Budapest, 2020. (43. évfolyam)

5. szám, május - Saly Noémi: MÚLTIDŐ - Májusi bor

szöveg: SALY NOÉMI Időközben a család megvette a szom­széd házat is, és volt szőlőjük a Naphegyen, amelytől 1896-ban válnak meg. Hogy erre miből futotta? Például abból, hogy a kör­nyékbeli polgárok mellett az arisztokrácia is látogatta a jó konyhájáról híres vendéglőt. 1925-ben a Pesti Hírlapban egy öreg fiáke­res emlékszik a századforduló boldog évei­re, amikor „Senyey Pista, Cziráky Jancsi, gróf Hadik Sándor, Bene 13-as huszárkapitány, Dőry Lala, Kiss Niki, mindennap este vacso­rán voltak a budai kocsmában, a »Politischer Greisler«-nél, és a vacsorákra hivatalosak voltak Karola, Szamora, Brandt és Fiori, a Somossy-orfeum kívánatos dívái”. Az ifjabbik „Gürsch apának” első feleségétől három lánya és egy fia, a másodiktól egy lánya született. Hogy ne legyen minden rózsásan egyszerű, a legidősebb lány, Emília notórius tol­vajként és csalóként állandó szereplője a lapok bűnügyi tudósításainak, többször le is csukják. Apja 1904-ben kénytelen kitagadni. A többiekkel nincs baj. Gyula a Tabánból nősül, az Arany Szarvas sütőház alapítójának, Dillmann Jakabnak az unokáját veszi feleségül. (Az ő házuk emeletén lakott az 1790-es évektől haláláig a pap-költő, Virág Benedek.) Gürsch is családon belül próbálta átadni az üzletvezetés terhét. 1905–06 körül Ida lányának a férje, Friesz Mihály jelenik meg a címtárban, de ő 1907 februárjától a Kecske­méti utcai Elked vendéglő gazdája lesz, apósa pedig visszaveszi a parancsnokságot a Koro­naőr utcában. Ekkor még jól fut az üzlet, de már mindenki belefáradt: 1914 februárjában a vendéglőt elad­ják Metzger Jánosnak és nejének. Metzger Sze­gedről került Pestre, 1897-ben az első budapes­ti egyetemi menza vezetőjeként ismerte meg a diákság (a konyhát Zilahy Ágnes irányítja), majd 1904-től a népszerű Dob utcai Makkhetest vitte kerek tíz esztendeig. Magyar Elek még 1916-ban is ilyen szép­nek látja a budai tavaszt: „»Kis levélke, drága kis levélke, nem tudod, mily boldoggá tevél te« – dúdolják halkan, szentimentálisan a prima­donnával a pesti dámák, Budára kelvén, hogy az idei libának és gyöngyöző májusi bornak Suppé lágyan hullámzó muzsikájával vessék meg ágyát a szellős fabódéban. A Krisztina-téri Kémény­seprő-kápolnából belecsendül a dalba az esti harangszó, a Mészáros­ utca végében éleset füty­tyent a Délivasút, a vár fokán áradó lassúsággal fújja a mélabús capistrángot [Zapfenstreich - takarodó] egy babájához kívánkozó babalegény, néha, pillanatra szerelmes párok kacagása hal­latszik be a park gesztenyefái alól. A festői napsütötte Krisztina-völgyben (...) terem emberemlékezet óta a legropogósabb, legpirosabb idei liba, a legfinomabb töpörtyűvel garnitozott öntött saláta, a legillatosabb májusi bor. (...) Pörkölt csirke is akad frissen vert galus­kával, hártyavékonyra nyújtott, gondosan össze­csavargatott, tejföláztatta, borsos káposztásré­tesért sem kell a szomszédba menni. Citera szól, gitár peng, a kedvesen primitív szájharmonika egészíti ki a srammli-zenekart, jódlizni kezd egy cingár kamasz, tollas tiroli kalap a fején, sipító női hang segít neki buzgón, fáradhatatlanul.” A Koronaőr utca 1910 körül, a jobb oldalon a második ház a vendéglő (MKVM) A vendéglő reklámlapja 1901 A Koronaőr utca 1910 körül, a bal oldalon a negyedik ház a vendéglő (MKVM)

Next