Budapest, 2017. (40. évfolyam)

8. szám, augusztus - Arany János a Margitszigeten - Zappe László: Londoni újdonság – hazai régiség

2017 augusztus londoni újdonság – hazai régiség Zappe László Tombol a nyár, úgyhogy csupa vígsággal szomorítanak a színházak. Igényesek és mulatságosak is szeretnének lenni, még­pedig egyszerre. Mást nem is tehetnek, manapság egy nyári játszóhelynek több­nyire csak egy produkciója futja. Kivétel Orlai Tibor, az ő energiájából és talen­tumából többre is jut. A fenti dilemmára azonban ő sem, illetve az általa meghí­vott rendezők sem tudják a megoldást. A Belvárosi Színházba a Családi játszmák című legfrissebb londoni sikert adaptálta Göttinger Pál. „Sam Holcroft intellektu­ális komédiája 2015-ben a londoni Nem­zeti Színház nagy sikere volt” – tudatja az előzetes, amiben csak az évszámnak, esetleg a játszóhely megnevezésének van igazi információ értéke, a többit bármely angol bohózatról is szinte szó szerint ol­vashatjuk. De tulajdonképpen a tartalmi kivonatot is: „családi ünnepre gyűlik össze a família... Ahogy ez lenni szokott: fruszt­rációk, kényszerképzetek, rokonszenvek és ellenszenvek kerülnek felszínre, ahogy a különböző életformák és gondolkodás­módok egy asztalhoz kényszerülnek.” Va­lóban: éppen úgy, ahogyan lenni szokott. Családi összejövetel, amelyen kiborul a bili, kipottyan a csontváz a szekrényből – válogathatunk a kopott metaforák közül. Viselkedési sztereotípiák éppúgy leleple­ződnek, mint titkos szerelmi viszonyok. Némelyik elég képtelennek tűnik föl, de hát éppen ez a műfajban elengedhetetlen meglepetés alapja. Amitől mégis szinte eredetinek látszik az előadás – bár természetesen nincs új a nap alatt –, azok a színpad fölött cserélődő feliratok, amelyek a szereplők bizonyos szokásairól, illetve számukra előírt maga­tartásokról tájékoztatnak. A Csak akkor, ha... típusú előírásoknak humorforrásul kellene szolgálniuk. Olykor be is jönnek. Bár korántsem mindig. Néha túl szofiszti­káltan kapcsolódnak az amúgy együgyű cselekményhez. Habverésnek vagy lufinak is szokás nevezni az ilyesféle kényszeres színpadi megoldásokat. A színészek persze minden helyzetben feltalálják magukat, minden nehézségből kikászálódnak. Mű­ködik Járó Zsuzsa fanyarsága, Kútvölgyi Erzsébet túlhabzó anyai energiája, Ötvös András mackós ügyetlenkedése, ostoba ra­vaszkodása. Szikszai Rémusz bamba férjet, Réti Adrienn a családi körben szerepét kereső színésznőt, Papp János tolókocsis magatehetetlenségében is agresszív apát alakít. Ondraschek Péter multifunkcionális kerekasztalt tervezett az összejövetelhez, Cselényi Nóra jellemre szabta a ruhákat. Szentendrén Szép Ernő régi jó darabját, az 1922-ben született Vőlegényt rendez­te meg Novák Eszter. Egyszerű történet: a világháború után nyomorba süllyedt hi­vatalnokcsalád eladó lánya pénzes férjre, ugyancsak nyomorgó, magát kártyázással fenntartó, link ifjú fogtechnikus meg gaz­dag menyasszonyra vadászik. Egymásra találnak természetesen. A költő írónak nincs szíve következetesen végigvinni a várható botrányt. A fiatalok egymásba szeretnek, a fogorvosi székben elhálják a meg sem kötött házasságot – az időbe­li sorrend lehet fordított is. A lényeg az, hogy a szüzességét vesztett leány ezután nem látja akadályát, hogy kitartott nőként folytassa pályáját, ám végül győz a sze­relem. Hogy miből fognak megélni, arra tervük és fogadkozásuk van, de hogy mi a realitás, azt homály fedi. Novák Eszter rendezésében az elsze­gényedett család életét amúgy is túlírtan, pepecselve ábrázoló első rész végtelen­nek tetszik, bár Takács Katalin, Tóth Il­dikó és Gazsó György játéka bizonyára sokat javíthatna a helyzeten, a látványo­san szenvelgő anya, a szétzüllés ellen reménytelen harcot folytató nagylány és a kaszinó álomvilágában nagyszabású szélhámosságról ábrándozó apa igazi színházat is teremthetnének kicsit ösz­szefogottabb, összeszedettebb rendezői elképzelés mellett. Valcz Gábor kopott díszlete praktikusan változtatható, Zeke Edit stílusosan semleges ruhatára feltűnés nélkül illeszkedik az előadásba. Szabó Kimmel Tamás cinikus fogtechnikusa ép­pen annyira ellenszenves, hogy ne érde­melje ki a boldog véget. Az előadásból leginkább az derül ki, hogy Szép Ernő darabját főképp Kovács Patrícia alakítása miatt volt érdemes elővenni. Különösen, amikor konok céltudattal, talán elszánt szerelemmel ücsörög a fogorvosi szék­ben. Ez a néhány perc végül is megéri a többi három órát. ● 31 BUDAPEST arany János a margitszigeten Irodalmi séták, extra programokkal Az Arany János-emlékévhez kapcsolódva a Budapesti Nyári Fesztivál és a Petőfi Irodalmi Múzeum különleges irodalmi sétákat szervez a Margitszigeten. A víztoronytól induló tematikus túrák során az érdeklődők bejárhatják az Arany János által is kedvelt helyszíneket, amelyekhez ismert és ke­vésbé ismert anekdoták kapcsolódnak: az Őszikék-ciklus verseiben megörökített tölgyektől kezdve a Margitszigetért rajongó írótársak és utódok – Jókai, Krúdy, Madách, Bródy Sándor, Babits, Szerb Antal, Radnóti, Lackfi – emlékezetén át egészen a Nagyszállóig, ahol Arany életének utolsó idősza­kában élt és alkotott. A séta során muzeológusok és irodalomtörténészek kalauzolnak bennünket, emellett társművészeket is vendégül hívnak, akik saját történeteikkel és alkotásaikkal hozzák közel a Margitszigethez kötődő írónagyságok szellemi örökségét. Szakmai konzultáns: Sidó Anna. Túra­vezető: Nagyvári Ildikó. A program jegyköteles, a csoportok a Margitszigeti Szabadtéri Színpad­tól indulnak! ● Dátumok, információ: http://szabadter.jegy.hu

Next