Budapest, 1985. (23. évfolyam)
3. szám február - Vida Sándor: Forradalmi fegyver
SORSDÖNTŐ NAPOK , FORRADALMI FEGYVER 1918—1919 sajtója A forradalmak korának 1918 októberétől 1919 július végéig terjedő tíz hónapja alapvető változásokat hozott a magyarországi — ezen belül a budapesti — sajtó életében is. Jóllehet a felülkerekedett ellenforradalmi rendszer szinte teljes mértékben megsemmisítette a forradalmak vívmányait, a küzdelem mégsem volt hiábavaló. E történelmileg rövid időszak alatt gyökeres változtatásokat kezdeményeztek a sajtópolitika átformálására. Ekkor született meg a magyarországi kommunista sajtó, amely e korszaknak máig ható vívmánya A demokratikus sajtó kialakulását nagymértékben segítették az Oroszországból Magyarországra került forradalmi szellemű újságok. Már 1917 végén megjelent Petrográdban az orosz-szovjet Külügyi Népbiztosság nemzetközi propagandaosztályának erkölcsi és anyagi segítségével egy magyar nyelvű forradalmi lap, a Nemzetközi Szocialista. Azzal a céllal adták ki, hogy tájékoztassák a monarchia hadseregének magyar katonáit a nemzetközi politikai helyzetről, az oroszországi forradalmi változásokról, a megkezdődött breszt-litovszki béketárgyalásokról. Ezt a lapot hamarosan több magyar nyelvű újság követte. 1918 elejétől már 17 orosz-szovjet városban adtak ki magyar újságokat, amelyeket a hadifoglyok körében terjesztettek. Omszkban Ligeti Károly magyar internacionalista bolsevik — akit később cseh fehérgárdista tisztek kivégeztek — szerkesztésében jelent meg a Forradalom 1918 februárjában. Tomszkban Népszava, Szamarában Ébredés, Irkutszkban és Penzában Világszabadság címmel adtak ki újságot. Ezenkívül még számos Vörös Újság, Világforradalom, Proletárforradalom stb. című sajtótermékről van tudomásunk. Ezek a lapok nagy hatással voltak a magyar hadifoglyok politikai fejlődésére. Szerepet játszottak abban, hogy a volt magyar hadifoglyok százezerszám harcoltak az orosz-szovjet polgárháborúban a vörösök oldalán. Az időszak legismertebb sajtóorgánuma volt az 1917-ben indult Szociális Forradalom, amely 1918 elejétől hetenként kétszer jelent meg 15—20 ezer példányban. Idehaza a polgári demokratikus forradalom első időszakában közzétették az 1918. évi II. Néptörvényt a sajtó szabadságáról. A négy fő pontból álló törvény szentesítette azt, amit a tömegek már gyakoroltak: a sajtó útján mindenki szabadon közölhette gondolatait. Eltörölték a sajtócenzúrát. A háború kitörésekor ugyanis létrehozták a hadfelügyeleti bizottság sajtóbizottságát, amely a sajtócenzúrát gyakorolta. A sajtóbizottság katonatisztekből, magas rangú minisztériumi tisztviselőkből állott, s „Bizalmas!", „Szigorúan bizalmas!" jelzéssel adta ki tilalmait a lapok szerkesztőségeihez. Például az 1918. október 25-i háborúellenes tüntetés kapcsán így utasította a sajtót: „(Bizalmas értesítés!) A sajtóbizottság felsőbb utasításra nyomatékosan felkéri a t. Szerkesztőségeket, hogy a mai utcai tüntetésekről semmit se hozzanak, mert az súlyosan sérti a hadviselés érdekeit. 1918. október 25." A Nemzeti Tanács megalakulásának elhallgatására vonatkozó „bizalmas" szöveg: „A sajtóbizottság felsőbb utasításra értesíti a t. Szerkesztőségeket, hogy sem a nemzeti tanács megalakulása, sem az általa kibocsátott proklamáció nem közölhető. Budapest, 1918. október 26." A törvény lehetőséget adott arra, hogy gondolatait mindenki szabadon terjeszthesse sajtó útján — nyomtatott formában —, utcai plakátokon vagy egyéb módon. Az októberi forradalom első napjaiban tömegével jelentek meg olyan röplapok, plakátok, brosúrák és más kiadványok, amelyek most már nyíltan és szabadon hirdették, terjesztették a régi rendszer által üldözött eszméket. A tömegek nap-nap után olyan követelésekkel is felléptek, amelyeket csak a proletárdiktatúra tudott megvalósítani. A sajtótörvény értelmében eltörölték az úgynevezett kauciót — lapbiztosítékot —, és ez szabad utat nyitott kivétel nélkül minden sajtótermék megjelenésének. Nem nőtt ugyan meg ugrásszerűen a lapok száma, de horizontjuk határa kitágult. Majdnem 40 új lap indult a polgári demokratikus forradalom alatt. Az élő időszaki sajtótermékek száma meghaladta az ötszázat. A háború előtti adatokhoz képest ez nagyobb arányú csökkenést jelent, mert 1914-ben Magyarországon 1522 lapot tartott nyilván a hivatalos statisztika. A forradalom kezdeti időszakában a polgári lapok tömegesen álltak ki a forradalom mellett. Például a 42 évfolyamot megélt, első képes politikai napilap, a Budapest a köztársaság kikiáltásának napján felvette a Köztársasági Újság nevet. Tartalmában, szerkesztési elveiben azonban nem tudott elszakadni korábbi, a polgári sajtóra jellemző tartalmi jegyektől. (Erről bővebben: V. S.: A Budapest című napilap, Budapest, 1973. május, 32—33. p.) Az értelmiségiek is tömegesen álltak a polgári forradalom zászlaja alá. Többségük azonban nem meggyőződése és elvei, hanem az új rendszerből is hasznot húzni akaró szándéka miatt. „Ma mindenki forradalmár, miránk többé nincs szükség... nagyobb forradalmár lett itt egy nap alatt mindenki, mint mi valaha voltunk" — kesergett Ady. 1918 decemberében ezt írta Krúdynak: „...kellene valami olyan állami hivatalnak is lenni, ahol megnéznék, hogy