Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Volly István: „Múzeumi Zenés Délelőttök”

Féltve őrzött hatalmas vagyon egy részét, az Esterházy kincstárat rejtette magában évszázadokig a magas hegyen épült Fraknó vára. Féltve őrizzük évtizedek óta az Ipar­művészeti Múzeum budapesti palo­tájában. Az Esterházy család gyors társa­dalmi felemelkedésének és nagy gaz­dagságának alapjait Miklós (1582 — 1645) nádor vetette meg. Közéleti tevékenysége által nagy tekintélyre, királyi adományok és szerencsés házasságok révén hatalmas birtokra tett szert. Kincstárát nyugat-magyar­országi (ma: Burgenland, Forchten­stein) várában rendezte be. Legidő­sebb fia, László, három ifjú unoka­testvérével együtt a törökök elleni harcok során esett el Vezekénynél.Az örökébe lépő öccse, Pál (1635 — 1713) hosszú és tevékeny élete folya­mán atyjához hasonlóan számos ma­gas méltóságot viselt és gyarapította vagyonát. Szintén nádor és gróf, aranygyapjas lovag, katona és főúr, aulikus politikus és mecénás, maga is író, költő, zeneszerző, nem minden­napi ízlésű műgyűjtő. Érdemeiért, mint a Habsburg abszolutizmus támo­gatója, hercegi rangot is kapott. A kincstárat számos műtárggyal gyarapí­totta, mely az idők folyamán több ro­kon család drágaságaival is gazdago­dott (Forgách, Lórántffy, Nádasdy stb.) Herceg Esterházy Pál unokája, „Fényes" Miklós (1714—1790) az általa kiépített süttöri (később Eszter­háza, ma Fertőd) kastélyába szállít­tatta a berendezési és műtárgyak egy részét, különös tekintettel Mária Terézia királynő látogatására. De a kismartoni (Eisenstadt) kastélyba is átvittek kincstári darabokat. A csa­ládtagok a XIX. század folyamán nem sok értékkel gyarapították a kincstár állagát, azonban először engedélyez­tek közszemlére tenni bizonyos fest­ményeket, ezüstműveket. 1876-ban Pesten az árvízkárosultak javára ren­ Hoffné Détári Angéla Az Iparművészeti Múzeum kincs­gyűjteménye f­­­ dezett tárlaton, majd az 1884-es nagy ötvösművészeti kiállításon, 1889-ben a bécsi Schwarzenberg palotában rendezett ötvöskiállításon és a város­ligeti millenniumi rendezvényeken. 1919-ben a magántulajdonban levő nagyértékű műkincsek államosítása­kor a fraknói kincstár anyagát Buda­pestre szállították. A proletárdikta­túra bukása után — mivel az első világháborút követő békeszerződés az eredeti őrzési helyet Ausztriához csatolta — a gyűjteményt a család az Esterházy hitbizomány letéteként az Iparművészeti Múzeumban he­lyezte el. A második világháború végén a család magához vette az egész gyűjteményt és a budavári Esterházy palotában helyezte el. A palota bombatalálatot kapott, ennek következtében a kincstár műtárgyai nagyon súlyosan megsérültek, kisebb hányadában véglegesen elpusztultak. 1949-ben a romeltakarítási munká­latok közben előkerült roncsokat visszaszállították a múzeumba. Az értékes évszázados ruhákat, dísz­fegyvereket, arany és ezüstműveket, hegyikristály, elefántcsont és féldrá­gakőfaragványokat, csodálatos finom­ságú ékszereket az ötvös- és textil­restauráló műhelyekben gondos mun­kával állítják helyre. A kincstár egyik legbecsesebb ötvösműve a „Mátyás-kulacs". Ezzel az elnevezéssel csupán a mai muzeológia ruházta fel, bár korábbi publikációk is Mátyás király korára határozták meg készítési idejét. Az 1480 körüli, valószínűleg éppen a magyar királyi ötvösműhelyben létre­jött alkotást az egykori királyi kincs­tárból származtatja a jelenlegi művé­szettörténeti kutatás. Az aranyozott ezüstből készült, hatalmas méretű díszedény néhány éve kölcsönképpen a Nemzeti Múzeum magyar történeti kiállításán látható. Fedelén és nagy kerek edénytestének középpontjában „COMES NICOLAUS ESTER­HÁZY PALATÍNUS, EQUES AU­ Repülő Ámor. Melldísz (násfa). Arany, zománc és drágakövek. Német, 1600 körül. Kárász Judit felvételei „Mátyás-kulacs". Aranyozott ezüst, 1480 körüli magyar munka Bethlen Gábor eljegyzési násfája. Ezüst, zománc és drágakövek. Magyar, 1626 előtt 23

Next