Berza László (szerk.): Budapest Lexikon (Budapest, 1973)
S
Saskör 1021 Sávoly A Nyirög gerincén pannóniai konglomerát, agyag és homok települ a dolomitra. Másodlagos ásványai a hideg, szivárgó vizekből kivált kalcit, a kovásodott budai márga hasadékaiban rejtőző sárga, néhol víztiszta, 1,5—2,0 mm-es táblás barit kristályok és a meleg források vizéből kivált pinVkristályok. Felszíne sziklás, kopár, erdőtlen, a D-i lejtők alját másodlagos orgonás bozót fedi. Növényzete dolomit sziklagyep, az É-i oldalakon zárt, a tetőkön, gerinceken és a D-i lejtőkön nyílt társulásokkal. Több bennszülött növényfaja (endemizmus) van. Növényvilágának nevezetes képviselői a csak itt élő magyar gurgulya (Seseli leucospermum) és budai imola (Centaurea sadleriana). Állatvilágából itt a kihalófélben levő pannóniai gyíkot (Ablepharus Kitaibeli) említjük meg. Talaja mészkőtörmelékes váztalaj, dolomit rendzina, barna erdőtalaj és humuszkarbonát. A filoxéra pusztításáig a ~en és környékén termett a nagy hírű sas-hegyi vörösbor. 1958 óta természetvédelmi terület. A ~en van az ELTE földrengésjelző obszervatóriuma. — Irod. Budapest természeti földrajza (szerk. Pécsi Márton, Bp., 1959). — 2. (budafoki Sas-hegy) a Tétényi-fennsik ÉK-i peremén, a Kereszt-hegy K-i szomszédságában fekszik 189 m A. f. magasságban. A Tétényi-fennsík K—ÉK-i peremhegye. A Kőér-patak völgyére meredeken lejt. Ezt a lejtőt felső oligocén iszapos homok, a tetőt pedig alsó miocén kavicsos homok építi fel. Kertes házakkal beépített terület. — 3. (XVIII. ker. Sas-hegy) a Duna pleisztocén eleji IV. és V. sz. hordalékkúp-teraszának maradványa. Mai formájában eróziós szigethegy, amely a középpleisztocén kori Duna környezetének mélyebbre vésésével alakult ki. Kavics építi fel, környezetét erdősítették. Saskör: 1892-ben IV. ker. Társaskör néven alakult Polonyi Géza kezdeményezésére. 1896-ban költözött a „Sas és Kórház Rt.” épületébe, a Vámház krt. (ma Tolbuhin krt.) 4-be. 1899-ben vette fel a nevet. Állandó harcot folytatott a Belvárosi Polgári Körrel az akkori IV. ker. politikai vezető szerepének megszerzéséért. Tagjai a városi elöljáróságban vezető szerepet töltöttek be. 1936-ban 746 tagja volt. A II. világháború alatt megszűnt. Sauttermeister Ferenc József (Linz, ?—Pest, 1740): posztókereskedő, az 1719— 1723. és 1727—1731. években Pest város bírája. Savanyúleves tornya (I. Sziklai Sándor út): a várnegyed török kori Ny-i védőrendszerének egyik rondellája volt, török nevén Eksi as kuleszi. Feltehetően — társaihoz hasonlóan — ez is a 17. sz. folyamán épülhetett. Belsejében boltozott kazamaták voltak, amelyeknek lejárata a mai Tóth Árpád sétányról nyílott. Az 1686-os ostrom után is viszonylag jó állapotban maradt meg. Később a Hosszú fal első rondellájának is nevezték. Kazamatáit és azok lejáratát az 1960-as évek elején részben feltárták. Sávoly Pál (Bp., 1894—Bp., 1968): mérnök, statikus, Kossuth-díjas (1955), Állami díjas (1965). A bp.-i műegy.-en szerzett diplomát. Az 1920-as évek elején külföldre távozott, ahol számos híd tervezésében vett részt. 1929-től bp.-i építőcégekben dolgozott. Részt vett a zuglói autóbuszgarázs statikai tervezésében, 1936-ban a régi Boráros téri híd alul- és felüljáróit tervezte, majd a Lánchíd és Margit-híd hídfőinek új kialakítását. A felszabadulás után tervei alapján épült újjá a Szabadság-híd és a Lánchíd. 1948-tól az Út-, Vasúttervező Vállalat hídosztályának vezetője volt. Irányítása alatt készült több dunai és tiszai híd terve. 1951-től foglalkozott az Erzsébethíd újjáépítésének terveivel. A viták során A Savanyúleves tornya