Budapest, 2005. (28. évfolyam)
4. szám április - Fekete László: Értékszemlén Budapesten - Mit tehet a marketing a főváros idegenforgalmáért?
5 APRINS gflflgfl R 11 n A P ES T ehhez nálunk hiányoztak a nemzetközi színvonalú helyszínek, ám a Budapesti Sportaréna s most a Művészetek Palotájának megépülésével immár adottak az infrastrukturális feltételek. Gyalogosan bejárható város Meglévő értékeinken kívül további óriási lehetőség rejlik abban, ha öszszekapcsoljuk a ma még nem átjárható, a város különböző pontjain kialakult turisztikai centrumokat. E téren még sok tennivalója akad Budapestnek, de a folyamat megindult, részben tudatos fejlesztés, másrészt spontán fejlődés eredményeként. Vízióm szerint öt-tíz éven belül a Budapesten egy hatalmas, összefüggő idegenforgalmi terület jöhet létre, amely új, vonzó arculatot ad(hat) a fővárosnak. Képzeletben járjuk be most együtt a majdani turistával ezt az útvonalat! A Várból indulva gyalogosan eljutunk a Városligetig, ez a nyugat-keleti tengely kiadja a Kulturális sugárút elnevezésű, egy évvel ezelőtt indított kezdeményezést. (Mintegy ötven kész látnivaló van rá felfűzve, lényegében tehát csak reklámoznunk kell.) Érdemes időznünk a Liszt Ferenc téren, amely hangulatos kávéházaival, éttermeivel, teraszaival a város új imázsának része - a fiatalos, pezsgő Budapesté; az itteni terjeszkedés előbb-utóbb a Jókai téren folytatódik. A Hajós utcában és környékén, az Operaház és az Oktogon közötti szakaszon ugyanakkor spontán folyamatokban már formálódik egy új kávéházi és szórakozónegyed. Az ellenkező irányba indulva pillanatok alatt elérjük a félig sétálóvá alakított, ízléses üzletek és kellemes vendéglátóhelyek szegélyezte Király utcát, ahonnan a jelenleg hasznosítatlan Erzsébet térre visz tovább az utunk. A hely adja magát: mivel a „Gödör" épp a nyugat-keleti, északdéli turistaútvonal tengelyében - ráadásul tömegközlekedési csomópontban - fekszik, tökéletesen alkalmas lenne turisztikai tájékoztató központnak. Innen tovább a Vörösmarty tér-Váci utca-Nagycsarnok érintésével eljutunk a Közraktárakhoz, amelynek a területén a londoni Covent Garden mintájára (ezt az elképzelést a városháza is felkarolta) új kulturális-szórakozó negyed nyílna, galériákkal, előadóhelyekkel, régiségkereskedőkkel s - amire égető szükség lenne - magyaros kisvendéglőkkel, kulturált borozókkal (a szintén új arculatú Ráday utca folytatásaként). Az egészet a Millenniumi Városközpont zárja le a Nemzeti Színházzal, a Művészetek Palotájával és a remélhetőleg hamarosan megépülő új budapesti kongresszusi központtal. Mindehhez jó lenne a Duna-partot legalább a Lánchídtól a Szabadság hídig korzóként működtetni, ami nyilván nehezen megvalósítható. Az Erzsébet hídon átkelve a felújított Rácfürdő és a Gellért-hegyre felkapaszkodó sikló nyűgözné le a vendéget, a vár alatt pedig a rendbe tett, hangulatos Várbazár. Ha mindezek mellett megvalósulna a városnak az a korábbi terve, hogy a budai alsó rakpartot az Erzsébet híd és a Lánchíd között a duplájára szélesítenék és befednék, a tetején egy budai korzót létesítve, akkor ezzel a gyalogosan is bejárható közlekedési útvonallal, megfejelve a Lánchíd mellett az Erzsébet és a Szabadság híd díszkivilágításának látványával is, olyan komplett turisztikai termék jönne létre, amelynek minden része saját, egyedi arculattal rendelkezik, s ezek önmagukban is olyan gazdag választékot kínálnának, hogy a látogató akár fél napokat is el tudna ott tölteni. A budapesti turizmus jelenlegi fázisában azt kell elérnünk, hogy minél többen utazzanak ide és lássák ezt a gyönyörű várost. Ha az értékeinket jól tálaljuk, ezek a vendégek visszatérnek. A városlátogató turizmus fejlődésének a következő fázisa lehet az, amikor már a részletek kedvéért, konkrét céllal érkezik majd a vendég, például kifejezetten a szecessziós építészetért, netán a török kori vagy a zsidó közösség emlékeinek felkeresése kedvéért - idővel erre is juthat majd hangsúly a marketingben. I