Szent Szív Társaság Philippineum Leánygimnáziuma, Budapest, 1937
tól, hiába tárjuk Európa szeme elé csonka tagjainkat, rokkantak vagyunk, a világháború élő halottai! Élő halottak, mert így csonkán nem élet az élet. Hisz nem felejthetjük el, hogy valaha három tenger mosta országunk határát. S az áthatolhatatlan sötét magyar éjben nincs egy csillag, egy fénysugár sem számunkra? ..Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga, hol vagy István király?” — így sóhajt fel az árva magyar. S ekkor feltűnik az égen a kereszt, mint Nagy Konstantin császárnak és hirdeti nekünk is: „E jelben győztök!” Magyar! térj vissza Istenedhez! Szent István első magyar királyunk emlékezetét üljük ez évben. 900 éve annak, hogy felajánlotta ezt az országot a Boldogságos Szűznek és örökre letette sorsát az ő kezébe. Szent István végzetes nehézségekkel találta magát szemben. Árpád vezetésével a rettegett napkeleti ázsiai magyar jött ide meghalni, de csak azért, hogy halálából szülessék meg a keresztény magyar nemzet. Szent István nagy terhet vett vállára, nehezebbet minden elődjénél és utódjánál. Birodalmában még fel sem száradt a vér, még ki sem hűlt a táltos kezében a zsarátnak, a király áldott keze már rakni kezdte a templom falát, ajka már hirdette Krisztus örök igéit, szíve már szerte árasztotta szeretetét. Apostoli munkájához a Boldogságos Szűz segítségét kérte. És kérése nem maradt meghallgattatlanul. A szentséges Szűz, bár látta gonoszságainkat, viszálykodásainkat, gyakori elfordulásunkat Istentől, mégsem utasította el magától ezt a kérelmet. Mert, amiért a népdal cseng, ő látta: „István királynak szíve gazdagságát, Szent Imre herceg kemény tisztaságát, László királynak vitéz lovagságát.” Látta Szent Erzsébetünk hősi szeretetét, Boldog Margitnak szent önfeláldozását a haza oltárán. Áldott anyai szíve megkönyörült a szegény országon. Kezébe vette, szívébe zárta, — óvja, védelmezi, most is, — mindörökre Magyarországot. Anyánk! Magyarok Nagyasszonya! Segíts most is rajtunk, — olyan sok a bajunk, olyan nagyon rászorulunk gyámolításodra, Istennek tetsző nagy dolgokra készülünk. Azt akarjuk, hogy Szent István országa, a te birodalmad, valóban Isten országává legyen. Eucharisztikus országgá akarjuk átszervezni hazánkat. Megváltoztatni irodalmunkat, felfogásunkat, természetünket, egész valónkat. Mily csekély ehhez képest a mi erőnk. De hisz velünk vagy te, Boldogasszony Anyánk! Ki kérte még segítségedet hasztalanul? Esdj ki számunkra apostoli lelkületet, hogy megmutassuk: tudunk dolgozni Krisztus királyságáért, tudunk lelkesülni és lelkesíteni az Eucharisztiáért. Májusban hazánk nagy események színtere lesz. A világ figyelme miránk fog irányulni, mint egykor, Szent István idejében. Magyarország a katolikus világ érdeklődésének középpontjában lesz, az