Budapest, 1975. (13. évfolyam)
2. szám február - Barkoczi Péter: Jókai három háza
Barkóczi Péter Jókai három Jókai Mórnak Budapesten három saját háza volt. A svábhegyi nyaraló a gyermekkori komáromi Sziget nyárilakának, gyümölcsösének emlékeiből, nosztalgiájából keletkezett. A második ház az anyai örökség és az emelkedő honoráriumok ingatlanba való helyezésének józan számításából. A híres „Sárga ház" pedig a kiegyezés utáni idők országos nagyravágyását jellemzi. Ybl Miklós egymás után építi a nagybirtokosok vidéki kastélyait és a Nemzeti Múzeum mögötti mágnásfertályt, a gazdag polgárság ekkor emelteti a Sugár út eklektikus palotáit , s a legolvasottabb magyar írónak, a kormányzópárt tagjának is jut valami: földszintes, falusias udvarház a kültelki Stáció utcában. A szívéhez nőtt svábhegyi nyaraló 1848. augusztus 29. Jókai Mór mintha saját regényalakja volna, titkon, szökve áll az oltár elé Piliscsaba falusi templomában Laborfalvi Rózával. Az egyházfi és a harangozó a tanúk. Épp csak hogy sikerült elillanni és kocsira szállni: a színésznő Svábhegyen bérelt nyaralójában már majdnem utolérte őket a fiát féltő anya és Petőfi, a jóbarát. Valószínűleg ez az emlék késztette arra a romantikus Jókait, hogy amikor az Erdély aranykora és az Egy magyar nábob tiszteletdíjaiból nyaralót kívánt venni, ne a divatos Zugligetet válassza (holott annak egyik vendéglőjében, Kovács János, névre kiállított hamis komáromi menlevéllel, néhány éve még rejtőzködött is). A Svábhegy vonzotta, ahová még csak kanyargó, meredek, vízmosásos út vezetett. Aljában megművelt szőlőskertek, de fentebb már csak erdő és mező ... Itt alakult egy kis zártabb település: a „hétház". Utolsó telkén felhagyott kőbánya, kis házzal. Az egész fundus három holdnyi. Ezt vette meg Jókai 2250 forintért. (Nyilván túlfizette, mert pl. Steindl Imrének, a parlament építészének aranyműves apja ekkor vásárolt a városi tanácstól egy kétholdnyi telket, potom ötven forintért. Igaz, hogy azon nem volt épület.) Milyen volt ez a svábhegyi telek és milyen a ház? Aki ismeri kissé Jókai írásait, azokból is tudhatja, mennyi szeretet, akarat, munka és pénz kellett hozzá, míg kialakult az a varázsos nyaraló, melynek — mint Mikszáth írja — még vidékről is akadtak bámulói: „ ... kíváncsiak voltak rá, éppúgy, mint a Lánchídra vagy a Múzeumra és a Nagy Kristófra, mert egyéb látnivaló úgysem volt Pesten." És most magát Jókait idézzük, amikor megvette a telket: „ .. . egy mély gödör volt az, sok agyagdomb, szakadékos hegyoldalak, benőve mind földi bodzával, galagonya és kökény bozóttal. Tüskésborz, kígyó sőt róka is lakott benne." Betemetni, egyengetni kellett, kitépni a földből a nagy szikladarabokat, azokat egy helyre gyűjteni, jók lesznek majd a ház bővítésére, így alakult ki az alsó és a felső kert, a kettőt összekötő kőlépcsőkkel. Az alsóban nemsokára paradicsomtövek pirosodtak, amiből tengernyit tesznek el télire. Itt terült el a konyhakert, sok veteménnyel, rengeteg munkát adva. A Pesti Napló ekkortájt közölte folytatásokban a Kárpáthy Zoltánt. S amikor el-elmaradt egy-egy kézirat, felüzent a szerkesztő: „Hallja az úr! vagy regényt írunk, vagy paszulyt öntözünk." A Csárdás csacsinak sokszor meg kellett járnia az utat a távoli Mátyás korabeli Városkúthoz. Később aztán megásatja Jókai a többszáz akós ciszternát s többé nem kell még a mosdóvizet is megőrizni az öntözéshez. A felső kertbe kerültek a gyümölcsfák. Sokuk a komáromi Sziget gyü- Az író a svábhegyi villa kertjében