Budapest, 2008. (31. évfolyam)

10. szám október - Nemes Tamás: Felejthetetlenül frissítő fröccsök

BUDAPEST 2008 október Felejthetetlenül frissítő fröccsök (budai szódavíz- és gondolat-buborékokkal) Nemes Tamás A felújított műemlékeket és vadonatúj buszokat elrondító graffitik, a legújabb épületek falán céltalanul har­sogó lila fények, az eldobott cigarettacsikkek, sörösdobozok, reklámzacskók szennyétôl egyre nehezebben élhetô városunkban is elég néhány megállónyit villamosozni, hogy felüdülhessünk Buda csendesebb zugaiban, óbudai utcácskák mélyén, a hegyvidék zöldjében meghúzódó vendéglôk „kerthelyiség – gesztenyefa – kockás abrosz – délutáni fröccs” hangulatának élményétôl. Egy langyos nyári este ismerôsömmel fröccsöt rendeltünk kedvenc kelenföldi kisvendéglômben. A pincér, az általam épp kedvesen meglepô gesztusaiért szeretett és tisztelt Attila úr fordult egyet, és mind­kettônk elé két-két fröccsöt tett az asztalra a következő megjegyzéssel: – Egész nap talpaltam, már nagyon fáj a lábam. Nem fogom minden fröccsüket egyen­ként kihozni, úgyis többet fognak inni! Természetesen igaza lett. Merthogy fröccs mellett jókat lehet beszélgetni. Akár magáról a fröccsről is, ahogy az idén hetvenöt éve örökre eltávozott Krú­dy Gyula morfondírozott hajdanán budai törzsvendéglôjében, Márai Sándorral po­harazgatva – ...mi teszi azt, hogy van egy deci bor és vízzel kisfröccs, van két deci bor és vízzel nagyfröccs, van három deci bor és vízzel ez a házmester?... de aztán már a félliter bor jön, négy deci bort senki sem rendel, nincs is pohár, nincs is üveg hozzá, minek hagy­ják ki a négy decit?... Babonából? A nagy mesemondó nem érhette meg, de azóta már ilyen is van: ez a „háziúr”. A nagyfröccs fordítottja, az egy deci bor és két deci víz házasításával készülô hosszúlépés viszont azért nem szerepelt a felsorolásá­ban, mert azt gyógyvíznek gúnyolta. A budai vendéglôk, kiskocsmák nép­szerû­sége a miénket megelôzô századfor­dulón, a Pest és Buda közötti közlekedést radikálisan megkönnyítô Duna-hidak, de még inkább az azokon áthaladó villamos­vonalak megépülését követôen növekedett meg rohamosan a pestiek körében. Klasszikus örökség Mikszáth Kálmán igencsak találóan fogal­mazta meg, hogy miért is igazi felüdülés átruccanni az állandóan nyüzsgő Pestről a Duna másik partjára: „...mert igaz, hogy a pesti rész a gazdag, a pompás, de a budai rész a kedves. Pestnek jövője van, Budának múltja. ... Általában lehetetlen Budára át nem menni, kivált nyári estéken, mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni. Pestnek fényes, virágzó üzletei vannak, Budának vidám, kedélyes kocsmái.” Krúdy Gyula szerint a pestiek ennél sokkal romantikusabb okból szeretik Bu­dát: „Amíg a pesti ember szerelmes, száz eset közül kilencven esetben Budát keresi föl szerelmi életének helyes lebonyolításá­hoz. Buda a pesti szerelmesek búvóhelye. fotó: Sebestyén László Millacher Lajos az egyetlen szódás, akinek szobra van Budán 12

Next