Budapest, 1881. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1881-03-01 / 59. szám

69-ik szám-BUDAPEST. Kedd, március ! Mezei Ernő a függetlenségi párt programmját részletesen kifejtő nagy hatású beszédet mondott. A főrendiház kedden, márc. 1-én déli 1 órakor, a képviselőház pedig csütörtökön déli 12 órakor tartja legközelebbi ülését. A képviselőim pénzügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette az 1880. XXXVIII. t. c. módosításéról, a közmunka és közlekedési tárca részéről az 1880-ik évre szükséges póthitel és a honvédelmi ministerium 1881-ik költségvetésének II. és IV. címében a legénységi élelem költségtöbbletének fedezésére szolgáló póthitelről szóló törvényjavaslatokat, és azokat az illető jelen volt miniszterek indokolásai után elfogadta. Ezután tárgyaltattak a bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvényjavaslatnak a ház által visszautasított 7. és 20. §-ai. A bizottság hosszabb tárgyalás után a pénzügyminiszternek e szakaszokra vonatkozólag már a házban beadott módosításait fogadta el, melyek értelmében szövegeztetnek e szakaszok. Ezenkívül tárgyalta meg a bizottság a fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslatot és elfogadta az abban előterjesztett költségvetésnek több költségeit, s egyszersmind kimondá, hogy a belügyminisztérium a végleges szervezésről szóló javaslatot 1882-re nézve okvetlen terjeszsze a ház elé. Ezzel az ülés véget ért. Az ipartörvény revíziója ügyében egybehívott értekezlet tárgyalásaiból. — 6-ik ülés, febr. 28. — fortatandó jogkörének szabályozásával továbbra is meghagyandónak véli. Utánna Csepreghy János szólt. Nézete szerint két irány van. Az egyik az, a mely minden áron kényszertársulatot akar és a másik az, a mely azt akarja végrehajtatni, a mit azok a kényszertársulattal kívánnak érvényesíteni és amely nem tartja a tömeget oly missióra alkalmasnak, hogy ellenőrizhessen és felelősséggel működhessék felfelé. Szóló ez utóbbi irányt ajánlja, amely ha nem fogadtatnék el, hajlandó a porosz novellát sajátjává tenni, de azon hozzáadás nélkül, amelyet a túloldal akar, t. i. hogy kényszer legyen, mert ezt lehetetlennek tartja. Helfy Ignác volt a következő szónok. Ha a kényszertársulás hívei kijelentenék, hogy az iparszabadságot épségben akarják fenntartani, hogy a létező törvénynek első cikkét nem akarják módosítani és hogy a kényszertársulásnak szerintük is az a célja, hogy erősebb testületi működés jöjjön létre, akkor egy közvetítő indítványnyal lépne föl. S ez az: mondassák ki, hogy mindenki, aki egy városban, vagy bárhol iparüzletet nyit, egyszers mindenkorra, mikor üzletét megnyitja, egy bizonyos öszszeget tartozik az iparpénztárba fizetni. Erre van példa oly országokban, hol a szabad ipar honol, mint Belgium déli részében Franciaországban és Olaszország felső részében. Még dr. Weisz Béla szólt s azután elnek a tanácskozást az első pont felett bezártnak nyilvánitá. A második kérdőponthoz ma csak Ney Béla és Mudrony Soma szóltak s a tanácskozás folytatása szerdára halasztatott. A mai ülést elnöklő Kemény Gábor fő ipar- és kereskedelemügyi miniszter nyitotta meg hosszú beszéddel, melyben az előtte elmondottakat taglalva, kifejti, hogy ő a jól rendezett közigazgatási terület beosztásának összeegyeztetési elvét irányadóul elfogadván, minden törvényhatóság területére egy kötelező ipartestület felállítását látja indokoltnak elsősorban, másodsorban az eddigi iparhatóságotnálgyakran eltemetik a babjain könnyelműen játszadozó sajkát , lelkünket. Kértem, hogy ne aggódjék miattam, biztosítottam, hogy semmi bajom nincs, s mondtam neki, feküdne le. Pár perc múlva könnyű, nyugodt lélekzetvétele tanusítá, hogy alszik. Boldog gyermek, álmait egy könnyű lábú, vidám keringő-táncos népesíti meg, migén nehéz, sajgó sebekkel szívemen számolom az órák egyhangú ütését, s egy pillanatra sem jó üdítő álom szememre. A lámpa halvány fénye bágyadt sugarakat font férjem arcképe köré. Oly sokáig ■elnéztem e szép, szenvedélyes arcot, azokkal a nagy, lázasan égő, sötét szemekkel, élveteg, széles ajkait a könnyelmű, gondtalan mosolyokkal. Oh! Mikor még e kép eredetije annyi szeretettel telve nézett rám, amikor még ez ajkak annyi csókkal bobták el ajkaimat. — Nincs nagyobb kin, mint a múlt boldogságra emlékezni a jelen fájdalma közt, mondja Dante, a „Divina comoedia“ koszorús költője. Oh! mily igazságot rejtenek e szavak. Nap nap mellett jobban szenvedek, nap nap mellett jobban sajog szivemnek soha nem hegedő vérző sebe, s ha a jövőbe tekintek, eliszonyodom, mi minden szenvedések várnak még reám. Némely ember végzete az, hogy fokonként jusson el a Golgotha magaslatára, önmegtadással várom tehát, mikor lesz vége gyötrelmeimnek, s mikor engedi meg a mindenható végtelen kegyelme, hogy elmondjam: „Uram elvégeztetett!“ Oh! milyen jó volna aludni és Suba föl nem ébredni többé. Nem tudok többet írni, testben, lélekben meg vagyok törve ■— öles sírig szerető — szerencsétlen Alice-od. (Folyt. köv.) I( Ü L F Ö L D. Az angolok ujabb veresége. Londonba érkezett távirati jelentések az angolok újabb jelentékeny vereségéről adnak hírt. A Reuter-ügynökség legkorábbi jelentése Newcastleból így hangzott: Colley ezredes tegnap éjfélkor hat század kíséretében a Mont-Prospectről megtámadta a Laingenektől balra fekvő és „Spitzkop“ nevet viselő pozíciót. Az egész délelőttön át fegyvertüzelést hallottak; a boerek nagy számmal kezdtek előnyomulni Laingonek és Colley ezredes haderői közé. A Newcastleból tegnap délután érkezett távsürgöny jelenti: Az angolok visszavezettek a „Spitzkop“ pozícióból. A veszteség mind a két részen igen jelentékeny; számos angol katonatiszt, köztük több magasrangú elesett vagy súlyosan megsebesült. A Reuter-ügynökséghez Newcastleból érkezett és tegnap estétől kelt távirat jelenti, hogy az angol táborba érkezett sebesültek azt beszélték, hogy Colley ezredes elesett s csak száz angol menekült meg A boerek négyszer támadták meg a dombot és már vissza akartak vonulni, a midőn az angolok, lőszerhiány következtében kényszerítve voltak feladni az elfoglalt állást. Egy konzervatív a socialismus mellett. A német mezőgazdák kongressusát tegnap rekesztették be. A munkások biztosítására vonatkozó törvény tárgyalásakor igen figyelemreméltó nyilatkozatot tett Röe 11 báró, ki egyebek közt azt mondá: Egész határozottan tiltakoznom kell Kennemann úr antisociális határozati javaslata ellen ; a sociáldemokrata irányzatok jó magot rejtenek magukban és ez az oka, hogy a munkások nagy többségükben a sociáldemokrata párthoz tartoznak. Szuronyokkal talán pillanatnyilag féken tarthatjuk a sociáldemokratákat, de kiirtani, sohasem irtjuk ki őket. Mi sem lehet átkosabb, mint a socialisták jogosult követeléseit ellenezni. Örömmel hallottam, hogy olyan nagy tekintélyű régi grófi család ivadéka, mint Dürkheim gróf itt nyíltan és őszintén socialistának mondotta magát. A jövendő gazdasági refomja a socializmus, ezen már nem lehet változtatni. Most, már az a feladat, hogy ezt a gazdasági reformot szervesen és egymás Iránban léptessük életbe. A jövő pártja az lesz, mely magához ragadja a socializmust, és én mint konzervatív ember csak azt óhajtom, hogy ez a konzervatív párt legyen. (Helyeslés.) Nézzék meg csak az ultramontán pártot. Nem egyházpolitikusok, hanem elsősorban sociálla követeléseik azok, méhek nagyságaim* hozzájárultak. Nézzék Bismarck herceget. Ő a socializmust kalapácsnak használja, hogy összetolja vele a sociáldemokráciát. Kérem önöket, ejtsék ki Kennemann úr antisociális indítványát, hogy a szabadelvű lapok ne mondhassák: a konzervatív agráriusok most a mi álláspontunkhoz közeledőet. Is élénk helyeslés.) A porta s a görög kérdés. Mint egy mai keletű konstantinápolyi sürgöny jelenti, tegnap ült össze a szultán elnöklete alatt a nagy tanács, mely az összes jelenlegi és volt miniszterekből, valamint a főrangú katonatisztekből áll, hogy határozatot hozzon a görög ügyre vonatkozólag. A porta válasza a nagykövetek febr. 21-ei jegyzékeire, függetlenül a Görögországra, vonatkozó tárgyalások menetétől, jelezni fogja azon engedményeket, melyeket a porta az okt. 3-diki engedményeken felül tenni óhajt, hogy a békét fenntartsa; a tanács egyszersmind Server pasát az államtanács elnökét és Ali Nizami pasát, a vezérkar főnökét kinevezte meghatalmazottakká a nagykövetekkel folytatott tárgyalásokhoz. KARCOLATOK. Ma a nemzeti színházban egy épen nem szabadelvű német költő szabadelvű darabját adják,amelynek egy alakja II. Filöptől . . . gondolatszabadságot követel. Azt mondják, hogy ennek mi sem vagyunk szűkében. A gondolat szabad, mert leírhatjuk bátran, tartalék nélkül. Az államügyész közbelép, az esküdtszék összeül ; ha ön él, azért ítéli el, mert az a közönség, amelyre eszméinket leírva hivatkozunk, ha pedig fölment, megértük eszméink diadalát : a közönség velünk van. * Itt azonban közelről vizsgáljuk az állapotot, úgy találjuk, hogy Fosa marque-val még mi mkjt kérhetjük II. Fülöptől a gondolat-szabadságot. A gondolat magában csiripelhet, mint a kantba zárt madár. Virulhat, mint a kopár szirten, emberkerült a vadonban kinőtt virág. Mit törődik Tisza Kálmán és mameluk-fia-ja azokkal, akik a gondolatot gondolják, és leírják : írjatok, beszéljetek ! Nőjjön ki bátran a vetés ! Van neki egy bunkója, az a híres többség, melylyel sárba veri a gondolatot, mikor már tette, gyümölcsösé kellene válnia ! * S kinek mondja hát Fosa marquis : „Fölség, adj gondolat-szabadságot !” Mondja a népnek, melyhez mi intézzük szavainkat, GIL BLAS. Mai képünkhöz, Paris ünnepet ül. Hugo Viktor a francia irodalom leglánglelkűbb szelleme, e kimagasló költő óriás, a „Chatiments“ a „L’one“ a „Nyomorultak“ „1793“ „A nevető ember“ stb. babérkoszorús írója üli nyolcvanadik születésnapját. Egész Franciaország egyesült, hogy legnagyobb láng elméjét hozzá illő módon ünnepelje. Az ünnepélyt rendező bizottság Frankhon legkitűnőbb neveit egyesíti magában, köztük van Renan, Louis Blanc, Dumas, Daudet, Copée, Legouvé, Girardin és más kitűnőségek. Külföldről is számtalan emléklap és üdvözlő sürgöny érkezett Hugóhoz, melyet Auerbach, Spielhagen, Tennyson, Langfellow, Freytag, Bodenstedt küldtek, a magyar és a bécsi íróktól, a magyar akadémikusoktól, szóval a világ összes kiváló költői és íróitól. Az Avenue d'Eyau ahol a költő lakása van, szőnyegekkel és virágokkal van díszítve, szóval az egész ország ünnepli nagy emberét. A számtalan küldöttségek közül, kímélve az ősz költő egészségét s ismerve a költőnek a gyermekek iránti kiváló szeretetét, csak egy gyermekküldöttség tisztelgett személyesen, melyet egy szép lányka vezetett, ki Mendes Catuilenek ez alkalomra irt üdvözlő költeménye szavalta. Lapunk mai képe az ősz költő kiválóan sikerült arcképét hozza, sokszor megénekelte két unokájával Györgygyel és Jankával. A képnél kellemesebb meglepetést nem küldhetünk olvasóinknak a nagy költő 80-ik születés-ünnepe alkalmából, mely egyszersmind a mi szerény hódolatunk is a fenkelt lángszellemmel szemben.