Budapest, 1973. (11. évfolyam)
11. szám november - A megyék Budapestért
ANKÉT A JÖVŐRŐL A „Budapest" kérdésére válaszol: BONDOR JÓZSEF, építésügyi és városfejlesztési miniszter A centenárium fokozottan irányította az egész ország figyelmét a fővárosra. Előadások, ünnepi rendezvények, kiállítások, az újságok és folyóiratok cikkei sokoldalúan idézték fel Budapest múltját, hogyan vált a három, jellegében különböző városegységgé; a fejlődés milyen útját járta be, míg az ország gazdasági, ipari és kulturális főközpontjává nőtt. Hasonló részletességgel elevenítették fel a fővárosnak a felszabadulás óta eltelt időszakát, a romokból újjáéledést, a szabadság megtartásának küzdelmeit, a szocializmus építésének eltelt esztendeit. A centenárium iránt megnyilvánult országos érdeklődés félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a magyar nép magáénak érzi a fővárost, büszke fejlődésére, új létesítményeire. Budapest fejlődésének eredményei adnak sokak számára ösztönzést, hogy saját városuk községük fejlesztésében — tanáccsal, tettel, anyagi hozzájárulással — aktívan vegyenek részt. A múlt és a jelen eseményeinek részletes felidézése fokozza az emberek érdeklődését az ismeretlen jövő iránt. Vajon milyen lesz a jövő Budapestje? Mit hoznak a következő évek , évtizedek? Budapest lakossága a következő időszakban is növekedni fog, a növekedés üteme azonban lassúbbodik. Ez a csökkenő tendencia azoknak a központi intézkedéseknek következménye, amelyeket a kormány a településhálózat tervszerű fejlesztése, a munkahelyek tervszerű telepítése érdekében tett. A lakosságszám bizonyos mértékű növekedése előnyös, mert ezzel lehet csak biztosítani a budapesti munkaerőszükséglet egyensúlyát. Az érem másik oldalát tekintve ez a létszámnövekedés újabb problémák forrása: a nagyobb lakosságszám növeli a lakásgondokat, az ellátás és szolgáltatások iránti igényeket. Budapest elkövetkező másfél-két évtizedében a lakásellátás jelenti az elsőrendű problémát. E sok fokozatú problémakörön belül mindenekelőtt a lakáshiányt kell megszüntetni. Olyan mennyiségű lakást kell építeni, hogy minden budapesti család megfelelő színvonalú, önálló lakásban lakhasson. Erre párthatározatok és kormányrendeletek kötelezik a tanácsokat és az építési szervezeteket. A lakásépítés természetesen nemcsak a puszta lakás megépítését jelenti. E gyűjtőfogalomba értjük mindazokat a létesítményeket, intézményeket, melyek a családok életviteléhez szükségesek a lakókörnyezetben, kezdve a mindennapi bevásárlástól, a gyermekjátszóterektől, a legkülönbözőbb kommunális és egyéb szolgáltató létesítményeken, oktatási-nevelési, egészségügyi létesítményeken keresztül a sportpályákig, a napi szabadidőben üdülést nyújtó parkokig, terekig, egészen a kocogásra alkalmas területekig. A fővárosban mintegy 100 000 lakásigénylőt tartanak számon. Ne tévesszen meg senkit ez a szám! Ahhoz, hogy a lakáshiányt felszámoljuk, hogy a folyamatosan jelentkező új lakásigényeket — új házasok, vidékről felvándoroltak, felnőtt korba lépő személyek, akik önállósítani kívánják magukat a szülői háztól stb. — kielégítsük, és pótoljuk azokat a lakásokat, melyeket életveszély vagy műszaki és funkcionális avultság miatt, építkezésekkel kapcsolatos városrendezési okokból, vagy a környezeti ártalmak kiküszöbölése érdekében le kell bontani, — a következő 15 év alatt előreláthatóan mintegy háromszázezer új lakást kell építeni. Amikor az építőipar ezt a feladatát befejezi, a főváros minden három lakásából kettő már a felszabadulás utáni időben készült el. Ebből az arányból már valamennyire érzékelni lehet, hogy az előttünk álló időszakban kialakul az új Budapest. Az is nyilvánvaló, hogy ez a lakásépítési tevékenység, méretei következtében, a főváros egész területét be fogja hálózni, a külső és belső területeket egyaránt. A jövőben is folytatódik Budapesten a lakótelepek építése. Az eddig épült lakótelepeink színvonala megüti a nemzetközi mértéket. Különböző szervek részéről számos lakótelepen végrehajtott vizsgálatok során a lakók ezrei mondták el véleményüket lakásukról és lakókörnyezetükről. E telepek lakóinak 80—92%-a elégedett; 70—75% úgy nyilatkozott, hogy „nagyon szeret" ott lakni. Ezt az arányt igen kielégítőnek értékelhetjük. Azt nem lehet elvárni, hogy az egész társadalom egyöntetűen a lakótelepet tekintse az egyedüli és legkielégítőbb lakókörnyezetnek. De az adatok bizonyítják, hogy a lakosság nagy többségénél csatát nyert a lakótelep. A vizsgálatok során számos bírálat is elhangzott. Ezeknek egy kisebb — de hangos — része nem számol eléggé jelenlegi lehetőségeinkkel és eltérően értékeli kötelezettségeink teljesítésének sorrendjét. Többségük azonban sok helyes megállapítást tartalmaz, és javaslatokkal segíti az építőipar feladatainak színvonalasabb végrehajtását. Mindezt figyelembe véve, arra törekszünk, hogy új lakótelepeink — az épületek elrendezésében, formában, tömegalakításban, színhatásban — mind változatosabb képet mutassanak, és egyre teljesebben biztosítsák a lakosság lakókörnyezettel kapcsolatos igényeinek kielégítését. A lakótelepi építkezésekkel párhuzamosan folytatódik — növekvő arányban — az elavult belső városrészek átépítése. Közismert tény, hogy az elavult belső városrészek átépítése lakások tömeges bontását igényli. Némely esetben számot kell vetni azzal is, hogy — az egészséges környezet kialakítása érdekében —egy-egy körzetben több lakást kell bontani, mint amennyi az adott területen újonnan építhető. Éppen ezért nagyon gondosan kell megválasztani a lakótelepi építkezések és a belső városrészek átépítésének arányát, különösen addig, amíg lakáshiány van. Ez vonatkozik az építendő lakások nagyságára is. A lakások méreteit fokozatosan növelni fogjuk, és arra törekszünk, hogy anyagi lehetőségeink fejlődésével párhuzamosan a lakások funkciójukban is mindjobban megfeleljenek a követelményeknek; azzal azonban semmiképpen nem lehet egyetérteni, hogy — ugrásszerűen növelve a lakások alapterületét — a lakásigénylők egy része nagy lakáshoz jusson, míg a másik része semmit sem kaphat. Budapest lakóterületeit nemcsak az elkövetkező új lakásépítések fogják átalakítani. Felújításra kerülnek azok a városrészek, ahol a lakások többsége gazdaságosan korszerűsíthető. Ezeken a területeken — a lakások felújításával párhuzamosan — az elavult lakóépületeket le fogja bontani. Ennek révén — utak, parkok, játszóterek építésével — biztosítani lehet az egészséges környezetet. A törekvés az, hogy e városrészek — kiküszöbölve a környezeti ártalmakat — megőrizzék a jövő számára Budapest hagyományos jellegét, utcáinak, épületegyütteseinek bensőséges hangulatát. Bizonyos, hogy a fővárosi lakosok egy része itt fogja megtalálni az igényeinek legmegfelelőbb környezetet. A múlt értékeinek megőrzése mellett az elkövetkező időszak egyik fontos feladata a főváros táji szépségeinek fokozott megőrzése és fejlesztése. Budapestet fekvése a legszebb világváros