Budapest, 1981. (19. évfolyam)
4. szám április - Vértesy Miklós: A Párisi Nagy Áruház
számára, s ezt az Andrássy úton (ma Népköztársaság útja) találta meg. Megvásárolta a Terézvárosi Kaszinó 29. szám alatti épületét, s ezt akarta átalakíttatni üzletközpontnak. Egy jónevű műépítész, Sziklai Zsigmond vállalta a munkát. Elkészítette a terveket, engedélyeztette az építésügyi hatóságoknál, és 1909 májusában megkezdte az átalakítást. Kiderült, hogy a házat eredetileg nemalapozták megfelelően. Az épület oszlopai — amelyek vastagságukat illetően erődnek is megfeleltek volna — hitvány anyagból készültek, már 1882-ben széthasadtak, s akkor vaspántokkal erősítették meg. Sziklai ezért júniusban leállíttatta a munkát. Szerinte két megoldás kínálkozott: a teljes átépítés vagy egy új objektum felépítése. Goldbergerék az utóbbi megoldást választották, mivel az átépítés költségesebb lett volna. Sziklai új tervet készített, s ennek alapján 1910 karácsonyára készen állt az új áruházi épület, vár köré csoportosul. Fölöttük, az V. emeleten irodák, fényképészműterem és a csomagoló kaptak helyet, a pincében pedig a különböző gépészeti berendezések és az alkalmazottak öltözői. A svéd gránitból álló homlokzat modern diadalkapufélét mutat, az összes födém, lépcső, tetőszerkezet vasbetonból készült, s így nem kell tartani újabb tűzvésztől. Az épület teljesen modern, megfelel rendeltetésének, és más helyen szépnek is mondanánk. Szerencsére Sziklai nem bontotta le a kaszinó egész palotáját, a hátsó, Szerecsen (ma Paulay Ede) utcai, reneszánsz homlokzatú részt meghagyta. Ennek emeletén található az egykori díszterem, amelyet Lotz Károly 1885-ben festett freskói díszítenek. Ezt is árusításra használták és használják ma is, néha különböző kiállítások színhelye. Fölötte büfé van. Új helyén 1911. március 3-án nyílt meg a Párisi Nagy Áruház, és hamarosan egyik nevezetessége lett a fővárosnak. Az ügyes vezetés, a jó kereskedelmi érzék és a hatásos reklám eredményeként nemcsak a pestiek látogatták sűrűn, hanem a vidékről felutazók sem mulasztották el felkeresni. Nem volt luxusáruház, az általában alacsony árak a nagy forgalom, kicsi haszon elvén alapultak. Egyik különlegessége volt az áruháznak a 96 filléres egységcsomag. Minden osztályon voltak ilyen csomagok, ennyiért lehetett kapni például sálat, bokavédőt, nadrágtartót, egy pár műselyem harisnyát, férfizoknit, gyermektrikót, női nadrágot, 8 pár cipőfűzőt, 6 poharat, 2 csészét, 17 méter hosszú szárítókötelet, egy üveg kölnit, fél liter rumot, konyakot, 40 deka csokoládét, 25 deka vajat, 4 doboz szardíniát, 3 és fél kiló babot, lencsét, egy kiló tarhonyát, makarónit és ezerféle más cikken kívül a büfében kávét tejszínhabbal és brióssal. A vidékről küldött megrendelésekkel külön osztály foglalkozott. A vállalat jövedelmét lényegesen növelte az alkalmazottak nagyfokú kizsákmányolása. Belépéskor külön nyilatkozatot kellett aláírniuk, hogy bármikor elbocsáthatók, felmondási időre nem tarthatnak igényt. A tolvajok ellen alkalmazott felügyelők vigyáztak a csenevész, vézna eladókra is, nehogy egy percet pihenjenek vagy panaszkodjanak. Hunyady Sándor riportot írt róluk, és ebben megállapította, hogy „a legpokolibb nyomor tanyázik ebben az üvegtetejű palotában, a nürnbergi áruk, selymek, szövetek, piperecikkek, ennivalók közt". Az áruházat osztályokra parcellázták, mindegyik bérlője önálló jogi személy volt. A bérlőknek a fix összegben meghatározott bér mellett naponta a nyers bevétel 5-8 százalékát be kellett fizetni, ez például 1933-ban, egy rossz gazdasági évben 5-600 ezer pengő volt — fizették továbbá a világítás, fűtés, hirdetés, vagyis a teljes rezsi mindegyikre külön meghatározott százalékát. Jellemző a részvénytársaság kapzsiságára, hogy több ízben, így 1933-ban is, különféle mesterkedésekkel a pénzügyi hatóságok előtt veszteségesnek tüntették fel a vállalatot, csakhogy ne kelljen fizetni nyereségadót. Az épület a főváros ostroma alatt aránylag csekély károkat szenvedett. A közönség előtt azonban sokáig zárva maradt. Hosszú ideig az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktárnak használta, csak nehezen vált újból áruházzá. Az ötvenes évek végén, miként 1911-ben a Rákóczi útról, egy elpusztult épületből ideköltözött egy másik áruház, a Divatcsarnok és itt működik ma is. HONISMERET ÁRUHÁZ A Tűzvész után. Csigó László reprodukciói A földszint és a négy emelet egy közepén üveggel fedett ud- 37