Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
Kirándulás az Aldunára
, hogy nálunk is van megnézni való vidék, megismerésreméltó technika, s reméljük, hogy helyes ítéletet nyertek kultúrviszonyainkról, melyet talán túlságosan balul ítéltek meg és becsültek le a sokszor erősen hátrányunkra dicsért külföld mellett. Növendékeink már három ízben tettek kirándulást. Először a Balaton vidékét ismerték meg, amennyire ez lehetséges volt három nap alatt, másodszor hat napig voltak a Tátrában és a felvidéki városokban, harmadszor az idei tanév végén az Alduna szépségeiben gyönyörködtek, mely kirándulás, az előzők sikerén felbuzdulva, már nyolc napra terjedt. Ez utóbbi, talán legsikeresebb kiránduláson 26 növendék vett részt 6 kísérő felügyelete alatt. Május 23.-án reggel indult útnak a szórakozás és ismeretekre vágyó vidám társaság a lehető legkellemesebb időben, mely, hála az Isten gondoskodásának, mindvégig változatlan maradt. Az idő jó társaságban hamar repül, délben Újvidéken ebédeltünk, az ozsona ideje már Zimonyban talált, hol a szép kilátással bíró, a Dunán épült pavilionban fagylaltoztunk, míg a belgrádi hajó indulásra készen állt. Érdeklődéssel és kíváncsian siettünk fel a belgrádi vár körül elterülő népes sétányra, majd a város főutcáira, hol nem várt rendezettség és civilizációra találtunk Megcsodáltuk a királyi palotát, s a szomorú nevezetességű helyet, melyhez egy szerencsétlen királyi pár tragédiájának emléke fűződik. A visszatérés élvezetes volt a hajón, a Duna talán este a legszebb. Zimonyban kitűnő vacsora várt, melyet ugyancsak jó étvágygyal költöttünk el Nagy meglepetés volt a hajón való éjjeli szállás. Az M. F. T. R. I. Ferencz Józsefről elnevezett termes gőzöse 11 órakor vetett ágyakkal várt, melyeknek elhelyezése kissé bizalmas közelségű volt, de ott — a fárasztó nap után — a rendesnél is jobban aludtunk. Sokan már kora hajnalban fölkeltek, s a napkeltében gyönyörködtek, de valamennyien siettünk fel a fedélzetre, hogy az út szépségeiből ne sokat veszítsünk, hiszen Európa egyik legszebb víziútján utaltunk. A Kazánszoros elragadó szépsége vadregényes sziklafalaival, a történelmi nevezetességű várromok: Szendrő, Galambóc, a Széchenyi- és Traján- út teljesen lebilincselték figyelmünket. A hajó más irányú élvezetet is nyújtott; a gyermekek mind nagyobb érdeklődéssel látogatták az ott lakó törököt, aki valódi török kávét főzött, s ami nekik még fontosabb volt, kitűnő édességeket árult. Majd, hogy a remek kilátásban még jobban gyönyörködhessünk, átsétáltunk a II. oszt. fedélzetére, hol néprajzi ismereteket is szereztünk, megfigyelve a szerb és 27