Budapest, 1987. (25. évfolyam)
4. szám április - Kiss Károly: Hídtörténelem
Hídtörténelem Budapest településelődei elsősorban a kitűnő közlekedési és úthálózati adottságok következtében alakultak ki. Itt találkoztak a keletről nyugatra vezető ősi utak, átvágva az Észak- és Dél-Európa tájait összekötő Dunát, a térség legjobb és legnagyobb országútját. A szigetekkel tagolt szakaszok, valamint a keskenyebb folyómeder Budapest területén mindig kitűnő átkelési lehetőségeket kínáltak a Dunán már az őskorban is. Tudjuk, hogy az ókorban révek működtek ott, ahol most egy-egy Duna-híd köti össze a partokat. A rómaiak a mai Árpád hídtól kissé lejjebb és a Gellért-hegynél keltek át a Dunán. A Szentendreisziget alatt volt a honfoglaló magyarok által is használt megyeri rév; a felhévízi-jenői rév a Margitsziget érintésével kötötte össze a partokat. Ezek az átkelőhelyek a középkorban is megfeleltek a célnak, s jelentőségüket nem egy történeti kútfő tanúsítja. Tudjuk, például, hogy 1046-ban a pesti révnél csaptak össze a pogány és keresztény magyarok. Salamon király Mogyoródra vonuló csapatai 1074-ben ugyancsak itt keltek át a Dunán. Ugyanakkor a Csepel-szigetet is állandó átkelőhelyen lehetett elérni. Az első repülőhíd, más néven lengőkomp, föltehetőleg 1688 után kezdte meg működését Pest és Buda között. Mikovinyi Sámuel 1749-ben készített térképe szerint a mai Erzsébet híd helyén volt, később, az 1770-es években följebb helyezték, s nagyjából a mai Lánchíd vonalában szelte át a Dunát. Egykori feljegyzések szerint háromnégy lovas szekér, valamint háromszáz ember fért el rajta. Kezdetben a két város működtette, de a XVIII. század közepén a megnövekedett forgalmat már nem tudta lebonyolítani, s feladatát ezután egy hajóhíd látta el. Hajóhíd korábban is létezett a két város között. Szűkszavú adatok szólnak a Zsigmond király korában épült hajóhídról, amely a Gellért-hegy és a Várhegy közötti pesti révnél állott. A török megszállás idején Szokollu Musztafa pasa építtetett a két város között hajóhidat, amely 1686-ban teljesen elpusztult, s a helyébe emelt újabb építmény csak igen rövid ideig működött. Nyolcvan év múltán ismét fölállították, s a királyi kamara felügyelete alatt a két város kezelésében töltötte be hivatását. A 43 hajón elhelyezett építmény szélessége csaknem 9 méter, ív alakú hossza 445 méter volt. A part melletti elemeket a hajóforgalom biztosítása érdekében bármikor szétnyithatták. A hajóhidat decemberben szétszedték, és darabjait a hídpajtában helyezték el, majd a jégzajlás megszűnése után ismét összeállították. A pest-budai hajóhíd csakhamar elavult. Korlátozott teherbírása, valamint az időjárási és vízállási viszonyoktól való függősége, nemkülönben a megélénkülő dunai hajóforgalom következtében mind alkalmatlanabbá vált arra, hogy megfeleljen a gyorsan fejlődő közlekedés igényeinek. A hídon gyakoriak voltak a balesetek, az építmény többször elpusztult a hirtelen lezúduló árvizekben. Utolsó változatát 1832-ben építették újjá, s 1849-ig kötötte össze a város pontjait. A két várost egybefűző állandó híd első elképzelése ugyancsak Zsigmond királytól származik, ennek tervét Mátyás király is elkészíttette. Felépítése a mohácsi bukást követő századokban feledésbe merült, csak II. József nagyratörő tervei között szerepelt ismét. Campiller linzi mérnök négy kőpilléren nyugvó, faíves hidat tervezett, s modelljét 1819-ben mutatta be; ezt követte Brunei Marc Isambard francia mérnök négy mederpilléres pest-budai lánchídterve, ehhez hasonlított Győri Sándor 1832-ben fogant elképzelése; Vásárhelyi Pál folyamszabályozó mérnök jelentős elgondolása a londoni Tower-hídhoz hasonló, felnyitható állandó hidat vázolt föl. Az első fölépült állandó híd terve az angol Tierney William Clark Lánchídja, amelynek építését az 1836. évi XXXVI. tc. határozta el. Előzménye: az 1832-ben Széchenyi István kezdeményezésével alakult Hídegylet munkássága. Az építési munkálatokat az ugyancsak angol Adam Clark irányításával 1839-ben kezdték el, alapköveit 1842. augusztus 22-én rakták le, s a hidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak. A második Duna-híd építését az 1870. évi X. tc. szentesítette, s a meghirdetett nemzetközi pályázaton a francia Ernest Gouin mérnök tervét fogadták el. A Margit híd megépítését is franciákra, pontosabban, a Société de Construcion des Battignoles vállalatra bízták. A híd 1872-76 között épült, költsége ötmillió forint volt. A két pillért ékesítő szobrok Thabard francia díszítőszobrász művei. A Déli összekötő vasúti híd tervének első változatát, Feketeházy János elgondolása alapján, ugyancsak francia cégek készítették 1873-76 között, de a fokozott terhelés és a nagyarányú rozsdásodás miatt 1909-13 között átépítették. Budapest negyedik hídja, az egykori Ferenc József híd, építését az 1893. évi XIV. tc. rendelte el. Feketeházy János pályaterve alapján, Czekelius Aurél és Nagy Virgil építészeti tervezésében 1894. szeptember 1-től 1896. október 4-ig építették a két mederpilléren nyugvó, háromnyílású, konzolosrácsozatos szerkezetű vashidat. Kevéssel ezután, 1896. november 3-án adták át rendeltetésének az Északi összekötő vasúti hidat, amely az egykori Budapest-Esztergom Helyiérdekű Vasút megbízásából, az olasz Fontetti Marsaglia et Co., valamint a livornói Societa Nazionale delle Officine di Savigliani cég vállalkozásában két év alatt épült fel. Az Erzsébet híd építését 1892-ben határozták el. Elvetve a pályázat díjnyertes tervét, Czekelius Aurél és Ehrendl Antal kapott az új tervre megbízatást, amelynek Nagy Virgil építész volt a tervezője. A munkálatok 1897-ben kezdődtek el, s a hidat 1903. október 4-én adták át a forgalomnak. A Boráros téri híd építéséről az 1931. évi XIII. tc. rendelkezett. Mihailich Győző második díjat nyert pályamunkájának többszöri módosításával, Álgyai Hubert Pál terve szerint 1933-1937 között építették meg, s fölavatásakor a hidat Horthy Miklósról nevezték el. Budapest nyolcadik hídja az Árpád híd. Fölépítését a óbudaiak már a múlt században szorgalmazták, de csak 1908-ban határozták el a városatyák. Krúdy Gyula írásaiban is megőrződött, mily sokáig tartottak az Óbudát Angyalfölddel összekötő híd körüli huzavonák. Az első világháború tovább késleltette az új híd megszületését, olyannyira, hogy a tervpályázatot csak 1930-ban írták ki. Kossalka Jánost 1932-ben bízták meg a többször módosított terv megvalósításával, miután a hídtengely elhelyezése sok vitára adott okot. Építése 1939-ben kezdődött el, majd a háború alatt abbamaradt. 1949 és 1950 között fél szélességében készült el a közben Sztálinról elnevezett híd. Végső arculatát 1982-ben nyerte el az Árpád híd. A Pestet és Budát összekötő hét Duna-hidat 1944. december 24. és 1945. január 18. között a német hadvezetés parancsára felrobbantották. Újjáépítésük 1945-ben kezdődött el, s az Erzsébet híd felavatásával fejeződött be. Érdemes megemlíteni, hogy az 1942-ben bizalmasan közreadott és kezelt Tanulmány Nagy-Budapestről című munka további három új Dunahíd fölépítését tervezte. Ezek az elképzelések többé-kevésbé azonosak a most közkézen forgó és vitatott távlati tervekkel. K. K.