VIII.kerületi Tisza Kálmán-téri Községi Polgári Leányiskola, Budapest, 1943
I. Iskolánk múltja. Iskolánkat, az 1895. évben alapították, amikor az ország harangjai világszerte hirdették a magyar dicsőséget, a magyar nemzet ezeréves fennállását. Az 1895. évi szeptember 18-án a IV., Lipót-u. polgári leányiskola 150 tanulója Rózsavölgyi Gyula tanácsnok előterjesztésére a VIII., Rökk Szilárd-u. elemi iskolába került, ahol megnyílt a mai VIll., Tisza Kálmán-téri polgári leányiskola három osztálya. Ennek az új polgári iskolának ideiglenes igazgatója Erdődy Imre polgári iskolai tanár lett. 1897. augusztus 28-án a Rökk Szilárd-u. községi polgári leányiskola átköltözött a VIII., Csokonai-u. 9. sz. alatti volt fiúgimnázium épületébe, ott 1913. év őszéig működött. Faller Ferenc tanügyi tanácsnok előterjesztésére 1900—1901. évben az épületet kibővítették, s az iskola kilencosztályú lett, 453 növendékkel. Mivel évről-évre növekedett a jelentkezők száma, dr. Bárczy István polgármester 1911-ben a mostani VIII., Tisza Kálmán-téri községi polgári leányiskola építését rendelte el. Iskolánk 1913 őszén költözött a jelenlegi épületbe. Iskolánk eddigi főigazgatói: dr. Gyulai Ágost (1931—1933), dr. Leidenfrost Gyula (1933—1936), dr. Pintér Jenő (1936—1939), vitéz Fraknóy József 1939 óta. Iskolánk eddigi igazgatói: Erdődy Imre (1895—1918), Hajnal Jánosné (1918—1920), Czehner Irma (1920—1923), Végh Mihály (1923—1930), Petrides Jenő (1930—1931), Böngérfy Géza (1931—1932), Seereiner Alfonzné (1932—1935), dr. Göndör Sándor 1935. február óta vezeti az iskolát. II. Az iskola története a lefolyt évben. A rendkívüli történeti viszonyok miatt az elején és végén egyaránt megrövidült iskolaévre két örökfényű csillag vetette sugarát. Árpádházi Szent Margit hétszáz- és Kossuth Lajos ötvenéves szellemalakja ragyog fel az egyetemes magyarság s ezzel együtt a magyar ifjúság fölött. IV. Béla királyunk kegyeslelkű, hősszívű leányát, Margitot most avatták hivatalosan szentté. Ezzel nemcsak a nemes királyleány lelki kiválóságát ismerték el, hanem a magyarság történeti kincseit is kiemelték s a halhatatlan magyar keresztény szent csillagfényét szórták a bűnhődő magyarságra. Most márciusban volt 50 éve annak, hogy Kossuth Lajos, a magyar és az, egyetemes szabadság lánglelkű harcosa, idegenben meghalt, haló poraiban hazatért és halhatatlan szellemét teljesen nemzetére és az emberiségre hagyta. A két történeti csillag egyszerre való felragyogása elénk tárta a magyar ég óriási boltozatát, millió csillagát, fogyhatatlan fényét. Nehezebbnek láttuk a magyar életet, de egyben győzedelmesebbnek, mert segítő erőben és diadalmas reményben gazdagabb volt. Igazgató az alakuló értekezleten rámutatott arra, hogy az ötödik háborús évhez érkeztünk. Ha visszapillantunk az elmúlt négy esztendőre, megállapíthatjuk, hogy emberi és nemzeti sorsunk sohasem állt ilyen hatalmas próba előtt. Eddig a népek roppant küzdelme határainktól messze zajlott, most azonban mindig közelebb kerül. A megváltozott helyzet bennünket is új feladatok elé állított. Munkaren d* 3