Budapest, 1981. (19. évfolyam)
5. szám május - Vörös Károly: Tüzes a bor, tüzes a lány— A Király utca története 2.
VÖRÖS KÁROLY „Tüzes a bor, tüzes a lány../" A Király utca története 2. A nagyvárosoknak évszázadok óta megvan a belső, területi munkamegosztásuk. Vannak előkelő lakónegyedeik, ettől elkülönülő igazgatási centrumaik, ismét máshol van a kereskedelmi központ, jellegzetes városrészekbe tömörül a kisipar, a városperemre szorulnak a gyárak meg a szegénység lakónegyedei. S ugyanígy minden nagyvárosban megtalálható a szórakozóhelyek sajátos városrésze, de területileg itt is elkülönülnek a jobbak, az előkelőbbek. Ilyen szempontból nem volt kivétel Pest-Buda és később Budapest sem. Mindezen városnegyedek, régiók körvonalai az ő térképére is felrajzolhatók, mint ahogy itt is megvannak a könnyebb, sőt, a rosszabb fajta szórakozásnak is a maga jellegzetes utcái. Ezek közül mutatjuk be az alábbiakban egynek tündöklését, majd hanyatlását, elszürkülését. A mai belső Majakovszkij utcáról, a hajdani Király utcának a Nagykörútig terjedő szakaszáról emlékezünk. Ennek az utcának, illetve utcarésznek születéséről és előkelő, klasszicista városi házakkal szegélyezett forgalmas utcává történt fejlődéséről korábban már írtunk. (Budapest 1981 (2.). Szóltunk a Városligetbe vezető, jóformán egyetlen útvonalnak növekvő forgalmáról: a száguldó hintókról, s az ellenük védelmet nyújtó, kiépülni kezdő járdákról. De az éppen hogy megszületett utca előkelő díszletei mögött egyre határozottabb vonalakkal rajzolódik ki egy másik arc. Most ezt kívánjuk bemutatni. Mert a Király utcai,,Pest legszebb utcája, mely a nagyváros egyetlen mulatóhelyére vezet" ( ahogy Nagy Ignác dicséri ironikusan) az 1840-es évek végén átalakulásban van, illetve gyors fejlődésének árnyoldalai is kezdenek megmutatkozni. Pokoli bűz lengi át: az utca két szélén folydogáló csatorna tele van férgekkel, az utcát nem söprik — s mindezt csak azért, hogy a sétáló (a kortárs író rosszmájú feltételezése szerint) annál jobban tudja becsülni a Városliget gyönyöreit. Zsúfolt utca — zsúfolt lakások És ez a zsúfoltság, a forgalomnak ez a torlódása az 1848—49 utáni évtizedekben sem szűnik meg, sőt, egyre nő. „Veszett frakkerek, őrjöngő omnibuszok, kegyetlen görcsöktül kínzott inkonfortábelek, vaktárszekerek, marakodós kutyafogatok, dühöngő talyigák, eszeveszett targoncák és a jó Isten tudja, mi mindenféle járművek zagyvalékát (lehet itt látni), mely csak úgy rohan, tör, gázol egymáson keresztül és egymás hátán előre-hátra, pogányul megfertőzve a gyalogút szentélyét, oda nem nézve a gyalogjárók összezúzhatóságának" — írja dühödt iróniával az 1870-es évek Király utcai gyaloglója. De van, aki meglátja ennek a nyüzsgésnek a másik oldalát is. Kiss József, a századvég jeles költője, fiatalkorában, némileg restelkedve, álnéven írott hatalmas ponyvaregényében, a „Budapesti rejtelmek"-ben így mutatja be a Király utcát: „Ez az egyetlen utcája Budapestnek, hol igazi világvárosi mozgékonyságot, látást-futást, pezsgést, rohamos életet tapasztalunk. Ez a főváros lüktető ere, mely soha nem pihen, soha nem nyugszik." Persze ő sem hunyja be a szemét, és orrát sem fogja be, amikor az utca egyéb vonatkozásairól emlékezik: „Hiszen más nagy városnak is van keskeny, piszkos utcája elég, mely hemzseg az alsóbb néposztálytól, de Király utcája, hol az ember az ellentéteket oly szorosan érintkezni látná, hol — mint egyetlen közlekedési vonalon a Városliget felé — az eltűnt comfortable gebével a főúri díszes fogatok versenyeznek, és annyi undorító kép mellett annyi a szépség, annyi az elragadó látvány. — Király utcája egy fővárosnak sincsen, ez A Terézvárosi templom 1870 körül 38 Dunaiszky Lőrinc domborműveit a Török-patikában.