BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 7. (1995)
1995 / 4. szám - MI A PÁLYA? - Nádasdy Ádám: Sz...tlek, te hülye fasz! (A trágár szavak fordításáról az Édes hármasban című amerikai film feliratozása kapcsán)
MI A PÁLYA? 509 gatást nyújt a Feral által e célre létrehozott konzorcium számára. A kormány eöntése elleni tiltakozásul a szerkesztőség egy hétre szüneteltette a lap megjelenését, „hogy bebizonyíthassuk, Horvátország nem omlik össze a Feral nélkül, ahogy azok akarták, akik kivégzőosztag elé állították”. A szerkesztőség közleményt adott ki, amelyben többek között ez áll: „Mindenki előtt nyilvánvaló, akinek csak egy gramm józan esze is van, hogy a Feral Tribune nem pornográf újság, hanem bizonyosfajta, »magasabb politikai célokat szolgáló« hivatalos szankció áldozata. A Feral megadóztatása - bármi legyen is a vélemény az újság tartalmáról - a horvát sajtóban elkezdődő átfogó tisztogatást jelzi [...] és súlyos oldalvágás a demokratikus folyamatok felé. [...] Az állami erőszak legalizálása által - melynek lépcsőfokai többek között az egypárti parlament megteremtése, a »törvényes birtokvisszaszerzés«, a törvényesített lopás vagyonátadás formájában, az állami cenzúra bevezetése, amely vagy »adópolitika« vagy »a nyilvános kommunikáció szabadságáról szóló törvény«-en keresztül valósul megnyitva az út a klasszikus diktatúrához.” A közlemény egy korábbi részében ezt írják: „Lehet, hogy Horvátország nem veszít sokat, ha a Feralt megfojtják, de elpusztításának módszere kétségkívül hosszú időre meghatározza majd a szólásszabadság sorsát. És nem csak a beszédét. A hatalom képviselői, akik megtiltják, hogy nevessünk, csak könnyeket tudnak számunkra biztosítani.” A felfüggesztés csak időleges volt. Ha bárki is kételkedett volna, hogy a Feral Tribune továbbra is kész borsot törni a hatalom orra alá, kézbe veheti az újság Flard Porno különkiadását, amelynek címoldalán meztelen keblű, rendőrsisakot és gumibotot viselő hölgy látható, belül pedig összegyűjtve megtalálható az összes pikáns kép, amely az állami támogatást élvező újságok előző heti számaiban megjelent. A Feral maga nem vonakodik meztelenséget mutatni; a felsorakoztatott bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy versenytársai közelebb állnak a pornográfiához. A hátsó borítót teljes egészében egy, a meztelen Tudjmant ábrázoló képnek szentelték, akin a következő szerkesztői fügefalevél olvasható: „A Művelődési és Oktatási Minisztérium 532-03-1/5-94-01 sz. rendelete alapján a Feral Tribune nem kap mentességet a forgalmi adó alól. NÉZD MEG, MI VAN MÖGÖTTE.” A szerkesztők humora nem oldja meg a Feral Tribune súlyos helyzetét. Komoly nemzetközi nyomás nélkül a horvát kormánynak a független sajtó elfojtására tett erőfeszítései könnyen sikerre vezethetnek. eric chenoweth SZ...TLEK, TE HÜLYE FASZ! Akinek fordítói vagy tolmácsi gyakorlata van, nehezen tudja megállni, hogy feliratos film nézése közben ne hasonlítsa össze az elhangzó eredetit és a látható fordítást, szinte kényszeres rutinnal ellenőrizve a feliratozás helyességét, így tettem én is az Édes hármasban című amerikai film nézése közben. A feliratozó jól végezte munkáját, semmi komoly kifogásom nem lehetett. De mivel ily módon a szövegre (is) figyeltem, feltűnt, hogy milyen hihetetlen mennyiségű trágárság hangzik el a szereplők szájából, amit a felirat is becsületesen „hozott” a magyar néző számára. A meglepő az volt, hogy a többiek, akikkel együtt láttam a filmet, egyáltalán nem ilyen benyomással távoztak, nem érzékelték a szokatlanul trágár nyelvet, nem is nagyon értették, miről beszélek. Akkor talán nem is volt trágár? Hiszen - mondhatnánk - a trágárságnak nincs abszolút definíciója, megítélése mindig viszonylagos, mint a „közszeméremnek” (pontosabban annak megsértésének) a bírói gyakorlatban. Trágárság az, amit ott és akkor annak érzünk. Ezek szerint - a kellő feltételek megléte esetén - a „fűzfa” szó is lehet trágár, míg más körülmények között a „basz” is lehet nem trágár? Ez a relativizált meghatározás társadalmilag vagy stilisztikailag talán elképzelhető, a nyelvleírásban azonban számon tartjuk a trágár szavakat mint a „tabuszavak” egy alcsoportját. De előbb a filmről. Arról szólt, hogy két fiú és egy lány a véletlen folytán közös kollégiumi szobát kap, lassan összeszoknak, és közben minden lehetséges kombinációban szerelmek szövődnek, illetve nem szövődnek köztük. A figurák talán sablonosak voltak (rámenős, de belül törékeny nőcsábász; gátlásos, vívódó homokos, intellektuális felszín alatt kéjsóvár csajszi), és rezignált epilógus zárta a történetet („évek teltek el azóta, néha találkozunk...”). Afféle amerikai film. De mozgalmas volt és mulatságos, és főleg rengeteget beszéltek egymással a szereplők, taglalván vágyaikat, félelmeiket, haragjaikat. Ehhez használtak szokatlanul sok trágárságot, részben a szóban forgó szerelmi cselekmények, illetve az együttélés során óhatatlanul publikussá váló anyagcserefolyamatok megjelölésére (tehát denotatív értelemben), részben pedig mondandójuk nyomatékosabbá tételére (azaz expresszív értelemben). Az expresszív használat két módon is működik. Egyrészt az expresszív elemeket a közleményekhez mintegy szervetlenül hozzátoldva - címzettebbé, célba találóbbá teszi a mondanivalót: ezt „fatikus” nyelvi funkciónak nevezzük, például „Csókolom, ez sokba fog kerülni!” vagy „Bazmeg, szeretlek!” Másrészt az expresszív anyag - a közlemény szerves része T1e Croat paraiitiai got Fend Tribune lahetsd "pasitius! portrngrapiy."