BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 7. (1995)
1995 / 1. szám - TISZTELETKÖR. KODÁLY ZOLTÁN: MAGYAR ZENE, MAGYAR NYELV, MAGYAR VERS. KODÁLY ZOLTÁN HÁTRAHAGYOTT ÍRÁSAI II .(ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÉCSÉNYI ENDRE) - Hadas Miklós: Magyar Mozart (Kodály Zoltán)
TISZTELETKOR Kodály Zoltán: Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers Kodály Zoltán hátrahagyott írásai II. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte: Vargyas Lajos Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993.430 old., 700 Ft MAGYAR MOZART „Emelkedjünk hát följebb, kapcsoljuk be a reflektorokat, és kameránkat irányítsuk a holtak panteonjának távoli szoborcsoportjai felé! [...] A hirtelen világosságban először Gyulai Pál egyenes alakja tűnik elibénk, amint egy bajuszos ember fényképét emeli magasba. Horváth János, nekünk háttal, íróasztala mellett kuporog, Szabó Dezső óriási bárányszeletbe döfi villáját. Mellette - minő zűrzavar! - Dohnányi Ernő az, nem más, zongoráján könyököl, míg Hubay Jenő egy pódiumon áll, hegedűje furcsán billeg hóna alatt. És ott van Kodály is! Jobb kezével éppen »á«-t mutat: Tóth Aladárnak magyaráz. Bartók sehol. Ám ha reflektorunkkal végigpásztázunk a hatalmas csarnokon, végre őt is megpillanthatjuk: Bachhal, Mozarttal, Beethovennel és Brahmssal valami partitúra fölé hajol.” Nicolas Bataille, a magyar művelődéstörténetben meglepően járatos francia esszéista írja e sorokat a Liber egyik 1987-es számában. Bármennyire finoman és metaforikusan fogalmaz is, szövegéből egyértelmű: más kontextusba illeszti, tehát esztétikailag és kultúrtörténetileg más jelentőséget tulajdonít Bartók és Kodály életművének. S ezen már csak azért is érdemes elgondolkodnunk, mert a Kodállyal és Bartókkal összehasonlító módon foglalkozó magyarországi zenetörténetírás többnyire megmaradt a konfliktusokat elmosó, emelkedett ünnepi visszaemlékezések szintjén, s dogmává merevítette a „huszadik századi magyar zene egymástól elválaszthatatlan fegyvertársainak és géniuszainak” sémáját, gondosan vigyázva a két zeneszerző fontosságát illető kényes egyensúly betartására. A kérdésem az: vajon mit szólt volna Kodály Bataille értékítélethez? Vajon ő hogyan látta önmagát, Bartókot, illetve kettőjük viszonyát? Bartóknak ugyanis kitüntetett jelentősége volt gondolatvilágában. Elég egy futó pillantást vetnünk Kodály bármely gyűjteményes kötetének névmutatójára, hogy láthassuk: Bartók a legtöbbet említett személy, messze megelőzve Arany Jánost, Beethovent, Mozartot vagy a népdalgyűjtő Bartalus Istvánt. A Kodály összegyűjtött írásait, beszédeit, nyilatkozatait tartalmazó Visszatekintés1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 1 12 13 14 15 kötetei alapján úgy tűnik, hogy a húszas évek kezdetéig a két zeneszerzőt baráti, eszmetársi kapcsolat fűzi egymáshoz. 1920 előtt Kodály több írásban is ■ Les mythes „revisités” [Újraértelmezett mítoszok]. Liber, No. 29. (Mars 1987), 9. old. Megjegyzendő, hogy a Muzsika anonim szemleírója, Bataille nevének említése nélkül, „a magyar tudományosság nevében kikéri magának egyes önjelölt francia esszéisták olcsó pamfletjeit”. Muzsika, 1988. január. 2. old. 2 ■ Kodály Zoltán: Visszatekintés l-lll. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó, Bp., 1964-1989. 3 ■ Uo. II. 419-425. old. 4 ■ Uo. 426-434. old. 5 ■ Uo. 442-446. old. 6 ■ Például: Bartók és a magyar ifjúság. (1946) Uo. II. 447-449. old.; Bartók emlékezete. (1955) Uo. 461-463. old.; Bartók Béláról: Elnöki megnyitó a Bartók emlékbizottság díszülésén. (1956) Uo. 471-472. old.; A folklorista Bartók. (1950) Uo. 450-455. old.; Szentirmaytól Bartókig. (1955) Uo. 464- 468. old. 7 ■ „Mint minden nagy mesternek, neki is vannak alkotásai, amelyek járatlan, sőt járhatatlan útain csak a beavatottak tudják követni, azok sem fáradság nélkül”. (Bartók emlékezete) 8 ■ Mindkét kötet (Közélet, vallomások, zeneélet /Szépirodalmi, Bp., 1989/ és a jelen kötet) anyagát válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte: Vargyas Lajos. Vargyas évtizedes alázatos gyűjtőmunkája minden tiszteletet megérdemel. Ugyanakkor rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a gyakran érthetetlen (félbemaradt, tisztázatlan dolgokra utaló stb.) följegyzések jegyzetapparátus nélkül kerültek közlésre. Ennek híján a szakember is nehezen tájékozódik a szövegfolyamban. Ehhez járul a tördelés és műszaki szerkesztés példaszerű fantáziátlansága. A kötetek olvasása így bosszantóan fárasztó, mivel a különböző típusú szövegek (Kodály tanulmányvázlatai, félbemaradt gondolatai, a szerkesztő megjegyzései, hivatkozásai, forrásmegjelölései stb.) tipográfiailag lényegében nem különülnek el egymástól. Mindennek részletezésétől megkímélem az olvasót (ez amúgy is külön tanulmányt igényelne). 9 ■ Kodály: Közélet, i. m. 211. old. 10 ■ Uo. 214. old. (Az én kiemeléseim: H.M. 11 ■ Uo. 212. old., kiemelés H. M. 12 ■ Uo. 166. old., kiemelés H. M. 13 ■ Uo. 174. old. 14 ■ Uo. 210. old. 15 ■ Uo. 215. old. HADAS MIKLÓS