BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 11. (1999)
1999 / 2. szám - PROBLÉMA - Vári Sándor: A női hisztéria Budapesten az 1880-as években
BUKSZ 1999 févé, hogy a magyar pszichiátria Charcot-jává válhasson. Az 1880-as évek elején Moravcsik Ernő Emillel, a Szent Rókus ideggyógyászati osztályán dolgozó tanársegédjével és a Budapesti Királyi Orvosegyesület néhány tagjával (Wagner Jánossal, Ajtai K. Sándorral és Jendrassik Ernővel) együtt Laufenauer hisztériás betegeken végzett hipnotikus kísérleteket. Közvetlen ösztönzést kapott ehhez nemcsak Charcot e téren kifejtett munkásságától, hanem a korábban Pesten fellépő vásári mutatványosoktól és vándorló hipnotizőröktől, akik hatására a hipnózis a közérdeklődés előterébe került. Később az ő kezdeményezésére e kísérletek eredményeinek bemutatása is lehetővé vált egy kizárólagosan orvosokból álló hallgatóság előtt. Az ilyen „nyilvános performanszokon” bemutatott betegek többsége a budapesti egyetem Ideggyógyászati Klinikájának a Korányi Intézet keretében és Laufenauer vezetése alatt működő, elkülönített részlegéből került ki. Két elmegyógyintézete és számos egyetemi ideggyógyászati részlege folytán Budapest gazdag intézményi háttérrel szolgált a bemutatandó betegek kiválasztásához. Az említett intézmények Pest, Buda és Óbuda kiegyezés utáni, valamint a városegyesítést követő gyors urbanizációjával együtt alakultak ki. A lipótmezei Országos Elmegyógyintézet 1868-ban nyitotta meg a kapuit (1882-ben pedig az előző intézetből a gyógyíthatatlanságuk alapján elutasított elmebetegek befogadására szolgáló újonnan épült angyalföldi elmegyógyintézet is megnyílt), miközben a Schwartzer-féle magán elmegyógyintézet már jó ideje, 1850-ben, Vácott való megnyitása és 1852- ben Budára történő átköltöztetése óta látta el az elmegyógyintézeti szakkezelésre szoruló betegeket. Az 1880-as évek elejétől a budapesti kórházak ideggyógyászati osztályai szintén kivették részüket az elmebetegek kezeléséből. Az elmegyógyintézetektől eltérően az ideggyógyászati osztályok az elmebetegek és idegbajosok rövid távú kezelését vállalták, illetve a különféle, főleg kevésbé ismert vagy nehezebben felismerhető idegbetegségekben szenvedők számára fenntartott tudományos kísérletező laboratóriumok céljait szolgálták. Ami ezt az utóbbi kategóriát illeti, a hisztérikus páciensek különös rángatózásaikkal, rohamaikkal és görcseikkel, gyors gondolati váltásaikkal és gyakori kedélyállapot-hullámzásaikkal kitűnően beleillettek az intézmények ezen, számukra külön létrehozott specifikus szegmentumába. Mindaz, ami a görcsök által kínzott hisztérikus testek leírásáról ma rendelkezésünkre áll, orvosok és pszichiáterek megfigyeléseinek a terméke, olyanok tapasztalatai tehát, akik kívülről figyelték betegeiket, s gyakran csak a betegség fizikai megjelenése vonta magára a figyelmüket anélkül, hogy igyekeztek volna megfelelni az empátia vagy a megértés össszetettebb feladatának. A hisztérikusok esetében az orvosok talánnyal szembesültek, mivel a hisztérikus test, enigmatikus viselkedése folytán, kikerült minden hagyományos magyarázatot. A jelenlegi szakirodalomban felvetett tágabb társadalomtörténeti értelmezés fényében a hisztérikusok „talányszerű teste” mintegy a prostituáltak megbélyegzett teste szimbolikus komplementerének tűnik fel. A bukott nőkre ragasztott társadalmi stigma a XIX. században a nőket és a férfiakat külön-külön megítélő kettős erkölcsi mérce, az egyenlőtlenségen nyugvó hegemón társadalmi világnézet következménye, melynek célja a potenciálisan szubverzív női test folytonos felügyelése. A hisztérikus test talánya viszont ugyanannak a rebellis női testnek a racionális megértésére és társadalmi kezelésére irányuló elméletnek a A HISZTÉRIKUS TEST Hipnotizálás hangvillával A Budapesti Idegkórtani Klinika eredeti felvételé nak egyik posztumusz kiadásában: Tiltakozó nemzedék. Összegyűjtött írások. Magvető, Bp., 1981. 166-181. old. 5 ■ Uo. 28. old. 6 ■ Ez utóbbiak szerepe a hisztéria és más rejtélyes lelki állapotok iránti tudományos érdeklődés felkeltésében a pszichoanalízis megjelenését megelőző években általában elégé elhanyagolt a pszichoanalízis születését taglaló irodalomban; hasznos kivétel Ellenberger könyve, Henri F. Ellenberger: The Discovery of the Unconscious. The History and Evolution of Dynamic Psychiatry. Basic Books, New York, 1970. főleg a 110-181. old. 175