény nagy meglepetést nem hozott, a CSB meg­­­­nyerése után az ELASTRON (TAURUS, GAMAX) csapat tagjai megszerezték az első és a harmadik helyet, ezüstérmes pedig a jó ideje kiváló teljesítményt nyújtó Gál-Winkler páros lett. A kiesettek között pedig talán csak a Gerő-Ruttner J. pár neve kelt meglepetést. Ennyiben tehát azért a papírforma érvényesült. Gratu­lálunk a Czímer-Linczmayer pár bajnoki címéhez, amelyet szoros küzdelemben szereztek meg a második helyezett előtt. Ebben a visszatekintésben ismét nem a partikkal fogok foglalkozni, bár persze lehetne azokkal is, hanem azokkal a feltételekkel, amelyek teljesülésére szük­ség lenne a színvonalas bridzsezéshez. A verseny hangulata javuló tendenciát­­ mutat. Ezt talán az jelzi a legjobban, hogy a zsűrinek kevés problémája volt. Ez mutathatja azt is, hogy kevesebb a szabály­talanság, hogy jobban szíveljük egymást, de mutathatja azt is, hogy nem bízunk a megfelelő döntésben. Mindenesetre keve­sebb volt a felesleges cirkusz, jobban visel­kedtünk az asztal mellett. Ezzel kapcso­latban megemlíthető az Osztrák Bridzs Szövetség nemrégiben bevezetett gyakor­lata, miszerint (a Bécsi Piatnik Fesztivá­lon) minden egyes asztalon elhelyeztek egy sárga színű papírt, amelyen az elemi udvariasság alapvető szabályait ismertet­ték - a szabályok megsértőivel szemben kilátásba helyezett retorzió lehetőségével együtt. Jól lenne azt mondani, hogy erre nekünk már nincs szükségünk, de sajnos ez aligha lenne igaz. A Versenyrendező Bizottság bevezette a kötelező licitkártya használatának azt az új formáját, hogy minden pár köteles leadni egy részletesen kitöltött példányt. Miután ezeket részletesen áttanulmá­nyoztam, arra a megállapításra jutottam, hogy ezt néhány kivételtől eltekintve ko­molyan vették a sporttársak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy több pár is rész­letesebben kidolgozott, jobban megbe­szélt rendszert játszott. Ezen a téren per­sze nem szabad megfeledkeznünk Szalay György oktató munkájáról sem, amely­nek hatására több pár is hajlandó volt el­térni a már megkövesedett és elavult gya­korlattól. Egy másik sporttársunk szájá­ból hallottam, hogy ebben az évben azok estek ki, akiknek nem volt elég jól meg­beszélt rendszere. Ugyanakkor ritkán for­dult elő, hogy valaki kérte volna a licit­kártyát. Pedig sok fontos döntésben segít­hetne, ha jobban felkészülnénk az ellen­fél licitrendszeréből és az ellenjáték so­rán alkalmazott jelzésekből. Az a tapasz­talatom, hogy a felvevők még inkább „pszichikai érzékükre” támaszkodnak.­­ További örvendetes fejlődés, hogy a játék már nem tartott 11 óráig, köszönhetően az asztalokon elhelyeződh­­­ - e SZo *'■ nyitó lapoknak: megta­nultuk használni őket, gördülékenyebbé vált a csere. (Folytatás a 4. oldalon)

Next