Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január - Széman Richárd: Újévi mesék a Nagyiccéről
BUDAPEST Újévi mesék a Nagyiccéről Széman Richárd A legendáknak korszakokon átível az életerejük. A legbelsőbb igazságuk a lényeg, a köntös, amelybe öltöztették őket, cserélhető. Budapest XVI. kerületének országszerte (a helyiek büszkén mondhatják, világszerte) ismert legendája a cinkotai kántor és Mátyás király története. De hát nem más: adaptáció ez is. Így, január közepén még élénken élhet emlékezetünkben szilveszter mámora, s talán eszünkbe jut a hajdan híres Cinkotai Nagyicce históriája. A fogadó sorsát már többször is tollhegyére tűzte a BUDAPEST. Szerzőnk most abból az alkalomból eleveníti fel a legenda és az objektum történetét, hogy elkészült a „síremléke”: a régi ház bontott tégláiból épült posztamensen múltjának szöveges-képes tablója. Az évezredesnek mondható anekdota úgy két évszázada kötődik Cinkotához: sokáig ápolták hagyományát helyben, majd miután többen lejegyezték, aztán fogadót, HÉV-állomást és településrészt neveztek el róla, magára hagyták. Két épület őrizte sokáig falai között az emlékét, aztán szép lassan rogyadozni kezdtek a magukra hagyott falak. A „hálás” utókor az ezredforduló környékén először az újabb, 1912-ben emelt épületet bontotta le, hogy autószalont építsen a helyére. Mellette még 2014-ben is álltak a régi fogadó romjai, téglái közül Beniczky Ádám cinkotai téglagyárából származók kerültek elő, 1836-os és 1839-es évszámokkal. Ez utóbbi, az évezred végére nagyon rossz állapotba került épület helyére 2015-ben autómosó került. (Az eredeti épületből egy néhány négyzetméteres, irodának szánt részt azért meghagytak.) A tulajdonos a sokat megélt, nevezetes Nagyicce fogadó emlékezetére az épület címeres tégláiból emelt tárlóba helyezett egy tetszetős, hitelességre törekvő történelmi tablót, amelyet a helytörténeti gyűjtemény tervezett. Ennyi maradt végül is az utókorra, meg a többszörösen lejegyzett legenda. Arab-kopt gyökerek A vendéglő nevét országosan ismertté tevő történet valóságalapja a messzi múlt ködébe vész. Bechtold Eszter régész segítségével nyomára bukkantunk a Néprajzi Lexikonban is megemlített első, arab-kopt változatnak. Charles C. Torrey cikkéből (Bechtold fordítása) írja: „Ez az eleddig publikálatlan (Az idézett cikk 1899-ben jelent meg – Sz. R.) egyiptomi történet a Fatah Miszra vagy »Egyiptom meghódítása« című arab műből származik, melyet az egyik legkorábbi muszlim történetíró, az Egyiptomban 871-ben meghalt Ibn Abdel-Hakem írt. A cikk végén Torrey érdekes következtetést von le: „Minden tekintetben valószínű, hogy Baulah király története, bár a 7. sz-i koptokon túl nem lehet visszakövetni, népszerű volt az országban már sok évszázaddal Krisztus előtt is.” Az arab mese spanyol közvetítéssel érkezett Európába, ismerünk többek közt angol, francia, német változatot is. Az írott források között magyarul a legkorábbi ismert változat jelenleg Andrád Sámuel: Elmés és mulatságos rövid anekdoták című 1790-ben kiadott művében található, A molnár megfelel a négy kérdésre címmel. A történet ekkor még nem kötődik sem Mátyáshoz, sem a cinkotai kántorhoz. (Nem véletlen, hiszen ekkor még nem állt a Cinkotára vezető úton a nevezett fogadó.) A Kis János által 1806-ban megjelentetett Kellemetes időtöltésre való elmés nyájasságok című kötetben olvashatjuk az első Cinkotához és Mátyás királyhoz köthető anekdotát, A Tzinkotai Mester cím alatt. Ez a ma ismert legenda legtisztább alaptörténete (némileg rövidítve adjuk itt közre), amely a királyról és az italt nem megvető kántorról szól. A régi Cinkotai Nagyitce épülete. 2010-ben lebontották Hetyei András s a „síremlék” 2 2017 január