Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: KÉPES HÁZ - Életmű a toronyszobában
2017 szeptember felvételének idején Tiszaborkúton kínlódott a munkatáborban: Balassa P. Tamás zeneszerző, rádiós és táncdalfesztiválos zenész. Csendes háttérember, nem hangos sztár, a tehetsége vitathatatlan. Ehhez a bérpalotácskához, ezen belül a harmadik emelet 14-hez tartozott egy saroktorony is, amelyet – bár a ház akkor már évtizedek óta áll – először talán Balassa Árpádnak jutott eszébe eredeti rendeltetése szerint, műteremként használni. Szinte azonnal a beköltözésük után meghirdeti a „műteremszobát” Pest sajtójában. Egyszer 1931-ben, aztán 1935-ben újra. Azaz legalább két képzőművész használta célszerűen a háború előtti években. 1944. június 21-én Balassáékat a törvény kiparancsolta otthonukból: egy, a Margit-híd kapujában lévő csillagos házba (a ’45-ben elpusztuló Rudolf tér 1-be) kellett sokan másokkal összeköltözniük. Az elhagyott lakásban maradt tárgyakról lista készült. Az első két – összevont – tétel nem Árpádé, Lilié, Márié vagy Tomé. Mások menekítették ide ezeket a bútorokat, eszközöket, mert saját otthonukban már nem érezték biztonságban értékeiket. Az egyik „egység” egy komplett hálószoba. Balassa Emilé, Árpád bátyjáé, aki a kabarészínpadok világának mindeneseként volt ismert és elismert szereplője a húszas-harmincas években. 1944-ben – így szoktuk mondani, erős eufémizmussal – a holokauszt áldozata lett. A másik, 142 tételből álló „csomag”: „139 drb részben befejezett, részben megkezdett kép és üres festővászon (egy része bevezetve), 3 drb festőállvány – Fenyő György Nagyboldogasszony utja 69. sz. lakos tulajdona”. Fenyő fia Fenyő Miksának, a Nyugat legendás szerkesztőjének-szerzőjének, gazdasági oszlopának 1904-ben (más források szerint 1906-ban) született fia, György, festőnek tanult. Nem csak Magyarországon (Kmetty János és Berény Róbert voltak a mesterei), de Münchenben, a drezdai Képzőművészeti Akadémián (Kokoschka mellett), majd Párizsban a Academiémie Julianon is. Aztán sok hónapos olasz és angol tanulmányutakon tökéletesítette technikáját. A KUT és a Munkácsy-céh tagjaként vett részt a hazai művészeti életben. Művei – néhány grafikája, festménye – a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Türr István Múzeum gyűjteményében ma is megtalálhatók. A második világháború után egy ideig a Szépművészeti Múzeum resturátoraként dolgozott. 1956-ban szakad el életútja filmje. A szakirodalom mindössze annyit tud róla, hogy akkortól Londonban élt. A fenti bekezdésben az Allgemeines Künstlerlexikon (München-Leipzig 2007) Nováky Hajnalka Ágnes fogalmazta szócikkének szabadon kezelt s kissé bővített idézete olvasható. Hogy megtaláltam, s a fordítást Matits Ferencnek köszönöm, aki vállalkozott arra is, hogy segít rendbe tenni addig összegyűjtött adatmorzsáimat. Hogy összehoz olyan informátorokkal, akik segítenek megfejteni, miként veszhetett el sok évtizedre Magyarországon Fenyő György műve és emlékezete. Zweig Göllneréknél Amíg ezt a szócikket nem volt szerencsém megismerni, arra gondoltam, hogy a művész – aki teljes raktáron lévő anyagát, festőállványait, eszközeit Balassáékhoz menekítette – már 1944–45-ben eltűnt, tragikus esetben a nemlét bugyraiban. Volt is erre okom. A világhálón találtam meg unokaöccsének, Jean-Pierre A(dy!) Fenyőnek a Brexitre nemet mondó (2016. évi) blogbejegyzését. Aki 2008-ban költözött Amerikából (ahol etika– filozófia professzorként működött) Londonba. Az elszakadás ellen érvel, európai szenvedélyességgel. Az írás lábjegyzetében a szerkesztő néhány szóban összefoglalja, mi BUDAPEST