II. kerületi községi polgári fiúiskola, Budapest, 1928

- VII. Tanulmányi séták és kirándulások. A tanulmányi sétákat és kirándulásokat állandóan belekapcsoltuk a tanítói és nevelői munkánkba s tanulóinknak nemcsak Buda és Pest érdekesebb és szebb látnivalóit mutattuk meg, hanem Pest környékére, sőt távolabbra , Miskolcra is elvittük őket. A miskolci tanulmányi kirándulásról Szakács Ödön tanár, a ki­­rándulás vezetője, az alábbiakban részletesen számol be: Tanulmányi kirándulásunk. (Miskolc, Diósgyőr, Lillafüred, Aggtelek és vissza.) Az eddig rendezett tanulmányi kirándulásaink sikere arra buzdított bennünket, hogy ez évben is egy több napra terjedő tanulmányi utat tegyünk csonka országunk valamelyik nevezetesebb vidékére. A választás Miskolcra és környékére esett. A kiránduláson résztvett 17 növendék 2 tanár vezetésével. Május 21-én reggel indultunk el a keleti pályaudvarról, Miskolcra. Délután 4 órakor érkeztünk oda s miután szálláshelyünkön leraktuk csomagjainkat, a nap hátralevő részét a város megtekintésére fordítottuk. A második nap reggelén a diósgyőri vasgyár tanulmányozására mentünk. Itt a vasgyár igazgatósága egy tisztviselőt rendelt ki vezetőül, kinek kalauzolása és szakszerű magyarázata mellett megszemlélhettük a gyártelep minden nevezetesebb üzemét. Elmondta kalauzunk, hogy micsoda barbár munkát végeztek itt a megszálló csapatok, hogyan szerelték le és szállították el értékes gépeink nagy részét, de nagy áldozatok árán mégis sikerült a gyárat olyan kárba helyezni, hogy az államnak ez a vállalata ma is európai hírnévnek örvend. Délután egy kanyargós útvonalú erdei vasúttal Lillafüredre utaztunk. Úgy a fürdőtelep, valamint a hozzá felvezető Szinva-patak völgyének festői látképe a legnagyobb gyönyörűséggel töltötte el a kis kiránduló csapatot. 24-én korán reggel egy kényelmes autóbusszal ismét útra keltünk és egy igen kellemes kocsizással Aggtelekre rándultunk. A cseppkő­­barlang látványa mindnyájunk várakozását kielégítette s a legnagyobb bámulattal szemléltük a szebbnél-szebb, kü­lönbözőbbnél­ különbözőbb cseppkőalakulatokat. Miután utolsó programmpontunk is lepergett, egy másik útirányt választva, visszatértünk Miskolcra. Bár az egész kirándulás víg hangulatban telt el, — Aggtelekről visszafelé — nagy szomorúság és fájdalom töltötte el lelkünket. A trianoni cseh határ mentén vezetett el utunk s így saját szemünkkel is láthattuk azt, hogy milyen lelketlenül és lehetetlenül állapították meg az új határo­­kat. Semmiféle érv nincs, mely ezt igazolhatná, mert látszik, hogy a cél csak az volt, hogy sokat szenvedett hazánktól minél nagyobb területeket raboljanak el.

Next