BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 22. (2010)
2010 / 2. szám - PROBLÉMA - Bolgár Dániel: Volt-e vagy sem? Traumatikus történés és történeti elbeszélés
BOLGÁR VOLT-E VAGY SEM? részletességgel mutatja be a traumatikus történést, tehát az általában véres - incidenst,11 másfelől - és ez a lényeg - ugyanilyen figyelmet fordít az incidens közösségi értelmezéseire, a többnyire a nemzeti identitást meghatározó elbeszélésekben, a nemzeti emlékezetben kijelölt helyére. Az incidenstörténészek tehát nem egyszerűen elmondják egy traumatikus történés históriáját, mindenféle tekintet nélkül a történés különleges jellegére, hanem a traumatikus történést mint traumatikust, tehát egy kollektívum önazonosságát veszélyeztetőként és feldolgozandóként építik be szövegeikbe, vagyis a legkevésbé sem tartózkodnak attól, hogy munkájukkal maguk is hozzájáruljanak a nemzeti önismeret javításához. Damton ezt az incidenstörténeti megközelítést problémamentesnek véli, jelentős metodológiai újításként értékeli, és nagy tudományos, illetve közönségsikert jósol az ide sorolható munkáknak. Mielőtt kipróbáljuk egy szövegen, jogosult-e Darnton diadalittassága, felhívnám a figyelmet az incidenstörténeti elbeszélés néhány, a darntoni meghatározásból logikailag következő sajátosságára. Az első megjegyzésem arra a regiszterre - voltaképpen elbeszélésre - vonatkozik, amelyben a történés immár nem traumatikus eseményként a helyére kerül a nemzeti emlékezetben. Ebben az incidenstörténeti műben elmondott történetben magára az incidenstörténeti műre van osztva a trauma eltörlésének a szerepe, ennek kell megoldania a bonyodalmat, azaz nem is magából a történésből válik esemény, hanem abból, hogy a történész nyilvánosságra hozza a történést. Nincs ebben semmi szokatlan, a tudományos szövegekben hemzsegnek az efféle elbeszélések. Megnéztem néhány írásomat, és mind így kezdődött: kedves tudósok, ti eddig azt és azt gondoltátok, most pedig el fogjátok olvasni ezt a szöveget, minek következtében ettől fogva ezt és ezt fogjátok gondolni, ezután pedig elkezdődik egy másik elbeszélés, amely közli az új ismereteket. Ha szabad mondanom: az egyik elbeszélés a másiknak a hatástörténetét írja - ha nem tévedek, ez az alapmodellje minden tudományos vagy nem tudományos revizionista szövegnek. Ám az a bökkenő, hogy az incidenstörténetben a trauma feldolgozásáról szólón kívül nem lehet más elbeszélés. A trauma feldolgozásának feltétele, hogy a traumatikus történés csakis a trauma feldolgozásáról szóló elbeszélésben legyen megértve, ott váljon eseménnyé mint a történés nyilvánosságra hozása, ne pedig megtörténésének közvetlen tér- és időbeli kontextusában. Különben nem lenne igaz, hogy a trauma olyasmi, ami eladdig elképzelhetetlen volt. Amiről eddig azt állítottuk, hogy traumatikus, arról most kiderülne, hogy a történelem rendes menetébe illeszkedik. Hiába erősködik tehát Darnton, nem lehet két regiszter: ha az egyik elbeszélés van, akkor - logikailag - a másik biztosan nincs. Vagy egy múltbeli történetet kerekítünk a történés köré, vagy a trauma feldolgozásának jövőbe nyúló történetét meséljük el, a két megoldás egymást kölcsönösen hitelteleníti. Az incidenstörténeti programba tehát eleve be van építve az az ellentmondás, amely egy történet szokásos elmesélése és a trauma feldolgozásának ambíciója között feszül. SZOMSZÉDOK Hogyan lehet feloldani ezt a szükségszerűen jelentkező feszültséget, és annak melyek a buktatói? Mit lehet mondani egy traumatikus történésről, ha egyszer szigorúan tilos elbeszélni? Ezt kísérlem meg feltárni végre egy konkrét szövegben, Gross Szomszédok című művében.12 Egy szöveg teljesítményének felmérésére persze csak az egyik lehetőség, hogy magát a szöveget vizsgáljuk. Magától értetődő lenne a mű hatástörténetéből kiindulni, vagyis abból, hogy ez az ellentmondásosság miképp problematizálódik, problematizálódik-e egyáltalán a recepcióban. Vagy pontosabban fogalmazva: mások Szomszédok-a\\asax.arco\ adott értelmezésem minden bizonnyal legalább annyira reprezentatív volna, mint a saját Szomszédok-olvasatom. A szóban forgó munkának azonban főképp Lengyelországban, de azon kívül is olyan roppant terjedelmű (és jelentőségű) közéleti és szaktudományos visszhangja volt,13 hogy itt meg sem próbálok utalni mások interpretációira, ezért tisztán narratológiai, nem pedig történeti problémaként fogom fel a Szomszédok incidenstörténeti teljesítményének meghatározását. Lacombe, illetve Seignobos urak újabban megjelent könyveinek apropóján. Ford. Takács Ádám. In: Az Annales. A gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia változata. Szerk. Benda Gyula - Szekeres András. L’Harmattan-Atelier, Bp., 2007. 33-73. old.; Takács Erzsébet: Egy vita története. A szociológusok és történészek viszonya a fin de siècle Franciaországban. Korall, 2005. 19-20. szám, 5-36. old. Arról, hogy miként vált érvénytelenné mostanra a szembenállás a történelmi esemény fogalmát illetően. Szeberényi Gábor: Lehet-e az esemény tudományos kategória? Az eseményfogalom történetelméleti megítéléséről. In: A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa. A „ Történelem - Társadalomtudományok" konferencia anyagai. Szerk. Szekeres András. L’Flarmattan, Bp., 2002. 200-201. old. 12 ■ Gross művét a mikrotörténelem szempontjából elemzem több más szöveg mellett itt: Bolgár Dániel: Incidenstörténelem és mikrotörténelem. In: Másodfokú mikrotörténelem. Szerk. Papp Gábor - Szíjártó István. L'Harmattan, Bp., 2010. [megjelenés előtt] 13 ■ A recepcióról angolul: Antony Polonsky-Joanna B. Michlic (eds.): The Neighbors Respond. The Controversy Over the Jedwabne Massacre in Poland. Princeton University Press, Princeton-Oxford, 2004.; Natalia Aleksian: Polish Historians Respond to Jedwabne. In: Robert Cherry - Orla Annamaria-Bukowska (eds.): Rethinking Poles and Jews. Troubled Past, Brighter Future. Rowman & Littlefield, 2007. 169-188. old. A lengyelországi vita néhány tétele magyarul is megjelent: A Jedwabne-vita. Lengyelek, zsidók. [Válogatás]. Szerk. Pályi András. Beszélő, III. folyam, VI (2001), 5. szám, 78-108. old.; Jair Seleg: Jedwabne. Ford. Deák Kinga, és Katarzyna Wieczorek: Szomszédok. Ford. Pályi Sándor Márk. Múlt és Jövő, 2001. 2. szám. Adam Czarnota: Az amnéziás lengyelek. Jan Thomas Gross lengyel fogadtatása. Ford. Andor Mihály. In: Gross: /. m. 166-192. old. A magyarországi recepcióról. Deák István: Bolgár életmentők, Jehova Tanúi és a jedwabnei gyilkosok. In: uő: Hitler Európája. Tanulmányok. Új Mandátum, Bp., 161-172. old.; Gyáni Gábor: Emlékezés és felejtés mint politikai stratégia. Kritika, 35 (2006), 9. szám, 6-9. old.; Varga Ábrahám: Áldozatok és tettesek. Múltunk, 51 (2006), 2. szám, 285-293. old.