Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - A megyék Budapestért

ANKÉT A JÖVŐRŐL A „Budapest" kérdésére válaszol: BONDOR JÓZSEF, építésügyi és városfejlesztési miniszter A centenárium fokozottan irányította az egész ország figyelmét a fővárosra. Előadá­sok, ünnepi rendezvények, kiállítások, az újságok és folyóiratok cikkei sokoldalúan idézték fel Budapest múltját, hogyan vált a három, jellegében különböző város­egy­séggé; a fejlődés milyen útját járta be, míg az ország gazdasági, ipari és kulturális fő­központjává nőtt. Hasonló részletességgel elevenítették fel a fővárosnak a felszabadu­lás óta eltelt időszakát, a romokból újjáéle­dést, a szabadság megtartásának küzdel­meit, a szocializmus építésének eltelt esz­tendeit. A centenárium iránt megnyilvánult orszá­gos érdeklődés félreérthetetlenül bizo­nyítja, hogy a magyar nép magáénak érzi a fővárost, büszke fejlődésére, új létesítmé­nyeire. Budapest fejlődésének eredményei adnak sokak számára ösztönzést, hogy sa­ját városuk­ községük fejlesztésében — ta­náccsal, tettel, anyagi hozzájárulással — aktívan vegyenek részt. A múlt és a jelen eseményeinek részletes felidézése fokozza az emberek érdeklődését az ismeretlen jövő iránt. Vajon milyen lesz a jövő Budapestje? Mit hoznak a következő évek , évtizedek? Budapest lakossága a következő időszak­ban is növekedni fog, a növekedés üteme azonban lassúbbodik. Ez a csökkenő tenden­cia azoknak a központi intézkedéseknek következménye, amelyeket a kormány a településhálózat tervszerű fejlesztése, a munkahelyek tervszerű telepítése érdeké­ben tett. A lakosságszám bizonyos mértékű növekedése előnyös, mert ezzel lehet csak biztosítani a budapesti munkaerőszükséglet egyensúlyát. Az érem másik oldalát tekint­ve ez a létszámnövekedés újabb problémák forrása: a nagyobb lakosságszám növeli a lakásgondokat, az ellátás és szolgáltatások iránti igényeket. Budapest elkövetkező másfél-két évtize­dében a lakásellátás jelenti az elsőrendű problémát. E sok fokozatú problémakörön belül mindenekelőtt a lakáshiányt kell meg­szüntetni. Olyan mennyiségű lakást kell építeni, hogy minden budapesti család meg­felelő színvonalú, önálló lakásban lakhas­son. Erre párthatározatok és kormányren­deletek kötelezik a tanácsokat és az építé­si szervezeteket. A lakásépítés természetesen nemcsak a puszta lakás megépítését jelenti. E gyűjtő­fogalomba értjük mindazokat a létesítmé­nyeket, intézményeket, melyek a családok életviteléhez szükségesek a lakókörnyezet­ben, kezdve a mindennapi bevásárlástól, a gyermekjátszóterektől, a legkülönbözőbb kommunális és egyéb szolgáltató létesítmé­nyeken, oktatási-nevelési, egészségügyi lé­tesítményeken keresztül a sportpályákig, a napi szabadidőben üdülést nyújtó par­kokig, terekig, egészen a kocogásra alkal­mas területekig. A fővárosban mintegy 100 000 lakásigény­lőt tartanak számon. Ne tévesszen meg senkit ez a szám! Ahhoz, hogy a lakáshiányt felszámoljuk, hogy a folyamatosan jelentkező új lakás­igényeket — új házasok, vidékről felvándo­roltak, felnőtt korba lépő személyek, akik önállósítani kívánják magukat a szülői ház­tól stb. — kielégítsük, és pótoljuk azokat a lakásokat, melyeket életveszély vagy mű­szaki és funkcionális avultság miatt, építke­zésekkel kapcsolatos városrendezési okok­ból, vagy a környezeti ártalmak kiküszöbö­lése érdekében le kell bontani, — a követ­kező 15 év alatt előreláthatóan mintegy há­romszázezer új lakást kell építeni. Amikor az építőipar ezt a feladatát be­fejezi, a főváros minden három lakásából kettő már a felszabadulás utáni időben készült el. Ebből az arányból már valamennyire ér­zékelni lehet, hogy az előttünk álló idő­szakban kialakul az új Budapest. Az is nyil­vánvaló, hogy ez a lakásépítési tevékenység, méretei következtében, a főváros egész területét be fogja hálózni, a külső és belső területeket egyaránt. A jövőben is folytatódik Budapesten a lakótelepek építése. Az eddig épült lakótele­peink színvonala megüti a nemzetközi mér­téket. Különböző szervek részéről számos lakótelepen végrehajtott vizsgálatok során a lakók ezrei mondták el véleményüket la­kásukról és lakókörnyezetükről. E telepek lakóinak 80—92%-a elégedett; 70—75% úgy nyilatkozott, hogy „nagyon szeret" ott lakni. Ezt az arányt igen kielégítőnek érté­kelhetjük. Azt nem lehet elvárni, hogy az egész társadalom egyöntetűen a lakótelepet tekintse az egyedüli és legkielégítőbb lakó­környezetnek. De az adatok bizonyítják, hogy a lakosság nagy többségénél csatát nyert a lakótelep. A vizsgálatok során számos bírá­lat is elhangzott. Ezeknek egy kisebb — de hangos — része nem számol eléggé jelen­legi lehetőségeinkkel és eltérően értékeli kötelezettségeink teljesítésének sorrend­jét. Többségük azonban sok helyes megál­lapítást tartalmaz, és javaslatokkal segíti az építőipar feladatainak színvonalasabb végre­hajtását. Mindezt figyelembe véve, arra törek­szünk, hogy új lakótelepeink — az épületek elrendezésében, formában, tömegalakítás­ban, színhatásban — mind változatosabb ké­pet mutassanak, és egyre teljesebben bizto­sítsák a lakosság lakókörnyezettel kapcsola­tos igényeinek kielégítését. A lakótelepi építkezésekkel párhuzamo­san folytatódik — növekvő arányban — az elavult belső városrészek átépítése. Közis­mert tény, hogy az elavult belső városré­szek átépítése lakások tömeges bontását igényli. Némely esetben számot kell vetni azzal is, hogy — az egészséges környezet kialakítása érdekében —egy-egy körzetben több lakást kell bontani, mint amennyi az adott területen újonnan építhető. Éppen ezért nagyon gondosan kell megválasztani a lakótelepi építkezések és a belső város­részek átépítésének arányát, különösen ad­dig, amíg lakáshiány van. Ez vonatkozik az építendő lakások nagy­ságára is. A lakások méreteit fokozatosan növelni fogjuk, és arra törekszünk, hogy anyagi lehetőségeink fejlődésével párhuza­mosan a lakások funkciójukban is mindjob­ban megfeleljenek a követelményeknek; azzal azonban semmiképpen nem lehet egyetérteni, hogy — ugrásszerűen növelve a lakások alapterületét — a lakásigénylők egy része nagy lakáshoz jusson, míg a másik része semmit sem kaphat. Budapest lakóterületeit nemcsak az el­következő új lakásépítések fogják átalakí­tani. Felújításra kerülnek azok a városrészek, ahol a lakások többsége gazdaságosan kor­szerűsíthető. Ezeken a területeken — a la­kások felújításával párhuzamosan — az el­avult lakóépületeket le fogja bontani. En­nek révén — utak, parkok, játszóterek épí­tésével — biztosítani lehet az egészséges környezetet. A törekvés az, hogy e város­részek — kiküszöbölve a környezeti ártal­makat — megőrizzék a jövő számára Buda­pest hagyományos jellegét, utcáinak, épü­letegyütteseinek bensőséges hangulatát. Bizonyos, hogy a fővárosi lakosok egy része itt fogja megtalálni az igényeinek legmeg­felelőbb környezetet. A múlt értékeinek megőrzése mellett az elkövetkező időszak egyik fontos feladata a főváros táji szépségeinek fokozott megőrzése és fejlesztése. Budapestet fekvése a legszebb világváros

Next