Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Bolyongások a budai hegyek határán

nem érthető: a két személy vala­milyen templomnak, mégpedig valamilyen tornyos templomnak megalapítója volt. Valamelyik templomnak — mondom —, mert semmiképpen sem a buda­jenői templomnak. Noha abban őrzik. Ugyanis ez a kétalakos dombormű — stílusformái sze­rint — kétségkívül román kori alkotás. A jenői templom pedig gótikus. A reliefet a XII. század­ban faragták, jó százötven-két­száz évvel korábban, mintsem hogy a templom alapjait lerakták volna. Meglehet, hogy ezt a temp­lomalapítási emlékkövet egykori kegyeletes kezek talán a szom­szédos Telki község területéről hozták ide. Ott ugyanis már 1198-ban állt egy — István királynak szentelt — bencés monostor. Alapítója, Micha ispán még 1224-ben is élt. Mivel a telki bencés monostorból egyetlen kő sem maradt, s mivel maga a telki bencés monostor jogutóda Tel­kiből Jenőre települt, elképzel­hető, hogy a jenői dombormű a hajdani Telki földesurát jeleníti meg — feleségestül. A jenői romtól — amely nem egy festőművésznek adhat ihle­tet — elnézünk a Vértes hegyei felé. A közeli határhegy peremén hatalmas épület fehérlik. Zsámbék romjai Némely régi történetbúvárok, a természet s a művelődéstörté­net budapesti rajongói már vagy egy évszázada szellemi sajátjuk­nak tekintik, kissé annektálták Zsámbékot. Hol is kezdjem ? Az eredetileg bizánci császár­nak szánt és nevelt III. Béla ki­rálynak (1173-1196) országlása azoknak a korszakoknak egyike, amikor a hazai műveltség szíve együtt dobogott a világéval. Ami­kor a világtörténelmi jelenidőt nem évtizedes, vagy évszázados késéssel követtük. Gazdasági ha­talom, katonai erő dolgában — de lélekszámban is — III. Béla Magyarországa Angliával, Fran­ciaországgal vetekedett. Ekkor indult hódító útjára a hazai írás­beliség. A királyi kancelláriában ekkor írta történeti művét a pá­rizsi egyetemet járt Anonymus. A királyi kápolnából ekkor szű­rődtek ki először azoknak a több­szólamú énekeknek dallamai, amelyeket Elvinus, „a király muzsikusa" Párizsban, a Saint Victor-egyház énekeseitől, a po­lifónia felfedezőitől tanult el s hozott magyar földre. III. Béla francia feleségével számos fran­cia főember került Magyaror­szágra. Ezek közé az új­ hozók közé tartozott Aynard lovag is, Cham­pagne szülötte. Hamarosan gyö­keret vert nálunk. Birtokot ka­pott — a zsámbéki uradalmat —, családot alapított. Fiai már ma­gyarok, Ajnárfiaknak hívják őket. Az Ajnárfiak történeti emléke nem csupán sárguló oklevelekben maradt fenn. Monumentális, kőbe faragott emlékünk róluk Budapest közeli környékének leg­szebb műemléke: a zsámbéki rom. A háromhajós, kéttornyú, ha­talmas zsámbéki bazilikának ké­pét látni és láttatni kell. Az író gyarló tolla legfeljebb Zsámbék­nak, a falu s az épület sorsának pár adatát rögzítheti. Aynard lovag 1186-ban kapta ki­rályi adományba a zsámbéki királyi uradalmat. Az Aynardfiak közeli várának — ma erdő borította — rom­jait nemrégiben dr. Kiss Ákos, a kiváló művészettörténész fedezte fel. Utódaik — sorukban az ékes neve­zetű Smaragdus ispán — 1258-ban alapítják (és szentelik Keresztelő Jánosnak) nemzetségi monostorukat. A francia építészet zsámbéki reme­két francia (premontrei) szerzetesek­kel népesítették be. 1475-ben Má­tyás király a monostort kedvelt pálo­sainak adta oda. Ugyanekkoriban Corvin János herceg kapta meg a zsámbéki uradalmat. 1541-ben a török feldúlja a monostort, a bará­tokat megölik. 1558-tól 1686-ig száz-százötven főnyi török őrség ta­nyázik a kolostor falai között. 1686. július 19-én — másfél hónappal Budavár végleges felszabadítása előtt — Bottyán János (ekkor még a császári ármádia huszár ezredese) és esztergomi huszárai lekaszabolják Zsámbék török őrségét. 1686-tól a királyi kamarától a Zichyek vásárol­ják meg a zsámbéki uradalmat. 1739-ben a pestis 825 halottat szedve majdnem újra elnépteleníti az ekkorra már svábokkal betelepített falut. 1763. június 28.: újra zsámbéki gyásznap! Erős földrengés rázza meg a tájat s a kolostorrom tovább rom­lik. Zsámbék festői romjai állandó témái a magyar műemlékvéde­lemnek. „A megtépázott temp­lomrom — melynek északi fala­s boltozatának egy része beom­lott — óriási kőpókhálóként kí­sértetiesen alácsüngő ívbordái­val, a szabad égnek meredő pil­léreivel ma is megkapó hatást tesz" — írja Möller István hely­reállítása után néhai Gerevich Tibor, román kori építészetünk nagy búvára. Felmerült annak lehetősége, hogy a zsámbéki romot műanyag­pótlásokkal egészítsék ki. Min­denesetre ez a munka megtörné a „zsámbéki átkot". Hiszen Zsámbék román kori bazilikájá­nak története 1541 óta, éppen A budajenői relief (XII. sz.) Moser Zoltán felvételei A csabdi templom romjai 25

Next