Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
a közönségnek a magyarországi evangélikusok legértékesebb kéziratos, nyomtatott és tárgyi emlékeit. A magyar emlékek mellett az európai humanizmus és a reformáció több kiemelkedő személyiségétől őriznek kéziratot, illetve könyvritkaságot. Hadtörténeti Levéltár és Múzeum (I., Tóth Árpád sétány 40.). Az épület helyén 1686 után két kisebb laktanya állott. Helyükre 1847-ben építették a mai klasszicista stílusú épületet, a Ferdinánd-, illetve később Nádor-laktanyát. Ennek nyugati szárnyában 1922-ben nyílt meg a múzeum, később pedig a déli szárnyában a levéltár. 1945-ben a második világháború sérüléseiből helyreállították és hozzá csatolták az északi szárnyat. Középkorra vonatkozó gyűjteménye hiányos. Ennél gazdagabb 1848-tól napjainkig terjedő gyűjteménye. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33 -37.). Gyűjteményének alapját a Magyar Nemzeti Múzeumban 1810-ben alakult Kézműipari Tár képezte. Első kiállítása még ott nyílt meg 1874-ben. Mint önálló múzeum, nevét 1878-tól használja. A múzeum legnagyobb gyűjteménye a kerámia- és üvegtár, mely külföldi darabok mellett a magyar fajansz- és porcelángyártás kiemelkedő műhelyeinek munkáit, valamint a középkori és újkori üveggyártás (velencei, németalföldi, régi magyar) darabjait őrzi. Ötvös- és fémosztályának legkiemelkedőbb összefüggő gyűjteménye az „Esterházy kincstár”. Említésre méltó XVI-XIX. századi ékszergyűjteménye. Textilosztálya keleti szőnyegritkaságaival tűnik ki. A könyvkötés emlékei a XV. századtól képviselve vannak a gyűjteményben. 1947-ben szervezetileg hozzákapcsolták a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumot (VI., Népköztársaság útja 103.), melynek Kína Múzeum néven kiállítási részlege a volt Ráth György Múzeum (VI., Gorkij fasor 12.) épületében van. 1949-ben megnyitották a múzeum bútorgyűjteményének jelentős részével berendezett Nagytétényi Kastélymúzeumot (XXII., Kastélymúzeum utca 9.). A kiállított tárgyak enteriőrszerű elrendezésben stílusos szobafestésekkel a hazai és a külföldi bútorművesség emlékeit mutatják be, kiegészítve más berendezési tárgyakkal és kályhákkal is. A gótikus pincében kályhacsempe-gyűjtemény van. Közlekedési Múzeum (XIV., Május 1. út 26.). 1896- ban alapították, 1945-ben elpusztult és 1966-ban újból megnyílt. A magyar út-, csatorna-, hídépítés, szárazföldi, vízi és légi közlekedés fejlődését mutatja be eredeti emlékekben, képekben és modellekben. Előtte a magyar közlekedés fejlesztőinek és feltalálóinak mellszobrait állították fel. Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (I., Budavári Palota A épület), 1957-ben alakult. Hozzá tartozik a KMP megalakulásának emlékmúzeuma (XIII., Visegrádi utca 15.). Magyar Nemzeti Galéria (1., Szent György tér, Budavári Palota B és C épületszárny). 1957-ben alakult a Szépművészeti Múzeum XIX-XX. századi magyar anyagából és a Fővárosi Képtárból. Kezdetben a Kossuth Lajos tér 12. szám alatt kapott helyet, innen költözött végleges helyére, ahol gyűjtőköre jelentősen kibővült. Átvette a Szépművészeti Múzeumtól a régi magyar anyagot is. Kiadványa a Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, amely 1970-ben jelent meg először. Magyar Nemzeti Múzeum (V., Múzeum körút 14-16.). Az ország első közgyűjteményének alapját gróf Széchényi Ferenc vetette meg, midőn 1802-ben könyvtárát és éremgyűjteményét felajánlotta az államnak. Az 1808. évi VIII. tc. a Magyar Nemzeti Múzeum létesítését törvénybe iktatta. 1832-ben megvásárolták Jankovich Miklós gyűjteményét, mellyel a múzeum régiségosztálya vette kezdetét. Még 1808-ban Széchenyiné Festetics Julianna ásványgyűjteményét ajánlotta fel. Ez képezte alapját a „Természetiek Tárá”nak, a Természettudományi Múzeum ősének. 1837- ben kezdték el az új múzeumépület építését egy Batthyány Antaltól megvásárolt majorság területén.. Tervezője Pollack Mihály volt. Az épület 1847-ben készült el. Az 1848-as forradalom kezdetén a múzeum lépcsőjéről mondott beszédet Petőfi Sándor. 1848-ban a székesfehérvári királysírok feltárásával (Érdy János) kezdte meg a múzeum ásatási tevékenységét. A múzeumkert fáit a megyék társadalmi összefogása gyűjtötte össze. 1867-ben rendelet szüntette meg a császári gyűjtemények jogtalan előnyét, melynek révén korábban az országban talált történeti és régészeti kincsek Bécsbe vándoroltak. A gyűjtemények fejlődése következtében az egyes szakmúzeumok fokozatosan kiváltak belőle. 1870-ben a múzeumnak nyolc osztálya volt: Éremtár, Régiségtár, Képtár, Néprajzi Tár, Állat- és Növénytár, Őslénytár, Kézműtár, Széchényikönyvtár. 1873-ban kivált a Kézműtár és megalakult az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum. 1872- Az Aquincumi Múzeum a századfordulón 233