Berza László (szerk.): Budapest Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1993)
SZ
amikor Buda ostroma még tartott. Pesten indult „demokratikus napilap” alcímmel. Első számait Kállai Gyula szerkesztette, 1945. ápr. 16-tól Haraszti Sándor volt a fel. szerk. 1948. nov. 13-án szűnt meg. 3. a Magyar Szocialista Munkáspárt lapja. 1989. nov. 25-én indult. Szabadság-hegy:>Sváb-hegy Szabadsághegyi Állami Gyermekgyógyintézet (XII. Mártonhegyi út 6.): a Népjóléti Min.hoz tartozó orsz. jellegű gyógyint. 1949-ben létesítették a Sváb-hegyen lévő több magángyógyint. áll. tulajdonba vétele után. Egyes részlegei ezért a XII. Eötvös u. 2. és Béla király u. 20. sz. alatt működnek. Kezdetben a 14 év alatti tuberkulotikus gyermekeket kezelték, később a felvételi korhatárt 18 évre emelték fel. A gyerekek oktatására külön ált. és érettségiztető jogú középisk.-t szerveztek a ~ keretében. A gyermektuberkulózis csökkenésével egy évig idős, gyógyíthatatlan felnőtt betegeket is ápoltak itt. 1965-től egyéb, főként légzőszervi betegségben szenvedő gyermekek kezelését is végzik. Ágyszáma: 543 (1991). 1979-ben vette fel a Szabadsághegyi Állami Gyermekszanatórium helyett a Szabadsághegyi Gyermekgyógyint. nevet, ~, s lett az Eü. (mai Népjóléti) Min. gyógyító-megelőző, szervezési, módszertani, tudományos és továbbképző int.-e a gyermekek és ifjak orvosi rehabilitációja területén. Ekkor vonták be szervezetébe a*Szakmunkástanulók Országos Egészségvédelmi Intézetét. Szabadsághegyi Állami Tüdőgyógyintézet (XII. Eötvös u. 12.): egykori gyógyint. Helyén 1927-ben egy rt. Jakab László orvos (a Liget és a Park Szanatórium tulajdonosa) vezetésével Svábhegyi Szanatórium névvel „diétás, klimatikus, fizikoterápiás” magángyógyvit.-et nyitott 100 betegszobában 140 ággyal. 1932-ben a gazdaválság következtében az rt. csődbe jutott, ezután többször gazdát cserélt a szanatórium. 1941-ben a Magánalkalmazottak Biztosító Int.-e (MABI) vette meg. 1944-ben rendőrlaktanya, majd német hadikórház lett. A MABI 1946-ban újjáépíttette és tüdőszanatóriummá alakította. 1950-ben került áll. tulajdonba, azóta ~. 273 ágyán felnőtt tuberkulotikus, majd egyre inkább egyéb krónikus légúti betegek gyógyításával foglalkozott. 1979-ben megszűnt, helyére a III. sz. Belgyógyászati Klinika költözött. Szabadság híd, Fővám téri hid, Ferencz József hid: építését az Erzsébet híddal együtt az 1893. évi XIV. tc. rendelte el. A tervekre nemzetközi pályázatot írtak ki. 21 pályázat érkezett, ezek közül a II. díjas tervet, Feketeházy Jánosét fogadták el. Az esztétikai megoldás Nagy Virgil műegyetemi tanártól származik. A háromnyílású, rácsos szerkezetű híd ún. Gerber-tartós, a középső 48,40 m hosszú tartórész a két, pillérre és a hídfőre támaszkodó tartó túlnyúló részén függ. Az említett tartókat felbillenés ellen a hídfőn levő 609-609 t tömegű öntöttvasellensúlyok biztosítják. A nyílásbeosztás 79,3 + + 175,0 + 79,3 m, az összhossz 333,6 m. A hídpálya szélessége 10,5 m, a két járdáé 2 x 2,9 m, a teljes szélesség 20,1 m, a fennmaradó részt az úttest és a pálya között lévő főtartók foglalják el. Az úttesten, melynek eredetileg fakockaburkolata volt, közvetlenül a főtartók mellett helyezték el a villamosvasúti vágányokat. Az építés 1894-ben kezdődött, a kiviteli terveket Gállik I. és Beke J. készítette. Az alapozást a Gärtner és Zsigmondy cég, a vasszerkezetet az Államvasutak gépgyára készítette. A hídfőknél négy vámszedőház épült. A hidat Ferencz József kir. jelenlétében 1896. okt. 4-én nyitották meg. A ~ 1945- ig az ő nevét viselte. A villamosvasút 1923-ban megszüntette az addigi alsóvezetéket és felsővezetékes rendszerre tért át, ekkor helyezték el a vezetéktartó oszlopokat a főtartókon, a burkolatot felújították, de a fakockaburkolat megmaradt. 1938-ban a vágányokat az úttest közepére helyezték. Azat a visszavonuló német csapatok (1945. jan. 16-án) felrobbantották, úgy, hogy az említett befüggesztett tartórész a Dunába esett. A budai oldalon levő főtartó súlyosan megrongálódott, majd később leszakadt. A hidat 1945. márc. 15-re - pontonhíddal kiegészítve - ideiglenes szerkezettel használhatóvá tették, ezt azonban a Duna jégzajlása 1946. jan. 10-én elvitte, így a főv. két része között megszűnt az összeköttetés. (Az ideiglenes hidakat már előbb elbontották.) Az újjáépítést Haviár Gy. és Sávoly Pál tervei alapján a MÁVAG végezte. 1946. aug. 20-án ~ névvel nyitották meg. A budai vámszedőházakat elbontották, a korlát hiányzó részét egyszerűbben képezték ki, a címereket eltávolították a kapukról. A keresztmetszet változatlan maradt, a hídfők forgalmán csak kisebb mértékben változtattak. 1950-ben itt nyílt meg a pesti Duna-parti villamosvasút D-i meghosszabbításának gyalog-aluljáróként is használt aluljárója, melyben oldalperonos megállóhelyek vannak. Az első felülvizsgálat 1965-68-ban történt, 1980- ban nagyobb arányú rekonstrukciót végeztek, ekkor állagbiztosítás céljából az ellensúlyokat szétszedték, az úttestre aszfaltburkolatot helyeztek. A forgalom 1980. jún. 16. és okt. 17. között szünetelt, a hidat csak gyalogosok használhatták. A későbbiekben a címereket újra elhelyezték. A híd régi szerkezetének egyes elemei a Petőfi híd budai hídfőjénél levő parkban tekinthetők meg. (Forgalmát a dunai átkelőforgalom címszónál.) írod.: Czekelius Aurél—Szántó, Albert: A Ferencz József-híd építésének története (Bp., 1896). A Szabadság híd Szabadság híd 417