Berza László (szerk.): Budapest Lexikon (Budapest, 1973)
G
ban élt. Az óbudai Árpád Gimn.-ban 6 osztályt végzett, majd vas- és gépipari szakmát tanult és elvégezte 1925—1928 között a bp.-i állami felsőbb ipariskolát. Sokáig munkásként dolgozott, az 1930-as évek elején a Király Gőzmosodában (Magyar u. 6.). Erről a mosodáról szól A nagymosoda (Bp., 1931) c. regénye. 1937-től néhány évig a Kispesti Téglagyárban volt munkás. Novelláinak színhelye Bp., hősei munkások, munkanélküliek, csavargók, diákok, kispolgárok. Regényes önéletrajza: Egy önérzet története (Bp., 1957). Az 1920—30-as években a Tímár utca 24. sz. házban lakott, munkatáborba hurcolásáig a Beszterce utca 25-ben (emléktábla). Gelléri Mór (Apátfalva, 1854—Bp., 1915): ipari szakíró, az Országos Iparegyesület igazgatója. Több ipari szaklap, napilap iparügyi és kiállítási rovatának szerk.-je. Bp.-en rendezett kiállítások indítványozója, szervezője (Orsz. Nőipari Kiállítás, 1881; az ezredéves kiállítás titkára, 1896 stb.). Szorgalmazta a Kereskedelmi Múz. létesítését. A magy. szabadkőműves nagypáholy főtitkára (1889), a magy. szakírók egyesületének elnöke (1902). A Bp.-re vonatkozó művei: Budapest a kiállítás alatt (Fővárosi kalauz és tájékoztató, Bp., 1885); Az 1885 budapesti országos általános kiállítás munkakiállításának júl. 7.—aug. 10. katalógusa (Bp., 1885); Gellért Oszkár (Bp.,1882—Bp., 1967): költő, publicista, szerkesztő, Kossuth(1949) és többszörös Baumgarten-díjas. 1902-től 14 éven át a Pesti Hírlap vezércikkírója, 1913-ban a Magyar Géniusz szerk.-je, a Nyugatnak, a megalakulásától munkatársa és 1920—41 között szerk.-je, a Nyugat könyvkiadó alapítója és szervezője. A Tanácsközt. idején a kormányzótanács sajtóirodáját vezette. A Szépirodalmi Könyvkiadó ig.-ja volt. Kortársaim (Bp., 1954) és Levelezésem a kortársaimmal (Bp., 1955) c. visszaemlékezései a bp.-i irodalmi élethez is nyújtanak adatokat. Gellért Gyógyfürdő és Szálló (XI. Kelenhegyi út 4., Gellért tér 1.): A Szabadság-híd budai hídfőjénél épült fürdő helyén valamikor a feltörő víz által alkotott iszapos mélyedés terült el. A természetes előtörésű számos, átlag 46 ° C-os meleg forrás már az Árpádok korában és a török időkben nagy, nyílt medencéjű fürdőt táplált. II. András a pestis elleni védekezés céljából kórházat állíttatott a gyógyerejű források fölé. A török időkben az Acsik ilidzsa nevű termálfürdő állott a helyén. Vizének gyógyerejéről Evlija Cselebi török világutazó is megemlékezett. Gyógyvizét nyolcféle megbetegedés kezelésére tartották hatásosnak. Messze földről felkeresték a gyógyulni vágyók. Finom iszaptartalma miatt Sárosfürdőnek nevezték. 1686 után — Buda városának török uralom alóli felszabadulása után — kincstári tulajdon lett. I. Lipót házi orvosának ajándékozta, aki a romok fölé új épületet emelt. Fia, Illmer Károly 1718-ban eladta a fürdőt Buda városának. A város 1809-ig birtokolta, majd átalakítva adta el Sagits Istvánnak, akitől húsz év múlva Koischer Szilárd vásárolta meg a kis egyemeletes, rozzant fürdőt, ő 1832-ben kastélyszerű épületet emeltetett helyébe, területét is kibővítette. Közös fürdőhelyisége egyszerre 200 ember fürdőzését tette lehetővé, ezenkívül rendelkezésre álltak kisebb fürdőszobák és lakószobák. A Ferenc József-híd (mai Szabadság-híd) építése miatt 1894-ben Vízgőzbontó az albertfalvai gázgyárban Gelléri 379l Gellért