Budapest, 2004. (27. évfolyam)
0. szám január - Föld S. Péter: Sétáló, utca
13 A Ráday utcában az a jó, hogy a Kálvin térnél kezdődik és egészen a Boráros térig tart. Közel van a Belvároshoz, és közel van hozzá a külváros. A Nagycsarnok, ahol az idevetődő angol miniszterelnökök hagyományosan fokhagymát vásárolnak, szintén nincs messze, egyedül a régi Ráday utca, úgyis, mint, életérzés, tűnik egyre távolibbnak. A Ráday utca Kálvin tér és a Bakáts tér közötti szakasza néhány évvel ezelőtt vetkőzött ki önmagából: a korábban kopár, kietlen és hangulattalan, semmilyen utcából az arra illetékes városrendészek korszerű, kiülős környezetet varázsoltak. Ez a változás jót tett a környék megítélésének: az arra járó turisták és a Budapest más tájain élő budapestiek szemében nagyot nőtt a státusa. Csak a Ráday utcában lakók nem érzik mindig jól magukat a Ráday utcában: lakni ugyanis errefelé, legalábbis szerintük, nemigen lehet. Ha a Kálvin tér felől kezdjük a sétát, nehéz nem észrevenni, hogy az utcát a festőinek ugyan nem mondható, ám festőnövendékekkel és más művészpalántákkal meglehetősen jól ellátott Török Pál utca is keresztezi. Amikor az idő engedi, de ha nem engedi, akkor is, a Képzőművészeti Szakközépiskolába járó lányok és fiúk özönlik el az utcát. Szépek és kedvesek, extravagánsak és jól öltözöttek, divatosak és decensek. Jól nézzük meg őket - köztük van a kölyök Van Gogh, a pályakezdő Picasso, az oroszlánkörmeit még csupán próbálgató Munkácsy, de talán még pénzügyminiszter, vagy helyettes államtitkár is kikerülhet a soraikból. A Ráday utcában az a jó, hogy még nem olyan, amilyenné tenni szeretnék, de már nem olyan, mint amilyen volt. Leginkább amolyan semmilyen hely volt, de annál azért egy kicsit rosszabb: jobb családok gyermekei messzire elkerülték ezt az utcát - valamire való úrilánynak nem is illett tudnia, hogy merre lehet -, s a helyzeten csak nagyon keveset javított, hogy már akkor is ott volt a Közgáz Ráday utcai kollégiuma. A Ráday utcában - a régi Corvin áru- Sétáló, utca házra utalva - minden szinten szinte minden megtalálható. Van egy bolt, ahol minden nadrág 3999 forint, minden téli kabát 4999, és minden kötött ruha 2999. És szinte majdnem teljesen szemben a Csinibaba second handdel, de nem messze a Kabiri szőnyegvarázstól, egy régi típusú, foghíjból alakított szükségparkoló újabb ötlet, amit itt látsz élő nosztalgia, épp úgy fest mint a régi Ráday utca. Ódon fákkal, idős emberekkel és korszerű árakkal csábítja parkolásra a megállni vágyó gépkocsikat. A Ráday utcában az a jó, hogy minden megfér itt egy mellett: nem csupán a múlt és a jelen, de a Krúdy által számos esetben megénekelt Vörös Postakocsi éppúgy, mint a Mátyás utca sarkához közeli perzsa étterem -csütörtökön este hastánc - hirdetése. És persze van itt becsületes kínai restaurant. Azért becsületes, mert nem Sárkányfognak, Hat Vidám Kínainak, vagy Négy Tenger kincsének hívják: ez a vendéglátó ipari egység, némiképp talán alkalmazkodva a sokat látott környék közönségéhez, szerényen a hazafias Büfé nevet viseli. A helyzetet tovább cifrázza, hogy a görög étterem mellett egy Kókusz nevű echte magyar kocsma is itt maradt valahogy. A skót identitást a Sir William pub képviseli, és erős a gyanúnk, hogy a Sir Morik kávézó is. (Ezzel kapcsolatban az utcai sétálónak eszébe jut, vajon miből gondolják a skót éttermeket üzemeltetők, hogy minden skót Sir? És vajon ki lehetett az a Sir William? És főként: ki a fene Sir Morik?) Ha az ember benéz az utóbbival némiképp szemközt elhelyezkedő Paris, Texas kávézóba, szinte rögtön kedve támad belépni. Mintha otthon lennénk: a falakon régi, száz évvel ezelőtt készült fotográfiák hajdan élteleink mosolyognak és komolykodnak ránk. Az egyik valamikori szépasszony akár Berti nagymama is lehetne - igen, akiről anyánk annak idején annyit mesélt. Ő az az ősünk, akinek az a nagyon titokzatos liezonja volt egy Hufner nevű snájdig tiszttel. (Akiből később biztosítási ügynök, végül taxis lett.) Az a bajuszos, szigorú tekintetű úr pedig kiköpött Sámi bácsi - róla a családban csak nagyon halkan volt szabad beszélni. Valamikor valamilyen ügye volt, s csak 1928 után tudta tisztázni magát, akkor meg egy titokzatos eredetű, de leginkább nemi betegségre emlékeztető fertőzést szedett össze. Ezért nem volt aztán akkor komilfó, a második háború után meg azért, mert a rossz oldalon harcolt. Később járási titkár-helyettességig vitte, onnan ment el a jól megérdemeltbe, jobb, ha ma is csak halkan beszélünk róla, vagy még úgysem... Az itallap, szemben a falakkal, nem a múltat idézi: a Sex on the beach, vagy a B'52 elnevezésű koktélok sem piskóták, de akinek ennyi sem elegendő, annak ott van az Orgazmus koktél. (Ha valaki házilagosan, családi körben kívánná előállítani, ideírjuk az összetevőit: 2 dl. Babey's, ugyanennyi Amoretto, kávélikőr dettó, és mindezt egy kis tejszínnel megbolondítjuk. De az igazi házi recept maradjon a mi intim titkunk.) - A Ráday -külvárosi belváros 2004/05"PAPEST