Berza László (szerk.): Budapest Lexikon 1. A-K (Budapest, 1993)
D
nagyjából ugyanezen a helyen állt fenn a pesti, más néven kispesti rév. A ~t szolgálta a megyeri rév (a Szentendrei-sziget alatt) és a Margit-sziget alatti kisjenői rév is. A Zsigmond, majd Mátyás király idejében tervezett állandó Duna-hidak nem valósultak meg. Az első hajóhídról (a pesti révnél) Zsigmond király korából van említés, de biztos forrás csak a törökök által épített hajóhídról van. 1688-ban jelent meg a mai Erzsébet híd helyén a repülőhíd, ez a 18. sz. közepéig működött, ekkor ismét hajóhidat létesítettek, ennek a pesti hídfője először a mai Türr István u.-nál (eredeti neve: Kishíd u.), majd a Deák Ferenc u.-nál (eredeti neve: Nagyhíd u.) volt. A hajóhidak forgalmát zavarta, hogy a hajók áthaladásához ki kellett nyitni (az ún. réshajókat kiúsztatták), és télen a jégzajlás miatt a hidat el kellett bontani. Ezután a hajóhíd helyett csónakokkal közlekedtek, ami a jégzajlás idején veszélyes és bizonytalan átkelési lehetőség volt. Ha a Duna befagyott, gyalog is, szekerekkel is a Duna jegén keltek át, ez sem volt veszélytelen. A Csepel-szigettel a Soroksári-Dunaágon át, a mai Kén u.-nál a gubacsi komp, a főágon át a 18. sz. óta fennálló budafoki komp biztosított összeköttetést. A ~ban minőségi változást jelentett a*• hajóközlekedés megindulása (1820, illetve tartós formában 1844), utána pedig a Lánchíd megnyitása (1849). A főv. megalakulása után a ~ nagysága a statisztikában még nem jelölt omnibuszon, lóvasúton v. villamosvasúton utazók számától eltekintve - a következőképpen alakult: L: Lánchíd, M: Margit híd, FJ: Ferencz József híd, E: Erzsébet híd. A két vh. közötti időszakban nem volt egységes statisztika, így az alábbi adatok csak megközelítő képet adnak a forgalmi struktúráról (1000 fő/nap): Az autóbuszközlekedésről nem áll rendelkezésre adat, a rendelkezésre álló hidak ugyanazok, mint 1913-ban. Az ideiglenes hidak: a Kossuth és Szabadság híd forgalma 1946 szept.ében a következő volt (1000 fő/nap): dunai átkelőforgalom A következő táblázat a metró Duna alatti alagútjának a megépítése (1972) előtti és a mai %-os adatokat mutatja be. Az 1970. és 1989. évi adatok jelentős strukturális változást mutatnak. A tömegközlekedési eszközöknek a hidakon áthaladó forgalma csökkent, ezt nagyrészt a metró vette át, emellett erősen megnövekedett a személygépkocsik utasainak a száma. Az áthaladt személyek száma eszerint az 1970. évinek mindössze 38,9 %-a. A tömegközlekedési eszközök a Duna-hidak forgalmában a következő időpontokban indultak, illetve szűntek meg: 1874 1885 1900 1913 Naponta átkelt személyek száma (ezer fő) 33A5 46,10 58,69 68,50 ebből • gyalog a hidakon 70,2 % 69,9 % 85,9 % 76,1 % • hajóval 29,8 % 30,1 % 14,1 % 23,9 % A rendelkezésre állott hidak :L, ML, M, FJ L, M, FJ, E a) gyalogforgalom (1931) b) villamosvasút (1933) c) személygépkocsik utasai 2 utas/kocsi (1931) d) kerékpárosok (1931) e) hajózás (1931) összesen: 92,0 ( 26,8 %) 203,2 ( 59,4 %) 37,8 ( 11,0 %) 9,1 ( 2,6 %) 0,6 ( 0,2 %) 342,7 (100,0 %). Gyalog haladt át Személyautók utasai, 2 fő/ Hajózás kocsi Manci híd 13,2 (7,8 %) Kossuth híd n,5 8,2 (65,9 %) (64,2 %) Petőfi ponton21,4 1,2 híd (12,6 %) (9,3%) Szabadság híd 23,2 (13,7%) 3,4 (26,5%) Hajózás 5,8 Összesen 169,3 12,8 5,8 (100%) (100,0%) Hidak és hajó187,9 zás együtt (100,0 %) A fenti összegből (90,1 %) (6,8 %) (3,1 %) A hidakon gyalog A hidakon tömegközlekedési eszközökkel • autóbusszal Személygépko csik utasai, utas/ kocsi 1970 1000 Arány utas/nap % 1989 1000 Arány utas/nap % jelentéktelen nem volt felvétel 1065,8 (88,3) 582,0 (62,2) • villamosvasúttal (595,1) (49,2) (320,9) (34,3) (470,7) (39,6) (261,0 (27,9) 137,1 (11,4) 351, 8 (37,5) Kerékpárosok jelentéktelen nem volt felvétel Hajók utasai 4,2 (0,3) 3,1 (0,3) Összesen 1207,1 (100 %) 936,9 (100 %) Különösen erős ez a hatás a Lánchídon, ennek forgalma a következőképpen alakult (1000 fő/nap): 1970 1989 Autóbusszal 116,5 (79,3 %) 23,4 (40,9 %) Személygépkocsival 30,4 (20,7 %) 33,8 (59,1 %) Összesen 146,9 (100 %) 57,2 (100 %) 345