Berza László (szerk.): Budapest Lexikon (Budapest, 1973)
B
Budai 135 Budai málladékát a felületről elmosta, s ez hosszú idő alatt enyhén hullámos tönkfelszínné tárolódott le. A triász végétől a felső-krétáig a viszonylag nyugalmas időszak (kb. 90 millió év) itt jóval tovább tartott, mint az azt követő mozgalmas időszak az egész geológiai újkorral együtt (kb. 70 millió év). A ~ egységes tömbje a földtörténeti újkort bevezető hegységképződés során DNy—ÉK-i és arra merőleges ÉNy—DK-i törésvonalak között feldarabolódott, kiemelkedő sasbérces rögökre és azok által határolt árkosan besüllyedt medencékre tagolódott. A másodkorban a hegység egészére kiterjedt trópusi tönkfelszín a sasbérces rögök tetőfelszínére korlátozódott. A domborzat megerősödött, a lejtőkről lehordott törmelékek a medencék peremén halmozódtak fel (eocén alapkonglomerát és breccsa), a medencék talpán édesvízi mocsári tarka anyagok és széntelepek képződtek (Pilisvörösvári- és Nagykovácsi-medence). A felsőeocénban a hegység K-i, D-i peremi rögei és az árkos medencék újabb kéregmozgások hatására kissé megsüllyedtek és tenger alá kerültek. A tengeröblökben képződött mészkő és márga fedte be a korábbi domborzat jelentős részét. E kőzeteket legszebben a Mátyás-hegyi kőfejtők tárták fel. Az eocén végén — oligocén elején a peremi rögök ismét szárazra kerültek a környezet általános megemelkedése miatt. A sasbérces-árkos domborzata az oligocén első felében általában jóval alacsonyabb helyzetben maradt, mint a tőle É-ra és D-re elterülő kristályos hegységvonulatok tetőfelszíne. Ezekről, de főként a magasra kiemelt kárpáti kristályos maghegységekről nagy mennyiségű homokos, kavicsos folyóvízi hordalék telepítődött át a ~nek csaknem egész felszínére. E hordalékból képződött a hárshegyi homokkő- és kavicskonglomerátum. A hárshegyi homokkőtakaró vagy annak foszlányai megtalálhatók a ~ legmagasabb tetőin is (Nagy- Szénás 551, Kutya-hegy 558, Nagy-Kopasz 558, Hárs-hegy 458 m). Ezek máig is fedett tönkök maradtak, ahol pedig a hárshegyi homokkő vékony takaró volt — a rögök későbbi és többszöri kiemelkedése folyamán csaknem teljesen lepusztult —, ott exhumált tönköket találunk (pl. Nagy- Szénás, Kutya-hegy, Nagy-Kopasz, Remete-hegy stb.). A hárshegyi homokkő képződése után az említett exhumált rögök, a János-hegy és a Hármashatár-hegy csoportjának központi része lassan megemelkedett. Ezek peremei és az árkos medencék viszont váltakozó intenzitással megsüllyedtek. A peremi rögökre köröskörül (Budaörsi-hegy lejtői, Márton-hegy, Orbán-hegy, Nap-hegy, Várhegy, Rózsadomb, Ferenc-hegy stb.) előbb budai márga, majd az árkos süllyedésekbe (Budaörsi-medence, Ördögárok, Solymári-völgy stb.) nagy vastagságban kiscelli agyag települt. Az oligocén végi tengeri üledékképződés során a ~ peremein (pl. a Budaörsi-, a Budakeszi- és a Pilisvörösvári-medencében) még további homok és agyag lerakódásával ment végbe. A mai Pesti-síkság területe, a Tétényifennsík még hosszabb ideig tengeri üledékgyűjtő maradt. Az oligocén végétől és főleg az alsó-miocén során a ~ rögeit igen erős hegységszerkezeti mozgások háborgatták. Az ÉNy—DK-i csapású törésvonalak mentén néhány száz m-t is elérő rögös emelkedések, ill. elmozdulások jöttek létre. Tengeri üledékgyűjtők voltak a ~ előterében a Tétényi-fennsík helyén a Budaörsi-medencében és a Pesti-síkság nagy részén. Ezekben durva kavicsok rakódtak le. A domborzati helyzete nagyjából hasonló lehetett a miocén közepén is, amikor igen erőteljes vulkáni tevékenység ment végbe szomszédságában (pl.Visegrádi-hg., Börzsöny-hg. stb). Ennek emlékét vulkáni hamulerakódások őrzik a fóti Somlyón és Kőhegyen, a Tétényi-fennsíkon és helyenként a Pesti-síkság altalajában agyagos és aprókavicsos tengeri üledékek között. A felsőmiocénben a peremein két ízben is tengerpart közeli, vékony mészkőtakaró képződött. A szürkésfehér, könnyen faragható fajta mészkövet a Tétényi—Sóskútifennsíkon fejtik és sok középületet építettek és burkoltak vele Bp.-en. Hasonló célokra használták a miocén végi ún. szarmata mészkövet is, amely a ~ben a Zsámbéki-medence felé eső peremeken, továbbá az Érd—Sóskúti- és a Tétényifennsíkon, a Pesti-síkságon Kőbányán fordul elő nagy foltokban a felszínen v, közel a felszín alatt. A miocén végén a Kárpátmedence lassú süllyedése (tortonai és szarmata emeletek alatt) rövid nyugalmi szakasz után a pliocén elején hirtelen megerősödött, és a medence nagy részére benyomult a sekély és csökkent sós vizű ún. pannon tenger. A ~ D-i fele olyan mértékben megsüllyedt, hogy még a Csillebérc— Szabadság-hegyi régtetőt és környékét is elöntötte a tenger. Pannóniái agyag- és homoküledékek rakódtak le a Zsámbékimedencében, a Tétényi-fennsík környékén és a Pesti-síkság külvárosi övezetében is. A pannon tenger visszahúzódását lassú, de általános kéregemelkedés okozta. Az egyik legnagyobb kiterjedésű, jelenleg 425—480 m magas fennsíkján, a Normafa— Szabadság-hegy, Budaörsi-hegy kiterjedésében a pannóniai üledékekre a hévforrások által táplált tavakban édesvízi mészkő képződött. A felső pliocénban e képződmény kialakulása idején sem létezett itt hegység, hanem csak alacsony fekvésű