Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Litván György: Egy kivételes jellem próbatételei

A BEFEJEZETTSÉG MINDIG a szük­ségszerűség látszatát kelti. Több mint egy évtizeddel a második emig­rációban bekövetkezett halála, és sok eszten­dővel hamvainak ünnepélyes hazahozatala után, ma már tudomásul vettük és meg­szoktuk Károlyi Mihály rendkívüli, szinte páratlan ívelésű pályáját, s csodálni is vala­hogy úgy csodáljuk, mint valami természeti tüneményt. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni ar­ról, hogy ez a tragikus fenségű ív milyen sok­szor megtörhetett volna, s mindeddig alig kutattuk, mi is volt tulajdonképpen az a haj­tóerő, amely ezt a nagyszerű emberi életet minden buktatón átsegítette, mindig to­vább röpítette, s mindig „saját" — ma már szükségszerűnek érzett — pályáján tartotta. Az osztály-determináltságot, még a szó közvetett értelmében is, Károlyi esetében nyugodtan kizárhatjuk. Kívüle csak egyet­len magyar arisztokratáról tudok, aki, nálá­nál is korábban, ugyancsak eljutott a szocia­lizmus eszmevilágához: az anarchista gróf Batthyány Ervinről, Szabó Ervin barátjáról, sok, zsákutcába futott, jobb sorsra érdemes forradalmi törekvés kissé különc, de mindig áldozatkész, lelkes és szerény, korán emig­rációba vonult és méltatlanul elfeledett tá­mogatójáról. Batthyány Ervin azonban fiatalon egy esz­me megszállottjává lett, s ebből merítette az erőt, hogy szembeszegüljön osztályával. Ká­rolyinál viszont, azon kívül, hogy kora ifjú­ságától kezdve rendületlenül hitt a társadal­mi haladás szükségességében, hiába keres­sük azt az „eleve" adott filozófiai vagy poli­tikai meggyőződést, amelyet élete során tű­zön-vizen át követett volna. 1912-ben még Litván György Egy kivételes jellem próbatételei Károlyi beszédet intéz az Országház előtt összegyűlt tömeghez (Új Idők 1918. nov. 24.) Károlyi feleségével, a Parlamentből jövet (Érdekes Ujság, 1918. okt. 31.) 12

Next